Egy József Attila-verssel ébredtem. Nem kerül ide. :-)
Aztán meg hihhetetlenül hatékony voltam: etikaóra (jó lesz! és próbálom elengedni afölötti felháborodásomat-megdöbbenésemet, hogy a Filozófia Tanszék (!) órát tart az első héten), hungarológia-ügyintézés (és igen, megvan a félévem első jegye: az ötös módszertanból :-)), ebéd Áronnal és Janival a Diáktanyán (és közben feltűnt Büky papa és Transzcendens Mesterünk is), majd posta (elment a szép boríték) és kisebb móravárosi séta (egy számítástechnikus bolt keresése címén — nem találtuk meg, de azért jó volt bóklászni).
Most kozmetikus, aztán Cili és egy esti padlónülés.
2007. február 7.
Romépítés?
„A szeretésen kívül minden tett — romépítés” — szokta Juli néha idézni valaki ismeretlentől, és nekem ez mindig ugyanolyan homályos, misztikus, ugyanakkor viszolyogtató volt, mint (kövezzetek meg) az, hogy a világon a legfontosabb a szeretet, meg ilyenek.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen, mi a csuda az, hogy szeretet, szeretés stb. Inkább nyálas, mint tartalmas fogalmak ezek mára, és kész.
S erre most ott tartok, hogy ma egy véletlen (< törlésjel alatt) találkozás hatására egyszercsak a Somogyi gyerekkönyvtárában ültem ölemben A kis herceggel, és azon morfondíroztam, tévedett-e a róka. (Nem, nem tévedett, csak nem mondta el a teljes igazságot, jelentem.)
És ugyanolyan erős volt a tömegvonzás ott, abban a fotelben, mint a parkettán jó negyed nappal később. Az elsőből a kötelességtudat (olyan is van, nem röhög! LT volt) segített kiszállni; a másodikból az a belátás, hogy ha nem tudok igazán szabadon ott ülni, akkor úgyis majdnem mindegy.
De a dolgom, az nem lett megkönnyítve. És utálok én lenni észnél.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen, mi a csuda az, hogy szeretet, szeretés stb. Inkább nyálas, mint tartalmas fogalmak ezek mára, és kész.
S erre most ott tartok, hogy ma egy véletlen (< törlésjel alatt) találkozás hatására egyszercsak a Somogyi gyerekkönyvtárában ültem ölemben A kis herceggel, és azon morfondíroztam, tévedett-e a róka. (Nem, nem tévedett, csak nem mondta el a teljes igazságot, jelentem.)
És ugyanolyan erős volt a tömegvonzás ott, abban a fotelben, mint a parkettán jó negyed nappal később. Az elsőből a kötelességtudat (olyan is van, nem röhög! LT volt) segített kiszállni; a másodikból az a belátás, hogy ha nem tudok igazán szabadon ott ülni, akkor úgyis majdnem mindegy.
De a dolgom, az nem lett megkönnyítve. És utálok én lenni észnél.
2007. február 6.
Ééés megszületett
Írtam az angoloknak JVC-ügyben. Mintegy másfél sort. Ha ezután még szóba állnak velem, azt eleve jelnek fogom tekinteni. :-)
Alakul a hétvége is, lesz kocsi Pestről Psztlászlóra, ami későbbi indulást jelent, azaz későbbi ellépést is a képzésről. Jó. Az is jó volna, ha aludni tudnék rajta... de majd kiderül.
És asszem, megveszem ma a Böjt — test és lélek imáját by Anselm Grün. :-)
De előtte még összesítem a pénzügyeimet... (Meglehet, nem is előtte, hanem helyette...)
Alakul a hétvége is, lesz kocsi Pestről Psztlászlóra, ami későbbi indulást jelent, azaz későbbi ellépést is a képzésről. Jó. Az is jó volna, ha aludni tudnék rajta... de majd kiderül.
És asszem, megveszem ma a Böjt — test és lélek imáját by Anselm Grün. :-)
De előtte még összesítem a pénzügyeimet... (Meglehet, nem is előtte, hanem helyette...)
Hallgass-a-szívedre van
Tegnap délután ügyeltem két órát, hatalmas élet volt, hullára élveztem. Utána Ildivel pálcikáscsokiztunk, úgy kellett már. Végre valaki, aki jelen volt, mikor a dolgok elkezdődtek nekem-velem itt Szegeden, és nem kell neki magyarázni. Ráadásul még születésnap-előeste is lett belőle, egészen bíztató kilátás, hogy az enyém előtt folytassuk (merthogy utoljára szeptemberben ültünk le a Kárászon fagyizni egyet).
Végül hazafelé még bekanyarodtam Áronékhoz beteglátogatóba (már úgy benne vagyok — mint a mentőállomás, úgy érzem magam újabban), igaz, ebből formálisan semmi efféle nem lett. „Csak” egy jó beszélgetés egyetemről, irodalomról, s más ily fontos emberi lomról. Négyesben, mert hamarosan Cili is megjelent a táncból. És ez több okból is igen jó volt, például, de nem csak, mert a lehető leghatározottabban közölte fél 1-kor, hogy most megyünk.
Kezdek tartani a lelkigyakorlattól. Persze így megy ez. De akkor is. Eleve a távollét: Nórival beszéltük, hogy három nap alatt teljesen kiesünk a szegedi létből, hát még ha most valami 9-re megyek el. Ugyanez nyilván a vezetésből is hiányozni fog. És így tovább. Józsa Csaba pedig a böjtölés lehetőségét pedzegette, azzal, hogy lehetőleg kezdjük el még pénteken, otthon (azám, de én éppen Budatétényben fogok képződni) zöldség- és gyümölcsevéssel, hogy aztán ott valami rövid átvezetés után át tudjunk állni csak folyadékra. És persze visszafelé kivezetés.
Körülbelül mindenki azt mondja rá, amire számítok kitől-kitől, de döntenem végül csak nekem kell majd.
Ha mindehhez még hozzágondolom, hogy az elmúlt időkben kb. heti két-három tissztességes ebédet sikerült beiktatnom, a többi csokoládé és újabban narancs...
Megyek zuhanyozni. Melitta hív, ha valami gáz van vele, bement a Ságváriba (tegnap a BTK-ról elég nehezen jutott haza).
Végül hazafelé még bekanyarodtam Áronékhoz beteglátogatóba (már úgy benne vagyok — mint a mentőállomás, úgy érzem magam újabban), igaz, ebből formálisan semmi efféle nem lett. „Csak” egy jó beszélgetés egyetemről, irodalomról, s más ily fontos emberi lomról. Négyesben, mert hamarosan Cili is megjelent a táncból. És ez több okból is igen jó volt, például, de nem csak, mert a lehető leghatározottabban közölte fél 1-kor, hogy most megyünk.
Kezdek tartani a lelkigyakorlattól. Persze így megy ez. De akkor is. Eleve a távollét: Nórival beszéltük, hogy három nap alatt teljesen kiesünk a szegedi létből, hát még ha most valami 9-re megyek el. Ugyanez nyilván a vezetésből is hiányozni fog. És így tovább. Józsa Csaba pedig a böjtölés lehetőségét pedzegette, azzal, hogy lehetőleg kezdjük el még pénteken, otthon (azám, de én éppen Budatétényben fogok képződni) zöldség- és gyümölcsevéssel, hogy aztán ott valami rövid átvezetés után át tudjunk állni csak folyadékra. És persze visszafelé kivezetés.
Körülbelül mindenki azt mondja rá, amire számítok kitől-kitől, de döntenem végül csak nekem kell majd.
Ha mindehhez még hozzágondolom, hogy az elmúlt időkben kb. heti két-három tissztességes ebédet sikerült beiktatnom, a többi csokoládé és újabban narancs...
Megyek zuhanyozni. Melitta hív, ha valami gáz van vele, bement a Ságváriba (tegnap a BTK-ról elég nehezen jutott haza).
2007. február 5.
...de nem haragszom én rád, hétfő...
Erre a maira nem is lehet. Azon túl, hogy immár kétfelé kérdezgetem, hogy hogyvagy és mitsegíthetek, akár vasárnap is lehetne. Ezúttal Juli fogadott látogatókat (Mariann, Cili, Feri eddig), én takarítgattam, megterveztem a következő két hét utazásait (Szeged–Bp.–Pécs– Püspökszentlászló–Szeged–Pomáz–Luxemburg lesz, azt hiszem), borítékot szerkesztettem Szabad Ötletekből, és délután ügyelni fogok, este pedig Ildivel találkozom.
Bizonyos tekintetben akár hasznosnak is mondhatom a napot.
Bizonyos tekintetben akár hasznosnak is mondhatom a napot.
2007. február 4.
Egyszerű ez
„...akikre igent tudnék mondani. Mert elég jól ismerem őket, elég kedvesek a szívemnek és eléggé megbízok bennük.” (F. P.)
A hétvége kegyelmi idő volt olvasással, filmmel (Lora), Melittával, levélolvasással és -írással. Minden bizonnyal az utolsó ilyen májusig. Huhh.
A hétvége kegyelmi idő volt olvasással, filmmel (Lora), Melittával, levélolvasással és -írással. Minden bizonnyal az utolsó ilyen májusig. Huhh.
Vasárnapi vers
Bálvánnyá vált
bánatomból faragott játékom
Most a bálványhoz fordulok
adja vissza játékom.
Bensőd óceánjából
sodródtam kezed partjára
Visszavethetsz a tengerbe
de nem látottá nem tehetsz többé.
(Bálint Lea: Boldogságom erdeje, 60.)
bánatomból faragott játékom
Most a bálványhoz fordulok
adja vissza játékom.
Bensőd óceánjából
sodródtam kezed partjára
Visszavethetsz a tengerbe
de nem látottá nem tehetsz többé.
(Bálint Lea: Boldogságom erdeje, 60.)
2007. február 3.
Jártam ezen a földön
Fölolvastam Melittának a Minden megvan-t. És ráismertem arra a korábbi ráismerésre.
Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsoda Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen – nyelven inneni és nyelven túli, intuitíve megragadható – tartalmakat kifejezzünk (ahogyan egyszer a regényről szólva próbáltam demonstrálni). A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük – a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról – hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.
Ottlik Géza: Körkérdés Jézusról. A Próza c. kötetben, amúgy pedig a Vigilia kérdésére. (MP3-ban itt, de fájdalmasan rossz.)
Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsoda Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen – nyelven inneni és nyelven túli, intuitíve megragadható – tartalmakat kifejezzünk (ahogyan egyszer a regényről szólva próbáltam demonstrálni). A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük – a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról – hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.
Ottlik Géza: Körkérdés Jézusról. A Próza c. kötetben, amúgy pedig a Vigilia kérdésére. (MP3-ban itt, de fájdalmasan rossz.)
Kész
Befejeztem a könyvet, rövidesen viszem is Didáknak.
Utána pedig Ottlik, nagy lendülettel.
Yes, Sir, that's my baby...
Utána pedig Ottlik, nagy lendülettel.
Yes, Sir, that's my baby...
2007. február 2.
Boríték
Ezek most ilyen blogolós napok. Majd lesz ez még így se.
Megjött a várva várt boríték.
És vele a várva várt ellenhatás.
Éljen.
Megjött a várva várt boríték.
És vele a várva várt ellenhatás.
Éljen.
:)
Még friss az élmény.
Paffy van itt, eljött meglátogatni Melittát, s ahogy ígérte, nem jött egyedül. Igaz, mi Györgyire tippeltünk... ő meg magát az Urat hozta. Így hát a gyertyaszentelés (előtte víz- is, persze) és az evangélium után Melitta áldozott is.
Az Úr Jézus másodszor is megszemlélhette a szobánkat. :)
A gyertyaszentelés az én ötletem volt (bár ahogy elnéztem, Paffy fölvetette volna nélkülem is). Különös ez a vonzalmam az efféle (magán? para?) liturgiák iránt. :) Kértem már születésnapos és évkezdő áldást is. Persze... nyilván nem kérnék bárkitől, de Paffy valahogy bírja a stílusom.
A többi kegyelem.
Sőt: minden az.
Paffy van itt, eljött meglátogatni Melittát, s ahogy ígérte, nem jött egyedül. Igaz, mi Györgyire tippeltünk... ő meg magát az Urat hozta. Így hát a gyertyaszentelés (előtte víz- is, persze) és az evangélium után Melitta áldozott is.
Az Úr Jézus másodszor is megszemlélhette a szobánkat. :)
A gyertyaszentelés az én ötletem volt (bár ahogy elnéztem, Paffy fölvetette volna nélkülem is). Különös ez a vonzalmam az efféle (magán? para?) liturgiák iránt. :) Kértem már születésnapos és évkezdő áldást is. Persze... nyilván nem kérnék bárkitől, de Paffy valahogy bírja a stílusom.
A többi kegyelem.
Sőt: minden az.
Napsütötte
Vezettem reggel, nem volt jó. Kell az ülés elé, mármint a sámlinülés, vezetőülés van az autóban :) , úgy fest. Azt hiszem, mióta a forgalomban vagyok, most először gondoltam arra, hogy sose tanulom meg. Nem tartott sokáig, de rossz volt.
Utána Lelkes, solitaire ezerrel, megtanítottam Mariolát is, jó volt. Aztán déli ima, hamburger Melittának, majd ebéd, Diáktanya, ahol évente kb. egyszer fordulok meg. De közel van az Irinyihez, és mégiscsak menza. :) (Értsd: olyan hely, ahol nem csak tojásból álló ételek közül lehet választani.) Jani átlósan telepedett le, mosolyogtam, ez most vajon távolabbülés-e? Az utolsó szálról egyszerre jutott eszünkbe Juli, fölhívtam, a legjobbkor. Az lett a vége, hogy ücsörögtünk még egy s(h)ort a Dóm tér lépcsőin a napon, és kivettem a Somogyiból is egyet s mást a hétvégére.
Melitta nagyon nemjól van, de rövidesen én is úgy leszek, mert a végén csak elértem, hogy sietnem kelljen a könyvvel. Grr.
De azért jó most. És jó dolog a cset, ahogy az sms is, bár kicsit aggaszt, hogy egyre nagyobb arányú a kommunikációmban az elektromos-írott.
Utána Lelkes, solitaire ezerrel, megtanítottam Mariolát is, jó volt. Aztán déli ima, hamburger Melittának, majd ebéd, Diáktanya, ahol évente kb. egyszer fordulok meg. De közel van az Irinyihez, és mégiscsak menza. :) (Értsd: olyan hely, ahol nem csak tojásból álló ételek közül lehet választani.) Jani átlósan telepedett le, mosolyogtam, ez most vajon távolabbülés-e? Az utolsó szálról egyszerre jutott eszünkbe Juli, fölhívtam, a legjobbkor. Az lett a vége, hogy ücsörögtünk még egy s(h)ort a Dóm tér lépcsőin a napon, és kivettem a Somogyiból is egyet s mást a hétvégére.
Melitta nagyon nemjól van, de rövidesen én is úgy leszek, mert a végén csak elértem, hogy sietnem kelljen a könyvvel. Grr.
De azért jó most. És jó dolog a cset, ahogy az sms is, bár kicsit aggaszt, hogy egyre nagyobb arányú a kommunikációmban az elektromos-írott.
2007. február 1.
Ábrándozás az élet megrontója
Végigálmodoztam a 2x30 percet a sámlin. (Jó, a másodikat nem, azt olyan 20-25-nél föladtam.)
A borzasztó az, hogy nem is zavart. Csak a végén, hogy ennyire nem.
Melitta jobboldali arcüreggyulladással és hörghuruttal fekszik változó lázban, itt maradok vele a hétvégére.
A borzasztó az, hogy nem is zavart. Csak a végén, hogy ennyire nem.
Melitta jobboldali arcüreggyulladással és hörghuruttal fekszik változó lázban, itt maradok vele a hétvégére.
Kell egy kis áramszünet...
Azt hittem, ma (legalább délelőtt) már nem írok többet, de mégis.
A Szövetség a Bolygónkért (környezetvédő szervezetek csoportja) elektromosáram-mentes 5 percre hívja a Föld lakóit! Oltsuk le a villanyokat, kapcsoljuk ki az összes elektromos berendezésünket februar 1-jén hazai idő szerint 19:55 és 20:00 között. Természetesen ez az akció nem az öt percnyi árammegtakarításáról szól, hanem arról, hogy felhívjuk a média, a politikusok, s minannyiunk figyelmét arra, hogy azonnal cselekednünk kell. 5 perc igazán nem sok áram nélkül, nem is kerül semmibe, viszont egy komoly jelzés, hogy megkezdõdjön a vita a konkrét cselekvés lehetőségéről.
Miért pont február 1.? Ez az a nap, amikor az ENSZ Párizsban nyilvánosságra hozza a klímaváltozásról szóló jelentését. Ez az esemény mindannyiunkat érint, s jeleznünk kell, hogy ennek tudatában vagyunk. Ha mindannyian részt veszünk benne, akkor ez az esemény nagyon nagy media megjelenést és politikai súlyt is kaphat.
A Védegylettől jött.
A Szövetség a Bolygónkért (környezetvédő szervezetek csoportja) elektromosáram-mentes 5 percre hívja a Föld lakóit! Oltsuk le a villanyokat, kapcsoljuk ki az összes elektromos berendezésünket februar 1-jén hazai idő szerint 19:55 és 20:00 között. Természetesen ez az akció nem az öt percnyi árammegtakarításáról szól, hanem arról, hogy felhívjuk a média, a politikusok, s minannyiunk figyelmét arra, hogy azonnal cselekednünk kell. 5 perc igazán nem sok áram nélkül, nem is kerül semmibe, viszont egy komoly jelzés, hogy megkezdõdjön a vita a konkrét cselekvés lehetőségéről.
Miért pont február 1.? Ez az a nap, amikor az ENSZ Párizsban nyilvánosságra hozza a klímaváltozásról szóló jelentését. Ez az esemény mindannyiunkat érint, s jeleznünk kell, hogy ennek tudatában vagyunk. Ha mindannyian részt veszünk benne, akkor ez az esemény nagyon nagy media megjelenést és politikai súlyt is kaphat.
A Védegylettől jött.
Ööööö avagy váááá
Menthetetlen vagyok. Erre a félévre valóban nem voltam beiratkozva. Merthogy nem fizettem be a költségtérítést sem.
Ebből az következik, hogy ezt a módszertant most jegelhetem a következő őszi félévig. (Hogy ebből mi minden, azt most végig se merem gondolni.) Esetleg megpróbálhatok nyittatni magamnak egyet a második félévre (és év végén bevésetni ott a mostani ötösöm)... a tanszéken sokmindenre képesek...
Apropó, elfelejtettem az óramegbeszélést is. Éjjenéjjen.
Lúúúzeeer.
Ebből az következik, hogy ezt a módszertant most jegelhetem a következő őszi félévig. (Hogy ebből mi minden, azt most végig se merem gondolni.) Esetleg megpróbálhatok nyittatni magamnak egyet a második félévre (és év végén bevésetni ott a mostani ötösöm)... a tanszéken sokmindenre képesek...
Apropó, elfelejtettem az óramegbeszélést is. Éjjenéjjen.
Lúúúzeeer.
Igazolás
Annak pedig, hogy minden jó, mindenhogyan, és vannak fontosabb dolgok, most abban látom a bizonyítékát, hogy kiderült, a kijavítandó könyvnek valójában már több mint felével elkészültem (tanulmányok, és nem sorban csináltam őket), vagyis van remény, hogy nem esik szét ízzé-porrá ez a nap. Míg ha tegnap nekiülök, akkor ugyan lehet, hogy mára befejezem, viszont ma bizonyosan nem tud lezajlani mindaz, ami így tegnap.
Remélem, áll ez a vizsgázó vizsgájára és a hazamenő hazamenetelére is.
Más: Melitta beteg, 39,2-vel kelt, jöjjön látogatóba (és hozzon magával mesét), aki tud.
Most pedig harcra fel: irány a TO. Sok kérdést már megoldottam ott, mély lélegzet, Vonnegut a hátizsákba, és indul.
Remélem, áll ez a vizsgázó vizsgájára és a hazamenő hazamenetelére is.
Más: Melitta beteg, 39,2-vel kelt, jöjjön látogatóba (és hozzon magával mesét), aki tud.
Most pedig harcra fel: irány a TO. Sok kérdést már megoldottam ott, mély lélegzet, Vonnegut a hátizsákba, és indul.
Visszafordulnék
Elég! Elégek!
Van még időm, de mindennek vége
Futnak a percek és elmennek
Felettünk az évek
És mi rohanunk utánuk kedvesem
De veled visszafordulnék szívesen.
Kereslek a városban téged
Az utcákat járva, élve elégek
Lehet, hogy nem vagy
Lehet nem is leszel
Sürget az idő
De sosem jön el
Lehet, hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen.
Oh, a fiúk a térről
Jól ismernek régről
De ők sem tudtak
Semmit az egészről
Hogy miért tűntél el
Olyan hirtelen?
Beismerem
Nem ismerem a szívedet
Itt hagytad nekem
De vele megkeresnélek szívesen
És veled visszafordulnék szívesen.
Semmit se nyersz
De nem veszthetsz ma semmit el
A világ végén ha kell
Bármit teszel, az enyém leszel
Elég! Elégek!
Van még időm, de mindennek vége
Lenn a taxi vár
Az óra áll
De én fizetek meg érte
És lehet hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Veled visszafordulnék szívesen
(PUF, a változatosság kedvéért. A többit pedig elmondta Cili és Juli.)
Van még időm, de mindennek vége
Futnak a percek és elmennek
Felettünk az évek
És mi rohanunk utánuk kedvesem
De veled visszafordulnék szívesen.
Kereslek a városban téged
Az utcákat járva, élve elégek
Lehet, hogy nem vagy
Lehet nem is leszel
Sürget az idő
De sosem jön el
Lehet, hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen.
Oh, a fiúk a térről
Jól ismernek régről
De ők sem tudtak
Semmit az egészről
Hogy miért tűntél el
Olyan hirtelen?
Beismerem
Nem ismerem a szívedet
Itt hagytad nekem
De vele megkeresnélek szívesen
És veled visszafordulnék szívesen.
Semmit se nyersz
De nem veszthetsz ma semmit el
A világ végén ha kell
Bármit teszel, az enyém leszel
Elég! Elégek!
Van még időm, de mindennek vége
Lenn a taxi vár
Az óra áll
De én fizetek meg érte
És lehet hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Veled visszafordulnék szívesen
(PUF, a változatosság kedvéért. A többit pedig elmondta Cili és Juli.)
2007. január 31.
Arról, hogy milyen kevés elég
Mert kikerekedett ez a nap. Talán hisztinek indult, talán őszinteségi rohamnak — mindegy, vették. Most jó nekem. Volt benne látogatás, vacsora, tea és Bartók Rádió... de legfőképpen meghallgattatás. S válaszokat is kaptam egyre-másra. Ún. „megoldás” (törlésjel alatt) nyilván nem született, mert hogyan, miért és legfőképpen mire is, de... tulajdonképpen nem is akartam. „Must we find a solution? Can't we just enjoy the problem for a while?” És a folyamat a lényeges, nem az eredmény.
Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed:
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán,
mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, dől a ház:
egyszercsak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat:
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.
tán észre sem veszed:
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán,
mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, dől a ház:
egyszercsak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat:
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.
Grrr
Nemtom, minek kell nekem mindent elcs***nem azzal, hogy ilyen átkozottul racionális és reflektált vagyok. Mert akármennyire is, vagy tán épp ezért, a szituációkat fölmérni illetve idomulni hozzájuk, és azt mondani, amit megengednek, minden egyébről pedig hallgatni bölcsen és nem kínlódva — na, ez nem megy.
Valamint semmi nem idegesít föl jobban, mintha valaki elbagatellizálja a számomra (és talán nem csak) fontos dolgokat.
Távolabb ültem. Nem így terveztem, de ez lett a vége. És bármennyire utálom is ezt a szót, ez fejezi ki legnkább a lelkiállapotom: frusztrált vagyok.
Ráadásul nagyobbrészt a saját hibámból.
Grrr.
Valamint semmi nem idegesít föl jobban, mintha valaki elbagatellizálja a számomra (és talán nem csak) fontos dolgokat.
Távolabb ültem. Nem így terveztem, de ez lett a vége. És bármennyire utálom is ezt a szót, ez fejezi ki legnkább a lelkiállapotom: frusztrált vagyok.
Ráadásul nagyobbrészt a saját hibámból.
Grrr.
Csak férfiban ne bízzon az ember (lánya)
Előbb a jó hírek: ötös a dolgozat (Márti, bejött! :-)), sőt a másik fél jegyem is — már csak a TO-t tudjam meggyőzni arról, hogy be voltam iratkozva erre a félévre, és ez volt az (egyetlen) órám; valamint Józsa Csaba is írt, hogy „szép számmal” jelentkeztünk a februári csendes-ülősre, úgyhogy nincs több aggodalom.
Aztán a címről: bur(e)kolni indultunk ma a fél hatos busszal Horgosra... Cili ott volt, én ott voltam... és itt egy távoli kötéssel a Nagycsütörtök következik... :-) Életjel azóta sem, remélem, Jani kialudta az elmúlt napok megfázását is.
Cilivel mindenesetre eldőltünk két szemközti kanapén a klubban, és jól kibeszéltük magunkat meg mindenkit. Hehe.
Aztán még egy kevéske szunya is jutott, majd elkocogtam a mentőállomásra HR-interjúra (a Talentum belső dolgairól készül). Egy grafológiai elemzés meg egy szociometria lesz még benne, állati kíváncsi vagyok.
Délután korrektúra ezerrel.
Aztán a címről: bur(e)kolni indultunk ma a fél hatos busszal Horgosra... Cili ott volt, én ott voltam... és itt egy távoli kötéssel a Nagycsütörtök következik... :-) Életjel azóta sem, remélem, Jani kialudta az elmúlt napok megfázását is.
Cilivel mindenesetre eldőltünk két szemközti kanapén a klubban, és jól kibeszéltük magunkat meg mindenkit. Hehe.
Aztán még egy kevéske szunya is jutott, majd elkocogtam a mentőállomásra HR-interjúra (a Talentum belső dolgairól készül). Egy grafológiai elemzés meg egy szociometria lesz még benne, állati kíváncsi vagyok.
Délután korrektúra ezerrel.
2007. január 30.
Hajléktalanok vasárnapja
Megint találtam valamit, amivel érdemes lesz foglalkozni jövőre. (Magyarul itt, az eredetit a cím alá linkeltem.)Persze én terv szerint már odakinn...
2007. január 29.
Módosult tudatállapot
16 órát aludtam. Közben Juli pl. elment az esti misére, meg megjött Melitta, lefeküdt, fölkelt, elment... mit nekem.
Attól tartok, az esemesezési szokásaim (kizárólag anyagiakban mérve) ismét rosszfelé fordultak (ó igen, délután visszakapcsolták a telefonom, éjjenéjjen :-)), ráadásul szélsebesen nő a potenciális- esemes-fogadók között a 70-esek száma (akiknek ugye a legdrágább írnom).
Viszont: vannak még őszinte emberek.
De: nem tudom, mindig az őszinteség-e a járandó út.
Azonban: továbbra is hiszem, hogy másképp nem érdemes. Élni.
Csakhogy: ne szólj szám, nem fáj fejem.
Ésinnennemfolytatom.
Attól tartok, az esemesezési szokásaim (kizárólag anyagiakban mérve) ismét rosszfelé fordultak (ó igen, délután visszakapcsolták a telefonom, éjjenéjjen :-)), ráadásul szélsebesen nő a potenciális- esemes-fogadók között a 70-esek száma (akiknek ugye a legdrágább írnom).
Viszont: vannak még őszinte emberek.
De: nem tudom, mindig az őszinteség-e a járandó út.
Azonban: továbbra is hiszem, hogy másképp nem érdemes. Élni.
Csakhogy: ne szólj szám, nem fáj fejem.
Ésinnennemfolytatom.
2007. január 28.
Nem vagyok eszemnél, vol 3
akkor is, ha a 2 kimaradt, és az 1-nek sem egészen ez a címe.
Szóval az van, hogy csütörtök este óta nagyjából szakadatlanul
játszom:
ma reggel 7 körül fejeztük be
egy kábé négyórás (!) asszociációssal
(középiskolás korom boldog emlékei, yeah —
néha ma is 15-6-nak érzem magam);
„a kilencórás háború” után, amelyet végül egyszerűen
abbahagytunk azzal, hogy Imi megnyerte;
és ma még Vésshez is föl akartam menni,
csak aztán lekéstem a vonat'.
De nem baj, van dolgom itthon is elég,
csak jó lett volna látni Vésst,
meg megkapni az ígért borítékot.
Tegnap hirtelen felindulásból vettem
egy kártyát is, Set!-et, amit
a kölkökkel Assisiben (meg főleg útközben) játszottunk,
és állat jó.
És Péterék nagyon sok időt tudtak rám fordítani,
és ebédeltünk,
meg forraltboroztunk,
meg megnéztük a Ghost in The Shell-t,
mászkáltunk,
antikváriumoztunk,
játékboltoztunk,
pálcikáscsokiztunk
együtt,
és jó sokat beszélgettünk meg nevettünk.
És nagyon örvendtem, hogy végre
Évából is többet láttam,
mint az álmos kolozsvári reggeleken
a konyhában. (Bár az is elég volt ahhoz,
hogy úgy véljem, jó ötlet ez. :-))
És amúgy azóta se aludtam húsz percnél többet,
de valahogy a Bociban meg a Dómban
átléptem a holtpont',
úgyhogy az lesz a vége, hogy végre nekigyürkőzöm
a korrektúrának,
aztán ha belealszom, akkor átdűlök az ágyra az asztalról. :-)
Csonttá fagyott az egeres kézfejem (kezem),
megyek es.
Szóval az van, hogy csütörtök este óta nagyjából szakadatlanul
játszom:
ma reggel 7 körül fejeztük be
egy kábé négyórás (!) asszociációssal
(középiskolás korom boldog emlékei, yeah —
néha ma is 15-6-nak érzem magam);
„a kilencórás háború” után, amelyet végül egyszerűen
abbahagytunk azzal, hogy Imi megnyerte;
és ma még Vésshez is föl akartam menni,
csak aztán lekéstem a vonat'.
De nem baj, van dolgom itthon is elég,
csak jó lett volna látni Vésst,
meg megkapni az ígért borítékot.
Tegnap hirtelen felindulásból vettem
egy kártyát is, Set!-et, amit
a kölkökkel Assisiben (meg főleg útközben) játszottunk,
és állat jó.
És Péterék nagyon sok időt tudtak rám fordítani,
és ebédeltünk,
meg forraltboroztunk,
meg megnéztük a Ghost in The Shell-t,
mászkáltunk,
antikváriumoztunk,
játékboltoztunk,
pálcikáscsokiztunk
együtt,
és jó sokat beszélgettünk meg nevettünk.
És nagyon örvendtem, hogy végre
Évából is többet láttam,
mint az álmos kolozsvári reggeleken
a konyhában. (Bár az is elég volt ahhoz,
hogy úgy véljem, jó ötlet ez. :-))
És amúgy azóta se aludtam húsz percnél többet,
de valahogy a Bociban meg a Dómban
átléptem a holtpont',
úgyhogy az lesz a vége, hogy végre nekigyürkőzöm
a korrektúrának,
aztán ha belealszom, akkor átdűlök az ágyra az asztalról. :-)
Csonttá fagyott az egeres kézfejem (kezem),
megyek es.
2007. január 27.
Jönnejuliésmostnincskedvemcímenagyalni
— Az ülés akkor is „hat”, ha nem megy. Nem szegte kedvem ma még az sem, mikor kb. 3.x fullasztottam le az autót egy lámpánál.
— Péter és Éva megjelenése valami olyan koncentrált boldogságot szerzett, hogy csak néztem.
— Újra kell olvasnom a Minden megvant. Esetleg egyéb Ottlikokat is.
— Lehet, hogy nem is tökhülyeség a manga.
— Áron és Jani határozottan gyorsreagálású tud lenni, ha akar.
— Elképesztően kontrollált vagyok bizonyos helyzetekben, és ez most inkább jó, mint nem.
— Naplót írni muszáj.
— Játszani szintén. (A napokban jutott Carcassone és Sequence is, yeah.)
— Lakást szentelni jó, különösen a mai, Tamás-féle szöveggel. Meghatott.
— Holnap reggel neki kell állnom a Didák-féle korrektúrának, hogy ne legyen túl sok egyben.
— Be kell iktatnom egy TSH-vizsgálatot a következő hetekben. Aztán évente.
— Péter és Éva megjelenése valami olyan koncentrált boldogságot szerzett, hogy csak néztem.
— Újra kell olvasnom a Minden megvant. Esetleg egyéb Ottlikokat is.
— Lehet, hogy nem is tökhülyeség a manga.
— Áron és Jani határozottan gyorsreagálású tud lenni, ha akar.
— Elképesztően kontrollált vagyok bizonyos helyzetekben, és ez most inkább jó, mint nem.
— Naplót írni muszáj.
— Játszani szintén. (A napokban jutott Carcassone és Sequence is, yeah.)
— Lakást szentelni jó, különösen a mai, Tamás-féle szöveggel. Meghatott.
— Holnap reggel neki kell állnom a Didák-féle korrektúrának, hogy ne legyen túl sok egyben.
— Be kell iktatnom egy TSH-vizsgálatot a következő hetekben. Aztán évente.
2007. január 25.
Jajj
Elfelejtettünk menni ma reggelit osztani. Ez agyrém.
(Különösen úgy, hogy f12-kor lefeküdtem, és n8-kor ébredtem, miközben ennek max. a felét lett volna szabad...)
Mijöhetmégma
(Különösen úgy, hogy f12-kor lefeküdtem, és n8-kor ébredtem, miközben ennek max. a felét lett volna szabad...)
Mijöhetmégma
2007. január 24.
Öl, butít és nyomorba dönt
Ez elképesztő. 11 óta ülök itt kb. folyamatosan, és egyetlen sort se írtam hozzá a cucchoz. Hát eszemnél vagyok én?! Tetves internet. GRRR...
Asszem, nem segít más, csak az imádság. Ezvan. Segítsetek!
Asszem, nem segít más, csak az imádság. Ezvan. Segítsetek!
Arról, hogy a kevés alvás kontollálatlan mozdulatokhoz vezet
Az előbb fogmosás közen bevillant, hogy kéne egy kis friss levegő az agyamnak — nosza rajta, azonmód, fogkefével a számban kiballagtam a folyosóra. Mondjuk nem volt nagy forgalom a házban meg a szemköztiben sem, de azért picit meglepődtem, mikor egyszercsak konstatáltam, hogy ott vagyok. (Persze vissza azért nem fordultam.)
Egyszer egy hasonló napon a 220 V-ba nyúltam bele. (Ez volt az a nap — valahogy kimaradt belőle a legfontosabb élmény.)
Egyszer egy hasonló napon a 220 V-ba nyúltam bele. (Ez volt az a nap — valahogy kimaradt belőle a legfontosabb élmény.)
Bába lettem
Blog születik, örvendjünk! :-) (S igazából valószínűleg nem a bába lenne a jó metafora, de most nem keresek másikat.)
Hehe.
Hehe.
Különös éjszaka volt...
Egyéjszakás kaland egy számítógép és két fickó, valamint a Dream Theater, Beethoven, Paganini, Bulgakov és a Kaotikus dinamika (Dinamikus káosz..? vagy valami egész más?) társaságában, munkával is, nevetéssel is. (Természetesen jelen volt Romsics és Geregely Jenő is, de ők inkább csak az én társaságomat képezték.) Kaptam reggelit is, s mert ott már a 'hagyni-kéne-dolgozni' érzése nélkül kommunikáltunk, ez meglehetősen nyihogósra sikeredett (meg aztán milyen is lehet egy hajnal, ha átvirrasztotta az ember az éjszakát előtte). :-)
Csak azt a konyhát, azt tudnám feledni... Végig ott dübörgött-dühöngött a tudatom egyik elkerített sarkában, hogy ugyan hogy nem képes három felnőtt ember arra, hogy fejenként és naponként 10 percet rászánva valamiféle lakható állapotot tartson fenn maga körül...?! Komolyan mondom, ilyen retket a Borozsban láttam utoljára, de azok nagyon más kaliberű emberek voltak.
Persze nem nem képes. Nem érdekli.
Én pedig nem engedtem szabadjára a kritikus kisördögöt, annyi spontán kedvesség volt a fogadtatásban és a reggeliben, hogy nem vitt rá a lélek.
Csak most, mert már nagyon veri az ajtót.
Offline született postot olvastak, kisebb módosításokkal. Azóta aludtam két órát, most pedig befejezem a cuccot.
Csak azt a konyhát, azt tudnám feledni... Végig ott dübörgött-dühöngött a tudatom egyik elkerített sarkában, hogy ugyan hogy nem képes három felnőtt ember arra, hogy fejenként és naponként 10 percet rászánva valamiféle lakható állapotot tartson fenn maga körül...?! Komolyan mondom, ilyen retket a Borozsban láttam utoljára, de azok nagyon más kaliberű emberek voltak.
Persze nem nem képes. Nem érdekli.
Én pedig nem engedtem szabadjára a kritikus kisördögöt, annyi spontán kedvesség volt a fogadtatásban és a reggeliben, hogy nem vitt rá a lélek.
Csak most, mert már nagyon veri az ajtót.
Offline született postot olvastak, kisebb módosításokkal. Azóta aludtam két órát, most pedig befejezem a cuccot.
2007. január 23.
Akkor most
Annak, hogy most teljes lelki nyugalommal ülök neki a dolgozatnak, több oka is van.
A legelső az, hogy Melitta megmasszírozta a hátam-vállam, amitől kiment belőle(m) a szomatizálódott lelkiismeret-furdalás (vagy nem tom, mi).
Egy másik, hogy nagyon jót beszéltünk Janival a Dugó téren (14 fő homelessen, tudtak nélkülözni, de rögtön léptem is, mikor elhívtak), olyan igazi csacs volt, az egyetemről, a szakdolgozat(nem)írásról, ilyenekeről — egyszerűen felvidított és erőt adott.
Volt még ez-az jó, az ökumenikus hepening például, de ebbe most nem megyek bele, mert különben mikor ülök neki.
A szegedi program itt olvasható.
A legelső az, hogy Melitta megmasszírozta a hátam-vállam, amitől kiment belőle(m) a szomatizálódott lelkiismeret-furdalás (vagy nem tom, mi).
Egy másik, hogy nagyon jót beszéltünk Janival a Dugó téren (14 fő homelessen, tudtak nélkülözni, de rögtön léptem is, mikor elhívtak), olyan igazi csacs volt, az egyetemről, a szakdolgozat(nem)írásról, ilyenekeről — egyszerűen felvidított és erőt adott.
Volt még ez-az jó, az ökumenikus hepening például, de ebbe most nem megyek bele, mert különben mikor ülök neki.
A szegedi program itt olvasható.
Cset
Itt ülök, és egy elvileg kockafejűvel (mail)csetelek versekről meg természetfotókról meg Egészséges Fejbőr-számokról... Feje tetejére állt a világ. :-) (Vagy csak vizsgaidőszak van, minden pótcselekvések felvonultatásának ideje — a szerző kiábrándító megjegyzése.)
Mindenesetre beizzítottam az MSN-t, jobbkézbalváll. De nem fogom használni alapjáraton, pont elég a meszindzser meg a szkájp.
Lassan elindulok a dolgomra. Mert van még, habár ma már sikerrel megjártam a munkaügyet, a vezetést (láttam egy csomó ismerőst, de nem vettek észre), a Lelkest meg a méteráruboltot (végre lehet hárman is sequence-ezni, vettem +35 gombot).
Peace.
Mindenesetre beizzítottam az MSN-t, jobbkézbalváll. De nem fogom használni alapjáraton, pont elég a meszindzser meg a szkájp.
Lassan elindulok a dolgomra. Mert van még, habár ma már sikerrel megjártam a munkaügyet, a vezetést (láttam egy csomó ismerőst, de nem vettek észre), a Lelkest meg a méteráruboltot (végre lehet hárman is sequence-ezni, vettem +35 gombot).
Peace.
...a küzdés maga?!
Cili jött este
most belül volt orkán
sokat nem tehettünk
mondtunk ezt-azt
de hát az ilyenkor nem biztos, hogy sokat ér
inkább csak ott voltunk, jelen
talán
ez
valami
Nem tanultam
rühellem ezért magam
apropó, lehet, hogy rühes vagyok
vagy csak föléledtek a szúnyogok a nagy jóidőben
esetleg kiütés
Most kreszkönyv lesz
aztán vezetek
talán tanulok
LT
kenyérkenés
talán ökumenikus csokimajszolás
homeless
és szundi
Készült a svéd gyerekversek stílusában
kicsit apatikusan
ezen a borús reggelen
kockás pizsamában, kék törölköző-turbánnal a fejemen
tejeskávés-melegszendvicses reggeli után
— tkp. eddig nem is olyan vészes ez a nap
most belül volt orkán
sokat nem tehettünk
mondtunk ezt-azt
de hát az ilyenkor nem biztos, hogy sokat ér
inkább csak ott voltunk, jelen
talán
ez
valami
Nem tanultam
rühellem ezért magam
apropó, lehet, hogy rühes vagyok
vagy csak föléledtek a szúnyogok a nagy jóidőben
esetleg kiütés
Most kreszkönyv lesz
aztán vezetek
talán tanulok
LT
kenyérkenés
talán ökumenikus csokimajszolás
homeless
és szundi
Készült a svéd gyerekversek stílusában
kicsit apatikusan
ezen a borús reggelen
kockás pizsamában, kék törölköző-turbánnal a fejemen
tejeskávés-melegszendvicses reggeli után
— tkp. eddig nem is olyan vészes ez a nap
2007. január 22.
Visszajelzés
Az egyik fő rögeszmém is alátámasztódott ma újra: igenis kell az embereknek a visszajelzés, különösen a megerősítés. S aki ezt az igényt fölismeri magában, az könnyebben fordul máshoz. Jót mondani másról pedig majdnem ugyanolyan jó, mint magamról hallani.
Különben
Valami minimálisat haladtam ma, de elhalasztottam/lemondtam több dolgot is, és annyit azért nem haladtam. Pofaégés van, ismét.
Továbbá jó itthon, mégtovábbá pedig Didák a kezembe adta a munkát, és egészen hosszú időm van rá, alig hiszem el. (Jobb is lesz, ha nem hiszem el, mert még ezt is ellúzerkedem valahogyan.) És jó cég a rend, fizetni is fognak.
Legtovábbá meg az történt ma, hogy kaptam néhány verset via mail/sms, és teljesen meg vagyok hatva. De vigyázz, ne vessz el fals nyomon. :-)
Továbbá jó itthon, mégtovábbá pedig Didák a kezembe adta a munkát, és egészen hosszú időm van rá, alig hiszem el. (Jobb is lesz, ha nem hiszem el, mert még ezt is ellúzerkedem valahogyan.) És jó cég a rend, fizetni is fognak.
Legtovábbá meg az történt ma, hogy kaptam néhány verset via mail/sms, és teljesen meg vagyok hatva. De vigyázz, ne vessz el fals nyomon. :-)
A megfigyelői paradoxonról
Ezerszer elgondolkoztam már ezen, s nemigen jutok vele dűlőre: amint kiderül, hogy valaki ismerős olvassa, mindjárt kicsit másképpen kezdek írni. A megfigyelői paradoxon jelen van a blogírásban is.
Nem baj, a blogírók mind exhibicionisták ((vajon van ennek valami köze a cionizmushoz?)), mint újra megtudtam, szóval oda se az őszinteségnek, a lényeg a feltűnés.
Hehe.
Ami meg a valóságtartalmat (törlésjel alatt; please, írja meg valaki, hogy hogyan kell...) illeti — hát amiről nem lehet írni, arról hallgatok. Így megy ez.
Nem baj, a blogírók mind exhibicionisták ((vajon van ennek valami köze a cionizmushoz?)), mint újra megtudtam, szóval oda se az őszinteségnek, a lényeg a feltűnés.
Hehe.
Ami meg a valóságtartalmat (törlésjel alatt; please, írja meg valaki, hogy hogyan kell...) illeti — hát amiről nem lehet írni, arról hallgatok. Így megy ez.
RSS
Eddig közel 30 oldalt tettem be a Y! RSS-olvasójába: többségük blog (túlnyomórészt ismerősök), meg pár hír- és egyéb portál. Kár, hogy egyrészt jópár óra csúszásban van mindig, másrészt van néhány oldal, amelyik mindig jelez frissítést, akkor is, ha nincs. Ki érti ezt...?
Azt viszont nem tudom, mennyi a felső határ (ameddig még van értelme), bár szerencsére ezek között sem frissül minden naponta (naponta többször meg tényleg csak néhány).
Tegnap végre kicseréltem a lejárt NOD-unkat is, és természetesen expert üzemmódban kellett föltelepítenem, aminek természetesen az a következménye lett, hogy számos teljesen érthetetlen kérdést kaptam szembe (meg néhány érthetőt). Előbbiek esetében hagytam az alapértelmezett válaszokat. :-)
De gyaníthattak valamit a szerzők, mert mindjárt az egyik első lépés így festett:
Azt viszont nem tudom, mennyi a felső határ (ameddig még van értelme), bár szerencsére ezek között sem frissül minden naponta (naponta többször meg tényleg csak néhány).
Tegnap végre kicseréltem a lejárt NOD-unkat is, és természetesen expert üzemmódban kellett föltelepítenem, aminek természetesen az a következménye lett, hogy számos teljesen érthetetlen kérdést kaptam szembe (meg néhány érthetőt). Előbbiek esetében hagytam az alapértelmezett válaszokat. :-)
De gyaníthattak valamit a szerzők, mert mindjárt az egyik első lépés így festett:
Használ-e proxy szervert?
a) Nem tudom, hogy használok-e proxy szervert.*
b) Igen, használok.
c) Nem, nem használok.
a) Nem tudom, hogy használok-e proxy szervert.*
b) Igen, használok.
c) Nem, nem használok.
:-)
* Ennél jobb még esetleg a „Mi a rák az a proxy szerver?!” lett volna...
* Ennél jobb még esetleg a „Mi a rák az a proxy szerver?!” lett volna...
2007. január 21.
Határsértés
Ibsen van.
És a kétség, hogy
egy illúziótól
vagy a reménytől
fosztottam-e meg.
És hogy szabad-e bárkit is
megfosztanom
egy illúziótól
vagy a reménytől.
Ibsen van. Áldozattal.
És a kétség, hogy
egy illúziótól
vagy a reménytől
fosztottam-e meg.
És hogy szabad-e bárkit is
megfosztanom
egy illúziótól
vagy a reménytől.
Ibsen van. Áldozattal.
Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma tátogás
nem kellenek szavak
elég
egy
összevillanás
még az sem kell
elég
ha
vagy.
(Képes Géza; emlékezetből)
hideg hamu
minden szó
néma tátogás
nem kellenek szavak
elég
egy
összevillanás
még az sem kell
elég
ha
vagy.
(Képes Géza; emlékezetből)
+1
— Másfél éves voltam, mikor hajlandó voltam fölállni. Édesanyám, aki különben nem egy aggódós típus, már orvosokhoz hordott, akik mind csak vonogatták a vállukat, hogy semmi szervi, várjon csak türelemmel.
Utána állítólag elég gyorsan utolértem a többieket, de tagadhatatlan: korán kiütközött a természetem. Amit a család nemes egyszerűséggel így szokott hívni: Lusta, mint a lapályi bivaly. :-)
Utána állítólag elég gyorsan utolértem a többieket, de tagadhatatlan: korán kiütközött a természetem. Amit a család nemes egyszerűséggel így szokott hívni: Lusta, mint a lapályi bivaly. :-)
2007. január 20.
A madarak röfögnek
Juli megalkotta a randigyanús teázás fogalmát, és utána beszélgettünk arról, mitől is randigyanús tkp. Arra jutottunk, hogy az attitűdtől: hogy a felek úgy gondolják, hogy ebből akár még lehet is valami.
No, akkor ez ma a randigyanútlan borozás volt Janival. :-) Ellenben annál szórakoztatóbb. Kellően meglepődtem már az sms-től is, hogy a Borpatikában van („Írogatok”), menjek, ha van kedvem — aztán fölkerekedtem, és rajta.
Az „Írogatok” teljes megrökönyödésemre „valami balra zártat” jelentett egy A/4-es füzetben — valódi verseket. Fene se hitte volna abból, amit eddig láttam ebből a kedves lapaj kamaszból. És: néhányat elolvashattam. Olyanokat is, amiket a szerzőn kívül akár még csak egyetlen ember, sőt, annyi se látott ezidáig.
Beszélgettünk még erről-arról, és közben valahol a tudatom mélyén az mocorgott, hogy milyen különös, (a)hogy(an) időről időre fölbukkannak körülöttem emberek, akiknek annyira hiányos a kapcsolati hálójuk, hogy (tisztán jobb híján) engem keresnek meg egy ilyen estén. (Mert ezek jól megkülönböztethetők azoktól a barátoktól, akik azért keresnek, mert rám gondolnak.) Ebben az esetben a katalizátor minden bizonnyal az volt, hogy Cili és utóbb Áron is normálisnak talált, s aztán elmarháskodtunk valami két estét kisebb társaságban.
Meg az is eszembe jutott, hogy milyen sokfélék az emberek (hmm, „ma itt nyílt ki a közhelyszótár”), vagyis hogy míg én naplóban, blogban, szóban és levélben (stb.) (ön)reflektálok, addig mások — például versben. Janinak például vélhetően ez az egyetlen lehetséges gőzleeresztő csatornája.
Közben aztán a megbeszélésünk értelmében megjött Cili, és egy újabb üveg után hazabaktattunk.
Az elpusztított kb. hatdeci bort erősen megéreztem, de nagy baj ebből sem lett.
Különös este volt, és jó. S talán még nincs is vége.
No, akkor ez ma a randigyanútlan borozás volt Janival. :-) Ellenben annál szórakoztatóbb. Kellően meglepődtem már az sms-től is, hogy a Borpatikában van („Írogatok”), menjek, ha van kedvem — aztán fölkerekedtem, és rajta.
Az „Írogatok” teljes megrökönyödésemre „valami balra zártat” jelentett egy A/4-es füzetben — valódi verseket. Fene se hitte volna abból, amit eddig láttam ebből a kedves lapaj kamaszból. És: néhányat elolvashattam. Olyanokat is, amiket a szerzőn kívül akár még csak egyetlen ember, sőt, annyi se látott ezidáig.
Beszélgettünk még erről-arról, és közben valahol a tudatom mélyén az mocorgott, hogy milyen különös, (a)hogy(an) időről időre fölbukkannak körülöttem emberek, akiknek annyira hiányos a kapcsolati hálójuk, hogy (tisztán jobb híján) engem keresnek meg egy ilyen estén. (Mert ezek jól megkülönböztethetők azoktól a barátoktól, akik azért keresnek, mert rám gondolnak.) Ebben az esetben a katalizátor minden bizonnyal az volt, hogy Cili és utóbb Áron is normálisnak talált, s aztán elmarháskodtunk valami két estét kisebb társaságban.
Meg az is eszembe jutott, hogy milyen sokfélék az emberek (hmm, „ma itt nyílt ki a közhelyszótár”), vagyis hogy míg én naplóban, blogban, szóban és levélben (stb.) (ön)reflektálok, addig mások — például versben. Janinak például vélhetően ez az egyetlen lehetséges gőzleeresztő csatornája.
Közben aztán a megbeszélésünk értelmében megjött Cili, és egy újabb üveg után hazabaktattunk.
Az elpusztított kb. hatdeci bort erősen megéreztem, de nagy baj ebből sem lett.
Különös este volt, és jó. S talán még nincs is vége.
Az 5 dolog (ami 4)
Akkor lássuk a választ Rékunak, a bloxférán terjengő „öt-dolog- amit-nem-sokan-tudnak-rólam” játék keretében. Négyig jutottam, bocs.
— Megszállott szelektívhulladékgyűjtő vagyok. A legkisebb fecnit is félreteszem a papíros dobozba. És időnként el is viszem a doboz tartalmát a papírkonténerbe.
— Gyerekkoromban valami miatt meg voltam győződve, hogy A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója mininálisan is pornográfia. Így aztán mindig úgy olvastam, hogy ha nyílik a nagyszobaajtó, vissza tudjam süllyeszteni a helyére. Szegény jó édesanyám meg nem tudta, miért kell nekem a szoba legsötétebb sarkában olvasnom. (Utóbb, ha jól emlékszem, a párna alá rejtést választottam. De úgy rémlik, évekbe telt, mire egyszer a végére értem.)
— Körülbelül amikor megtanultam írni, fűztem egy füzetet kemény kartonból, és az elejére ráírtam, hogy az én versem. Az első szakasz készült el belőle, itt leközlöm, olvasd.
— Tízéves koromban egy vasárnap azt mondtam otthon: életem első tíz évét katolikusként éltem le, most református leszek. Le is mentem a templomba, de végül, amennyire édesapám emlékszik, valami olyasmi döntött, hogy nem volt kórus. Maradtam katolikus. A harmadik tízben is.
És dobom tovább Julinak, Mártinak, Erának, Cilinek és a Kedves Ismeretlen Pécsinek.
— Megszállott szelektívhulladékgyűjtő vagyok. A legkisebb fecnit is félreteszem a papíros dobozba. És időnként el is viszem a doboz tartalmát a papírkonténerbe.
— Gyerekkoromban valami miatt meg voltam győződve, hogy A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója mininálisan is pornográfia. Így aztán mindig úgy olvastam, hogy ha nyílik a nagyszobaajtó, vissza tudjam süllyeszteni a helyére. Szegény jó édesanyám meg nem tudta, miért kell nekem a szoba legsötétebb sarkában olvasnom. (Utóbb, ha jól emlékszem, a párna alá rejtést választottam. De úgy rémlik, évekbe telt, mire egyszer a végére értem.)
— Körülbelül amikor megtanultam írni, fűztem egy füzetet kemény kartonból, és az elejére ráírtam, hogy az én versem. Az első szakasz készült el belőle, itt leközlöm, olvasd.
Tehén, tehén,
Tarka tehén,
Legelésző
Tarka tehén.
A család azóta is ezen köszörüli a nyelvét olykor. Pedig ritmusa van, sőt, ütemhangsúlyos. És rímel is (AABA).Tarka tehén,
Legelésző
Tarka tehén.
— Tízéves koromban egy vasárnap azt mondtam otthon: életem első tíz évét katolikusként éltem le, most református leszek. Le is mentem a templomba, de végül, amennyire édesapám emlékszik, valami olyasmi döntött, hogy nem volt kórus. Maradtam katolikus. A harmadik tízben is.
És dobom tovább Julinak, Mártinak, Erának, Cilinek és a Kedves Ismeretlen Pécsinek.
Kevésbé örvendetes
de végsősoron nem is olyan nagy baj, hogy a telefonom ügyében csütörtökig semmiféle lépés nem történt (s feltehetőleg pénteken sem sok). Szóval most szokom.
Meg legalább van időm összekuporgatni a lét a háromhavi számlára... (Esélyem sincs rá, de valahogy majd csak-csak. Pl. Gorál emlegetett valamit, hogy lassan kifizeti a Zöldszigetet. Meg ott van Didák emlegetett (bár meg nem ígért) munkája, meg a Lajos-féle könyv...)
Meg legalább van időm összekuporgatni a lét a háromhavi számlára... (Esélyem sincs rá, de valahogy majd csak-csak. Pl. Gorál emlegetett valamit, hogy lassan kifizeti a Zöldszigetet. Meg ott van Didák emlegetett (bár meg nem ígért) munkája, meg a Lajos-féle könyv...)
Könyvtári bejegyzés
Végülis egyes számú célomnak eleget tettem: találkoztam Másik Barátnővel, aki tartja magát tisztességgel, persze ettől még nem jó neki. Kicsit az átriumbeli zöldségek árnyékában is ücsörögtünk, de belemélyedni nem lehetett az újabb és újabb kávézgató (és odatelepedő) haverok mián.
Nem baj, nem muszáj az embernek mindig explicitnek lennie.
Sári adaptere szikrázott és füstölt, kihúztam sürgősen. Egyszer csinált már ilyet otthon, akkor elég volt fordítva beledugni a kábelt; most nem. Ajjaj, szegény Sári, nehogy éhen vesszen.
Valamint nagy szép öröm(ködés) van: a jövő hétvégén jön Péter! Gyorsan hozzáteszem, hogy hiszem, ha (itt) látom; de azért valójában sokkal jobban örülök annál, hogysem korábbi tapasztalatok elbizonytalaníthatnának.
Juli és Melitta Mánfán fog petikonferenciázni, sajna. :-( Viszont ha minden igaz, azon a pénteken még egy lakásszentelő buli is beficcen, szóval jó lesz.
Csak addig tartsak ki.
Nem baj, nem muszáj az embernek mindig explicitnek lennie.
Sári adaptere szikrázott és füstölt, kihúztam sürgősen. Egyszer csinált már ilyet otthon, akkor elég volt fordítva beledugni a kábelt; most nem. Ajjaj, szegény Sári, nehogy éhen vesszen.
Valamint nagy szép öröm(ködés) van: a jövő hétvégén jön Péter! Gyorsan hozzáteszem, hogy hiszem, ha (itt) látom; de azért valójában sokkal jobban örülök annál, hogysem korábbi tapasztalatok elbizonytalaníthatnának.
Juli és Melitta Mánfán fog petikonferenciázni, sajna. :-( Viszont ha minden igaz, azon a pénteken még egy lakásszentelő buli is beficcen, szóval jó lesz.
Csak addig tartsak ki.
Tánc volt
és JÓ.
Illetve.
Egyik Barátnő már reggel eltemette a tegnapot, s napközben, este is kb. mint aki citromba harapott (na volt benne azért önirónia, de összességében).
Másik Barátnőnek a szemem láttára kellett eltemetnie el valami Sokkal Fontosabbat.
Harmadik Barátnő pedig párost akart táncolni, de nem csak rajta múlott.
Nekem az egyetlen elvárásom az volt, hogy mozogjak (sic!) egy nagyot, s ez be is jött. Lépni alig lehetett tömegben, de azért jól kifáradtam. A székieket még énekelni is tudtam volna, ha nem valami rettenetes mélységben nyomja a banda (annyira természetesen nem rettenetesmélyen, hogy oktávban ment volna).
S a körtáncban az a jó, hogy kedvére csetelhet-botolhat az ember anélkül, hogy pironkodnia kellene.
Így megy ez.
Illetve.
Egyik Barátnő már reggel eltemette a tegnapot, s napközben, este is kb. mint aki citromba harapott (na volt benne azért önirónia, de összességében).
Másik Barátnőnek a szemem láttára kellett eltemetnie el valami Sokkal Fontosabbat.
Harmadik Barátnő pedig párost akart táncolni, de nem csak rajta múlott.
Nekem az egyetlen elvárásom az volt, hogy mozogjak (sic!) egy nagyot, s ez be is jött. Lépni alig lehetett tömegben, de azért jól kifáradtam. A székieket még énekelni is tudtam volna, ha nem valami rettenetes mélységben nyomja a banda (annyira természetesen nem rettenetesmélyen, hogy oktávban ment volna).
S a körtáncban az a jó, hogy kedvére csetelhet-botolhat az ember anélkül, hogy pironkodnia kellene.
Így megy ez.
2007. január 19.
Szerelmes vers
Lobo Tómia előszedte azt a Csukás István-verset, ami tavaly a vécéajtónkon is kinn volt, s az újra- meg újraolvasásban nagyon a szívemhez nőtt ((s a többi néma csend)):
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
2007. január 18.
Vihar előtt
Lejöttem, ültem (keserves volt), és most itthon (+Cili) várjuk az orkánt.
Luxemburgban nem volt vészes.
Helyzetjelentést olvastak a Földmíves Különítménytől.
Luxemburgban nem volt vészes.
Helyzetjelentést olvastak a Földmíves Különítménytől.
Bűnügyi regény
Nem is írtam, hogy tegnap (két kérdőív és egy judittaltörökebédelés után) megnéztem életem első gengszterfilmjét. Kábé ötven embert lőttek benne szitává (elegánsan vagy kevésbé), valamint néhány késelés és robbantás is beficcent. De amikor éppen lélegzethez jutottak két leszámolás között, különösen a vége felé, egész okosakat mondtak a szereplők.
Meg hát persze volt benne néhány olyan olasz pasas...
Azt viszont még mindig nem tudom, hogy az utolsó életben maradott fickót ki lőtte ki végül (az volt az egyetlen orvlövés(z)). De lehet, hogy csak én vagyok hozzá béna.
Meg hát persze volt benne néhány olyan olasz pasas...
Azt viszont még mindig nem tudom, hogy az utolsó életben maradott fickót ki lőtte ki végül (az volt az egyetlen orvlövés(z)). De lehet, hogy csak én vagyok hozzá béna.
A nagy zuhé
Tegnap este A nagy zuhét olvastam a Gyere haza, Mikkamakka! után. És rettenetesen tetszett (ismét). Le is viszem, és körbeadogatom a megfáradottaknak.
Ráadásul egyszerre lett vége a Bartók-emlékéves Fonó-CD-vel, amit este hozott Papi a Gresham-palotából ((a szerző önreflexív megjegyzése: nyilván csak pár találatot ad ki a Google, ha 'greshen'-re keresel...)). Ott cégesvacsoráztak néhányan, és a szokásos számtalan naptár mellett a céges multivitamintól a marcipánig mindenféle cuccot hozott haza.
Ráadásul egyszerre lett vége a Bartók-emlékéves Fonó-CD-vel, amit este hozott Papi a Gresham-palotából ((a szerző önreflexív megjegyzése: nyilván csak pár találatot ad ki a Google, ha 'greshen'-re keresel...)). Ott cégesvacsoráztak néhányan, és a szokásos számtalan naptár mellett a céges multivitamintól a marcipánig mindenféle cuccot hozott haza.
2007. január 17.
A sátán fordul egyet
Az úgy volt, hogy tegnap, befejezvén a Macskabölcsőt (és ezzel a környezetemben fellelhető utolsó Vonnegutot), nekiláttam A sátán kutyájának, amiről szintén esett szó péntek éjjel.
200 oldal, nem pálya, le is nyomtam úgyszólván egy fenékkel.
Kicsit azért örültem, hogy az utolsó nyolcvanat a mamám a nagyszobában lelkes telefonálással töltötte; sőt, a végén arra jutottam, hogy valamivel csak kéne oldani a dolgon így mielőtt nyugovóra térek.
Ekkor kezdtem bele A csavar fordul egyet-be.
Hiba volt.
A sátán kutyája tündérmese hozzá képest. :S
De azért szerencsére nem álmodtam rémeket (még viszonylag az elején sikerült letennem), ma viszont azt olvstam állva, ülve és gyalogolva. De be is fejeztem. :-) És tudom ajánlani mindenkinek, mert meg vagyon írva rendesen.
Ja, meg arra is rájöttem, hogy (valószínűleg) miért van valahogy gyerekkoromtól együtt ez a két könyv a fejemben: A 22-es csapdája meg A csavar fordul egyet. Részben mert ugyanabban a („szamárfüles”) Kriterion-sorozatban vannak meg itthon, részben a James Heller / Henry James összecsengés miatt.
200 oldal, nem pálya, le is nyomtam úgyszólván egy fenékkel.
Kicsit azért örültem, hogy az utolsó nyolcvanat a mamám a nagyszobában lelkes telefonálással töltötte; sőt, a végén arra jutottam, hogy valamivel csak kéne oldani a dolgon így mielőtt nyugovóra térek.
Ekkor kezdtem bele A csavar fordul egyet-be.
Hiba volt.
A sátán kutyája tündérmese hozzá képest. :S
De azért szerencsére nem álmodtam rémeket (még viszonylag az elején sikerült letennem), ma viszont azt olvstam állva, ülve és gyalogolva. De be is fejeztem. :-) És tudom ajánlani mindenkinek, mert meg vagyon írva rendesen.
Ja, meg arra is rájöttem, hogy (valószínűleg) miért van valahogy gyerekkoromtól együtt ez a két könyv a fejemben: A 22-es csapdája meg A csavar fordul egyet. Részben mert ugyanabban a („szamárfüles”) Kriterion-sorozatban vannak meg itthon, részben a James Heller / Henry James összecsengés miatt.
Álom egy könyvtárról
Tegnap lementem a könyvtárba. Abba, amelyikbe hét-nyolc évesen 1 forintért iratkoztam be, és amelyet aztán többé-kevésbé rendszeresen látogattam is egész általánosban. (Gimiben fölváltotta a Pest Megyei, de egyszer-kétszer azért megfordultam még benne.)
Aztán az utóbbi öt évben biztos nem jártam felé se.
Érdekes volt: ugyanaz a tér, csak sokkal kisebbnek éreztem. Picit át van rendezve meg festve, bekerült egy halom számítógép, sőt, immár a katalógus is számítógépes. És egy jó adag CD-t is fölfedeztem a néni háta mögött; ennyi tehát biztosan történt.
A könyvtáros néni ugyanaz, ha öregedett is. Beszélgettünk már pár perce, mikor óvatosan a nevemen szólított — nekem, nyilván, nem jutott eszembe az övé azóta sem.
És voltak kölkek is, felsős-formák.
Csak Vonnegut nem volt (benn?).
Basszus, az eszem megáll. Lehet keresni az állományban weben. Nem jön, hogy higgyem. (Persze a manuális könyvkeresésben éppen az a szép, hogy az ember környező polcok egyikén biztosan talál fogára valót. — Na jó, az is igaz, hogy a katalógusban is. :-))
Aztán az utóbbi öt évben biztos nem jártam felé se.
Érdekes volt: ugyanaz a tér, csak sokkal kisebbnek éreztem. Picit át van rendezve meg festve, bekerült egy halom számítógép, sőt, immár a katalógus is számítógépes. És egy jó adag CD-t is fölfedeztem a néni háta mögött; ennyi tehát biztosan történt.
A könyvtáros néni ugyanaz, ha öregedett is. Beszélgettünk már pár perce, mikor óvatosan a nevemen szólított — nekem, nyilván, nem jutott eszembe az övé azóta sem.
És voltak kölkek is, felsős-formák.
Csak Vonnegut nem volt (benn?).
Basszus, az eszem megáll. Lehet keresni az állományban weben. Nem jön, hogy higgyem. (Persze a manuális könyvkeresésben éppen az a szép, hogy az ember környező polcok egyikén biztosan talál fogára valót. — Na jó, az is igaz, hogy a katalógusban is. :-))
2007. január 16.
Ma eddig
Alapvetően egész hasznos voltam: csináltam levlistát az idei talentumosoknak, fölhívtam az 5-ből 4 lekérdezendőt (1 elküldött a búsba, 1 beteg, 2 holnap vár), nyomtattam két új sequence táblát, megbeszéltem (-maileztem) Judittal egy holnapi közös ebédet, elraktam a nyári ruháim (de ugyen minek, ha holnapután kelleni fognak...?), ebédeltem, olvasgattam...
Ja igen, tegnap elfogyott a Bajnokok reggelije, egyúttal a feléig lenyomtam a Macskabölcsőt is. Ez a Vonnegut most nagyon bejön.
Kirándulni kéne, de lusta vagyok elindulni. Ennyi eszem van. :-(
Ja igen, tegnap elfogyott a Bajnokok reggelije, egyúttal a feléig lenyomtam a Macskabölcsőt is. Ez a Vonnegut most nagyon bejön.
Kirándulni kéne, de lusta vagyok elindulni. Ennyi eszem van. :-(
Mozgó képek
Egyrészt egy celluloidra készült hazai amatőr itt. Hang kell hozzá! Másrészt egy csak-zenés, angol nyelvű rajzolt, a Trindexről szedtem, itt. Harmadrészt még egy hazai, itt.
Ésaztán.
Tegnap déltájt bevágtattam a Kresz Géza utcába az APEH-hez, és végre-valahára beadtam a 2005. évi adóbevallásom. (Az eleve levont adókkal együtt se hiszem, hogy a havi jövedelmem elérte volna a húszezer forintot, de nekik bizony én is kellek. Rendnek kell lenni.) A nők taplók voltak, és a végén nam adták vissza azt a példányt, amit az 5. év végéig őrizgatnem kell(ene). Talán majd postán. Meg talán innen kezdve már nem fog senkit sem érdekelni. Talán.
Utána a Batthyány téri palacsintásnál üldögéltünk egy sort Nórival, Borival és Judittal. Érdekes volt, hogy keresztbe-hosszába talán még én tartom a legjobban a kapcsolatot velük (persze ez csak erre a négyesre érvényes). És az is érdekes, hogy mennyire megváltozik valaki két év munkaviszonnyal a háta mögött — és hogy ez a változás kívánatos lenne! Az még hagyján, hogy gyerekünk nincs így 25-6 évesen, de azért dolgozás már csak-csak időszerű (volna).
De ha egyszer annyi fontosabb dolgom van!
Ésaztán.
Tegnap déltájt bevágtattam a Kresz Géza utcába az APEH-hez, és végre-valahára beadtam a 2005. évi adóbevallásom. (Az eleve levont adókkal együtt se hiszem, hogy a havi jövedelmem elérte volna a húszezer forintot, de nekik bizony én is kellek. Rendnek kell lenni.) A nők taplók voltak, és a végén nam adták vissza azt a példányt, amit az 5. év végéig őrizgatnem kell(ene). Talán majd postán. Meg talán innen kezdve már nem fog senkit sem érdekelni. Talán.
Utána a Batthyány téri palacsintásnál üldögéltünk egy sort Nórival, Borival és Judittal. Érdekes volt, hogy keresztbe-hosszába talán még én tartom a legjobban a kapcsolatot velük (persze ez csak erre a négyesre érvényes). És az is érdekes, hogy mennyire megváltozik valaki két év munkaviszonnyal a háta mögött — és hogy ez a változás kívánatos lenne! Az még hagyján, hogy gyerekünk nincs így 25-6 évesen, de azért dolgozás már csak-csak időszerű (volna).
De ha egyszer annyi fontosabb dolgom van!
2007. január 15.
Yess
Lekapcsolták a telefonom. És ami igaz, az igaz, valóban októberre fizettem utoljára telefonszámlát — de az is igaz, hogy azóta nem küldtek.
Pauer-júzer?
Tegnap a szüleim azzal fogadtak itthon, hogy a) meggyíkott az Outlook; b) a papám az új képkezelő-programjának néhány funkciójával nem jut messzire; és c) a böngészőben nincs hová írni címet, valamint időnként, mikor vissza akarnak lépni egy oldalt, egyszerűen becsukódik, és vége.
Hát, mindebből csak a c-vel tudtam érdemben kezdeni valamit. Utána kiírtam a monitor alá egy cédulára: „Ha nem látszik a címsor az internetben: Nézet > Eszköztárak > [pipa] Böngésző eszköztár” Azt viszont töovábbra sem tudom, hogyan fagyasztják le, mert nekem kiválóan működik. Az is igaz viszont, hogy tegnap este meg ma is azzal kezdte, hogy kérem-e a munkamenet helyreállítását, tehát nyilván félbemaradt valami.
Hát, mindebből csak a c-vel tudtam érdemben kezdeni valamit. Utána kiírtam a monitor alá egy cédulára: „Ha nem látszik a címsor az internetben: Nézet > Eszköztárak > [pipa] Böngésző eszköztár” Azt viszont töovábbra sem tudom, hogyan fagyasztják le, mert nekem kiválóan működik. Az is igaz viszont, hogy tegnap este meg ma is azzal kezdte, hogy kérem-e a munkamenet helyreállítását, tehát nyilván félbemaradt valami.
2007. január 14.
Jaj, és REND VAN!
Kiáltom, rendet raktam a szobánkban! Akkor is érzem, ha háttal ülök neki. Hihetetlen. Kénytelen leszek otthon is megcsinálni. Egyszerűen más így élni. (Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged?)
Persze Áront és Janit elfelejtettem beküldeni megnézni. :-7 Pedig ilyen ritkán van.
És végre-valahára a Nünit is fölfújtuk rendesen.
Persze Áront és Janit elfelejtettem beküldeni megnézni. :-7 Pedig ilyen ritkán van.
És végre-valahára a Nünit is fölfújtuk rendesen.
A boldogság a Mátyás téren lakozik
A napsütésben, a szellőben, az ég kékjében és a templom fehérjében... A fűben és a fában (él a remény, és én hiszek az ő szavában)...
Halk orgonamuzsika mellett reggeliztem, ilyennek-kéne-lennie- minden-vasárnap-reggelnek érzés, egy héttel ezelőtt Fkénél ébredeztem hasonlóan ráérősen. Jónás nagyon jól prédikált (mégpedig az evangéliumról, kánai menyegző), a mise olyan alsóvárosi, családos és családias volt. A piros teázó hétvégén 11-től van csak, a Bécsiben viszont vagy harmincféle forró csoki van a kávéstól a sáfrányoson keresztül a barackízűig. Igaz, puding-forma, kanalazós, de forró, és nagyon csoki. Cilivel szűk másfél órában újra megváltottuk a világot és benne magunkat-egymást, persze csak egy időre, aztán majd jönnek az új arcok, új benyomások és új kérdések... Jó ez így, szép. És zajlik. :-)
Hazafelé a sétálás kedvéért sétáltam kényelmesen, és jólesett, annál is inkább, mivel tegnap nem nagyon ment estetájt.
Halk orgonamuzsika mellett reggeliztem, ilyennek-kéne-lennie- minden-vasárnap-reggelnek érzés, egy héttel ezelőtt Fkénél ébredeztem hasonlóan ráérősen. Jónás nagyon jól prédikált (mégpedig az evangéliumról, kánai menyegző), a mise olyan alsóvárosi, családos és családias volt. A piros teázó hétvégén 11-től van csak, a Bécsiben viszont vagy harmincféle forró csoki van a kávéstól a sáfrányoson keresztül a barackízűig. Igaz, puding-forma, kanalazós, de forró, és nagyon csoki. Cilivel szűk másfél órában újra megváltottuk a világot és benne magunkat-egymást, persze csak egy időre, aztán majd jönnek az új arcok, új benyomások és új kérdések... Jó ez így, szép. És zajlik. :-)
Hazafelé a sétálás kedvéért sétáltam kényelmesen, és jólesett, annál is inkább, mivel tegnap nem nagyon ment estetájt.
2007. január 13.
Nem vagyok egészen normális,
de legalább élvezem...
Délután kád (nem, a Bajnokok reggelije sem kifejezetten kád-olvasmány...) pizza, séta, papírkonténer (ne vegyetek spirálfüzet. Iszonyú béna dolog lefejteni a spirálról), ... végül ellúzerkedtem a Julinak-a-vonatnál-csápolást, itthon viszont megjelent Petra és Cili, és a végén még játszottunk is egyet. Jó ötlet volt megcsinálni és lehozni a sequence-t. :-) Ez a játszás pedig önismeret is. Jólesik nyerni, de amíg a győztes nem viszi túlzásba az örömködést, addig marhára nem érdekel, ha veszítek. És másrészt: emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt Tiszaugon Peti vesztésre állt csocsóban, és olyan hisztit csapott, hogy rosszul voltam tőle.
Az új projekt: csütörtökön vacsorára lehozni Miklóst...
Délután kád (nem, a Bajnokok reggelije sem kifejezetten kád-olvasmány...) pizza, séta, papírkonténer (ne vegyetek spirálfüzet. Iszonyú béna dolog lefejteni a spirálról), ... végül ellúzerkedtem a Julinak-a-vonatnál-csápolást, itthon viszont megjelent Petra és Cili, és a végén még játszottunk is egyet. Jó ötlet volt megcsinálni és lehozni a sequence-t. :-) Ez a játszás pedig önismeret is. Jólesik nyerni, de amíg a győztes nem viszi túlzásba az örömködést, addig marhára nem érdekel, ha veszítek. És másrészt: emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt Tiszaugon Peti vesztésre állt csocsóban, és olyan hisztit csapott, hogy rosszul voltam tőle.
Az új projekt: csütörtökön vacsorára lehozni Miklóst...
Vidám este
Nehezen alakult (ki), aztán jó lett. S nem hiszem, hogy csak a(z amúgy tetemes mennyiségű) alkoholnak köszönhetően (egy kör diólikőr, két és fél palack bor meg egy üveg pelinkovac négyünkre). Sequence-eztünk, majszoltuk az újsütetű kenyeret, szóba került A napsütötte sáv, Vonnegut, én is kaptam, ők is vittek könyvet.
Aztán igen ittfeledkeztek a fickók, persze nem zavartak, de minden bulin eljön az a perc, amikor (mint Cili megfogalmazta) „vagy csinálni kell valamit, vagy aludni”, és mi bizony nem csináltunk semmit.
Azt viszont úgy fél ötig.
Aztán igen ittfeledkeztek a fickók, persze nem zavartak, de minden bulin eljön az a perc, amikor (mint Cili megfogalmazta) „vagy csinálni kell valamit, vagy aludni”, és mi bizony nem csináltunk semmit.
Azt viszont úgy fél ötig.
2007. január 12.
...kiégett minden biztosíték
Tegnap este óvatlanul megpróbáltam fölkapcsolni a lámpát a konyhaasztal fölött — nagyot csattant, azután vége. Az ám, de ezzel együtt a számítógépnek meg minden egyéb elektromosságnak is a lakásban...
Biztosíték föl, semmi.
Ma délelőtt valaki megjegyezte, hogy ha zárlatos a lámpa, akkor kicsavart égővel próbálkozzak.
Semmi.
Kínomban fölhívtam Petit, aki elmagyarázta, hogy kell lennie még egy biztosítéknak a villanyóránál. És láss csodát: megtaláltam. Egyetlen óra állt a dobozban, egyúttal ez volt az egyetlen, amelyik mellett le volt hajtva a biztosíték — és igen. Jobbkézbalváll. Petinek pedig magamban kiutaltam a Gondnok úr címet is.
A rádiót persze valószínűleg újraprogramozhatom, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Délelőtt elintéztem egy csomó mindent, és most egy picit rendet kéne rakni, mert este mégiscsak buli lesz.
A következő PUF-szám azonban nem a buliról, hanem a biztosítékról jutott eszembe. :-)
Biztosíték föl, semmi.
Ma délelőtt valaki megjegyezte, hogy ha zárlatos a lámpa, akkor kicsavart égővel próbálkozzak.
Semmi.
Kínomban fölhívtam Petit, aki elmagyarázta, hogy kell lennie még egy biztosítéknak a villanyóránál. És láss csodát: megtaláltam. Egyetlen óra állt a dobozban, egyúttal ez volt az egyetlen, amelyik mellett le volt hajtva a biztosíték — és igen. Jobbkézbalváll. Petinek pedig magamban kiutaltam a Gondnok úr címet is.
A rádiót persze valószínűleg újraprogramozhatom, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Délelőtt elintéztem egy csomó mindent, és most egy picit rendet kéne rakni, mert este mégiscsak buli lesz.
A következő PUF-szám azonban nem a buliról, hanem a biztosítékról jutott eszembe. :-)
Az alkohol butít, a szerelem öl
Valami eltakar a szemem elől
Te sem vagy jégből, én sem fából
Elég volt (már) a holnaputánból
Ez volt az első, itt a második
Ugyanaz a hely, csak az idő változik
Tágul az agy és ennyi elég
Kiégett minden biztosíték
Iszunk, mert erre még inni kell
A jövőt senki nem mondta el
Iszunk, ha erre inni kell
Mi lesz utána, nem érdekel
Te vagy az első, én a második
Ugyanaz a hely, csak az idő változik
Te vagy a második, én az első
Gyere gyorsan, sohase késő
Késő már, késő már
Valami eltakar a szemem elől
Te sem vagy jégből, én sem fából
Elég volt (már) a holnaputánból
Ez volt az első, itt a második
Ugyanaz a hely, csak az idő változik
Tágul az agy és ennyi elég
Kiégett minden biztosíték
Iszunk, mert erre még inni kell
A jövőt senki nem mondta el
Iszunk, ha erre inni kell
Mi lesz utána, nem érdekel
Te vagy az első, én a második
Ugyanaz a hely, csak az idő változik
Te vagy a második, én az első
Gyere gyorsan, sohase késő
Késő már, késő már
2007. január 11.
Túlóra
Már tegnap is ücsörögtünk egy sort a kápolnában, ma pedig elmentem megnézni magamnak az sj-k meditálós csoportját (de bénaság, eltűntek a képek, pedig elég sokatmondóak :)).
És hát nagyon jó volt. A (fölöttébb vidám) csapatot aktuálisan három 70 fölötti néni, két ötvenes fickó meg két harmincas nő alkotta, meg a kedves Mustó Péter, aki fölismert a nevemről, mármint mondta a végén, hogy „mi leveleztünk is, nem?” Bólogattam lelkesen, hogy de bizony, utoljára éppen a múlt héten. :)
A legkisebb meg legöregegebb néni (ezt mindjárt bemutatkozáskor elbüszkélkedte :)) kapásból a kezembe nyomott egy kis zacskó sütit, hogy kicsit megkésve, de boldog új évet. Aztán nem ám csak úgy egyszer-kétszer jönni, hanem rendszeresen!
A végén is locsogtak még egy sort — a szívembe zártam őket. Ha tudok, megyek majd ezután is.
És Zolival majdnem befejeztük a zárszámadás kiadási oldalát. Bár alig van illúziónk arról, hogy mennyire fogja érdeklni a püspököt... :-(
És itt volt Szisz, és már majdnem diplomás (=már csak a nyelvvizsgája hiányzik). És kicsit sokat nyomtam én a szöveget, de máskülönben nagyon jó sétálás-beszélgetés lett belőle.
Az Indón is voltunk, de Laci szabadságon van, a többiek meg nem ismerik a vámudvari brancsot. Azt mindenesetre megígérték, hogy utánaérdeklődnek Gabinak, és fölhívnak, ha van valami.
Vezettem is — mintha életemben most először, kb...
És hát nagyon jó volt. A (fölöttébb vidám) csapatot aktuálisan három 70 fölötti néni, két ötvenes fickó meg két harmincas nő alkotta, meg a kedves Mustó Péter, aki fölismert a nevemről, mármint mondta a végén, hogy „mi leveleztünk is, nem?” Bólogattam lelkesen, hogy de bizony, utoljára éppen a múlt héten. :)
A legkisebb meg legöregegebb néni (ezt mindjárt bemutatkozáskor elbüszkélkedte :)) kapásból a kezembe nyomott egy kis zacskó sütit, hogy kicsit megkésve, de boldog új évet. Aztán nem ám csak úgy egyszer-kétszer jönni, hanem rendszeresen!
A végén is locsogtak még egy sort — a szívembe zártam őket. Ha tudok, megyek majd ezután is.
És Zolival majdnem befejeztük a zárszámadás kiadási oldalát. Bár alig van illúziónk arról, hogy mennyire fogja érdeklni a püspököt... :-(
És itt volt Szisz, és már majdnem diplomás (=már csak a nyelvvizsgája hiányzik). És kicsit sokat nyomtam én a szöveget, de máskülönben nagyon jó sétálás-beszélgetés lett belőle.
Az Indón is voltunk, de Laci szabadságon van, a többiek meg nem ismerik a vámudvari brancsot. Azt mindenesetre megígérték, hogy utánaérdeklődnek Gabinak, és fölhívnak, ha van valami.
Vezettem is — mintha életemben most először, kb...
2007. január 10.
Nagyonnem
Anélkül, hogy bárkit is különösebben demoralizálni akarnék, jelzem, hogy a kedves Munkakedv továbbra is elkerüli a házam táját.
Szívesebben agyalok a hétvégén, ami viszont egyelőre azon múlik, hogy a 'banzáj' az osztálytársaimmal csütörtökön lesz (nélkülem) vagy pénteken (velem). Mert ha csütörtökön, akkor inkább föl se megyek vasárnapig, viszont akkor akár szombaton lehetne csapni Cili-Luca-Áron-Jani típusú hepeninget, ha ők itt vannak, meg ráérnek, meg ilyesmi.
És rövidesen ideér Imi, és kiokosít Modern Hungary-témakörben, és majd ha okos leszek, akkor nyilván lelkes is... ugyeee...?
Szívesebben agyalok a hétvégén, ami viszont egyelőre azon múlik, hogy a 'banzáj' az osztálytársaimmal csütörtökön lesz (nélkülem) vagy pénteken (velem). Mert ha csütörtökön, akkor inkább föl se megyek vasárnapig, viszont akkor akár szombaton lehetne csapni Cili-Luca-Áron-Jani típusú hepeninget, ha ők itt vannak, meg ráérnek, meg ilyesmi.
És rövidesen ideér Imi, és kiokosít Modern Hungary-témakörben, és majd ha okos leszek, akkor nyilván lelkes is... ugyeee...?
Réku földobta a labdát
és most agyalhatok. Már valami hármat kisütöttem tegnap a vonaton, de kettőt helyből el is felejtettem...
Ashley
Most beszéltek róla a Petőfin. Nagyon kemény: egy amerikai házaspár ezelőtt három évvel úgy döntött, hogy jobb életminőséget tud biztosítani a halmozottan sérült (akkor hatéves) lányának, ha megállíttatják a növekedésben. Úgyhogy kiszedték a méhét, kapott egy vagonnyi hormont etc., és élete hátralevő részét egy hatéves test(é)ben fogja leélni.
A dologról tavaly ősszel egy orvosi lap számolt be, aztán a Google, és azóta rágódnak rajta az etikusok.
Nézz rá a szülők blogjára.
A dologról tavaly ősszel egy orvosi lap számolt be, aztán a Google, és azóta rágódnak rajta az etikusok.
Nézz rá a szülők blogjára.
Hígít
Pedig mintha rémlett volna valami olyasmi, hogy a műveltető alakokban rövidülnek a mássalhangzók... de ez eszerint marhaság. Azaz ez nem is műveltetés. Bocsbocs.
Nem belőlem él a kozmetikai ipar...
Ma reggel elfogyott a keresztanyámtól emlékezetem szerint 2005 karácsonyán kapott samponom. Persze nem folyamatosan használtam, de itt Szegeden jobbára azt. A „minél kevesebb vegyszert az emberbe” elvet asszem itt a legkönnyebb keresztülvinni: higítással (hígítással...?) minden megoldható.
Olyan szép rend van a Juli szobájában, hogy ez engem is cselekvésre ösztönöz. Rajta.
Olyan szép rend van a Juli szobájában, hogy ez engem is cselekvésre ösztönöz. Rajta.
2007. január 9.
Lejöttem
Lekéstem egy hévet > vonatot > az LT-t. Ügyes.
A vonaton megint nem volt mit olvasnom, mert a Börleszket még Békás körül befejeztem. Vonnegut most nagyon bejön, ha egyszer elkészülök a tetves dolgozattal, kiveszek még ezt-azt tőle. Igen durván a Huszonkettes alaphangja: az amerikaiak a gépezet cserélhető alkatrészeivé lettek...
Vettem Janikovszky Évát Kolozsvárra, és persze előtte jól elolvastam azt is.
Itthon pedig levél várt, papíros, több színnel (ceruzával!) írott. Örültem neki erősen, örülök most is. És szentül elhatároztam, hogy a jövő héten válaszolok csak, mert azt tanultam kislány koromban a mamámtól, hogy nem szabad túl sűrűn írni, mert akkor hamar kifullad a lelkesedés.
Meg megjött a luxemburgi naptár is, abba is belelakom magam holnap. :-)
Ó, és összeraktam Nünit. Lehet jönni megcsodálni!
A homelessről ide írtam.
Utána jót forraltboroztunk, csak kissé csípett a nedű.
Holnap Andi jön reggelizni n8-ra. Bedtime, highly.
A vonaton megint nem volt mit olvasnom, mert a Börleszket még Békás körül befejeztem. Vonnegut most nagyon bejön, ha egyszer elkészülök a tetves dolgozattal, kiveszek még ezt-azt tőle. Igen durván a Huszonkettes alaphangja: az amerikaiak a gépezet cserélhető alkatrészeivé lettek...
Vettem Janikovszky Évát Kolozsvárra, és persze előtte jól elolvastam azt is.
Itthon pedig levél várt, papíros, több színnel (ceruzával!) írott. Örültem neki erősen, örülök most is. És szentül elhatároztam, hogy a jövő héten válaszolok csak, mert azt tanultam kislány koromban a mamámtól, hogy nem szabad túl sűrűn írni, mert akkor hamar kifullad a lelkesedés.
Meg megjött a luxemburgi naptár is, abba is belelakom magam holnap. :-)
Ó, és összeraktam Nünit. Lehet jönni megcsodálni!
A homelessről ide írtam.
Utána jót forraltboroztunk, csak kissé csípett a nedű.
Holnap Andi jön reggelizni n8-ra. Bedtime, highly.
Találkozások
Előbb néhány fogorvosi szerszámmal: a fogkőleszedővel, a polírozóval meg egy halom fúróval-tömővel;
aztán Nórival, mintha a múlt héten utoljára,
és végezetül Gergellyel a rendházban, juhé.
Itthon a mamám morgott, hogy egyszer úgyis leütnek, mikor ilyen későn jövök haza egymagamban.
Egy okkal több, hogy lehetőleg soha ne költözzek haza.
aztán Nórival, mintha a múlt héten utoljára,
és végezetül Gergellyel a rendházban, juhé.
Itthon a mamám morgott, hogy egyszer úgyis leütnek, mikor ilyen későn jövök haza egymagamban.
Egy okkal több, hogy lehetőleg soha ne költözzek haza.
2007. január 8.
És az is baaaj
hogy megint a közepén vagyok egy Nagy Halogatási Hullámnak, ami most éppen az adóbevallásban és az egyetlen (!!) házidolgozatomban kulminál (??). Márpedig nemkevés negatív következménnyel járhat mindkettő.
Viszont Szisz jön Szegedre csütörtökön, csak eszébe ne jusson még aznap hazahúzni.
Megyek, elkezdem bontani a karácsonyfát.
Így múlik el a világ dicsősége.
Viszont Szisz jön Szegedre csütörtökön, csak eszébe ne jusson még aznap hazahúzni.
Megyek, elkezdem bontani a karácsonyfát.
Így múlik el a világ dicsősége.
Nemtomnemtom
Hülye egy érzés, hogy a legkülönfélébb férfinépek tudnak időről időre kizökkenteni a kvázi-nyugalmi állapotomból. Pusztán a jelenlétükkel. Vagy még az se kell, csak pár soruk.
Viszont van egy olyan előnye, hogy megoszlik a rajongás: mindig az erősebb impulzus érvényes, azaz ha elég ügyesen evezgetek közöttük, akkor semmi vész.
Egy ideig legalábbis.
Viszont van egy olyan előnye, hogy megoszlik a rajongás: mindig az erősebb impulzus érvényes, azaz ha elég ügyesen evezgetek közöttük, akkor semmi vész.
Egy ideig legalábbis.
2007. január 7.
2006 arcokban
Arra gondoltam, összeírom, kik gyakoroltak rám komolyabb hatást tavaly. A sorrend, az időtartam, de még az előjel is mindegy. Ott és akkor ők voltak fontosak.
- Miklós
- Gabssy
- Cili
- Békésiné
- Forgács
- Juli
- Melitta
- Szisz
- édesanyám
- Paffy
- Jálics atya
- Jusztin
- Peti
- Áron
- Fke
Kb.
No more comment.
Bye.
- Miklós
- Gabssy
- Cili
- Békésiné
- Forgács
- Juli
- Melitta
- Szisz
- édesanyám
- Paffy
- Jálics atya
- Jusztin
- Peti
- Áron
- Fke
Kb.
No more comment.
Bye.
És egyébként
H7 körül hívott föl Fke az este, hogy menjek játszani... és ha már én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy történjék valami, ha már itthon vagyok, hát bevágtattam.
S jót játszottunk a Villa Palettivel: Véss egy hajdani barátnője, Réka, meg FunnyDanny volt még ott. Fke nyerte, de hát könnyű annak, akinek az egész családja statikus. :-P
Aztán pedig ellúzerkedtem az utolsó metrót > hévet, így aztán ott aludtam a kihúzható kanapén. Illetve nem aludtam az orrom miatt, míg rá nem jöttem, hogy szépen föl kell támaszkodnom a kanapé oldalára. Onnan már nagyjából jó volt.
De azért persze reggelre szunnyadtam el normálisan, f10 felé pedig mégis csak föl kellett kelni.
Aztán kényelmes-hallgatós reggeli, séta az Oktogonig, ordítós vezető a négyeshatoson (tegnap két utas veszett össze egy lépésre tőlem — ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem bírom mexeretni a főváros népét :-( ), és onnan semmi izgi.
Iszonyú furcsa, mind a mai napig valahányszor belépek a Csokonaiba, elfog a kétség, hogy kell-e ez nekem, jó lesz-e, fogunk-e tudni bármiről is kommunikálni... pedig nem tudok kimondottan balul elsült találkozásra visszaemlékezni.
Meg aztán egy ilyen hi-intellektuális emberrel mindig el lehet bezélgetni az elmúlt hetek történéseiről. Vagy ha azzal nem vagyok képben, az utazgatásainkról.
S jót játszottunk a Villa Palettivel: Véss egy hajdani barátnője, Réka, meg FunnyDanny volt még ott. Fke nyerte, de hát könnyű annak, akinek az egész családja statikus. :-P
Aztán pedig ellúzerkedtem az utolsó metrót > hévet, így aztán ott aludtam a kihúzható kanapén. Illetve nem aludtam az orrom miatt, míg rá nem jöttem, hogy szépen föl kell támaszkodnom a kanapé oldalára. Onnan már nagyjából jó volt.
De azért persze reggelre szunnyadtam el normálisan, f10 felé pedig mégis csak föl kellett kelni.
Aztán kényelmes-hallgatós reggeli, séta az Oktogonig, ordítós vezető a négyeshatoson (tegnap két utas veszett össze egy lépésre tőlem — ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nem bírom mexeretni a főváros népét :-( ), és onnan semmi izgi.
Iszonyú furcsa, mind a mai napig valahányszor belépek a Csokonaiba, elfog a kétség, hogy kell-e ez nekem, jó lesz-e, fogunk-e tudni bármiről is kommunikálni... pedig nem tudok kimondottan balul elsült találkozásra visszaemlékezni.
Meg aztán egy ilyen hi-intellektuális emberrel mindig el lehet bezélgetni az elmúlt hetek történéseiről. Vagy ha azzal nem vagyok képben, az utazgatásainkról.
Vészfék
Hallgatói jogviszonyom ugyan már nincs, de egy kis polgári engedetlenség mindig is vonzott... Bővebben: Vészfék Mozgalom.
2007. január 6.
Picit fáradt
Reggel a tervezett 8 helyett persze 9-kor keltem — örültem, hogy legalább akkor tudtam aludni. Az este ilyen szempontból keserves volt.
Máskülönben nem: a Plébánián vendégeskedtünk mindhárman Lajos jóvoltából és Robi halászléjéből. :-) 16-an ültük körbe az asztalt, és hatalmas hangulat kerekedett. Megint sajnáltam, hogy ugye kezdetben volt Timike, aztán Mace, de idén senki sincs, aki miatt bejárjak/-hatnék a céghez.
Aztán délelőtt kicsit még takarítgattam a fürdőben, majd kilőttem a vasút irányába, és el is értem a 10.42-est jegyvásárlásostul.
Incredible but true: (egyelőre) nem törölték el a 26 év alatti kedvezményt, így hát továbbra sincs 2000 Ft (...) a jegyem fölfelé. A kalauz pedig szemrebbenés nélkül elnyelte az útlevelem (a tárcám ui. Andinál felejtettem tegnap, és így az maradt az egyetlen okmányom).
A BKV-n lassan már mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül lógok. Ez kicsit rosszul esik, de ez van. Nincs ember, aki ezeket a jegyárakat ki tudja fizetni. (És ezeket a szolgáltatásokat ki akarja.)
Igaz, ma pl. sétáltam a Margit hídig, mert 20 percem volt a következő hévig. Jólesett, csak kicsit elfárasztott (különösen az itthoni sétával együtt).
Helyesírás-ellenőrző/-tanácsadó automatánkat olvasták. :) ((Most hívtak valami kérdéssel. És ez fölötte hízelgő.)) Apropó, ki kéne végre találnom, mi a helyzet a Szeged–csanádi egyházmegyével...
Máskülönben nem: a Plébánián vendégeskedtünk mindhárman Lajos jóvoltából és Robi halászléjéből. :-) 16-an ültük körbe az asztalt, és hatalmas hangulat kerekedett. Megint sajnáltam, hogy ugye kezdetben volt Timike, aztán Mace, de idén senki sincs, aki miatt bejárjak/-hatnék a céghez.
Aztán délelőtt kicsit még takarítgattam a fürdőben, majd kilőttem a vasút irányába, és el is értem a 10.42-est jegyvásárlásostul.
Incredible but true: (egyelőre) nem törölték el a 26 év alatti kedvezményt, így hát továbbra sincs 2000 Ft (...) a jegyem fölfelé. A kalauz pedig szemrebbenés nélkül elnyelte az útlevelem (a tárcám ui. Andinál felejtettem tegnap, és így az maradt az egyetlen okmányom).
A BKV-n lassan már mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül lógok. Ez kicsit rosszul esik, de ez van. Nincs ember, aki ezeket a jegyárakat ki tudja fizetni. (És ezeket a szolgáltatásokat ki akarja.)
Igaz, ma pl. sétáltam a Margit hídig, mert 20 percem volt a következő hévig. Jólesett, csak kicsit elfárasztott (különösen az itthoni sétával együtt).
Helyesírás-ellenőrző/-tanácsadó automatánkat olvasták. :) ((Most hívtak valami kérdéssel. És ez fölötte hízelgő.)) Apropó, ki kéne végre találnom, mi a helyzet a Szeged–csanádi egyházmegyével...
2007. január 4.
Jóóó
Láz lement (volt 38,9 is estefelé),
látogatók voltak,
Peti beindította a konvektort,
és itt maradt jól,
bár még csokink se volt,
(és a végén nem is kívánt,)
Zoli hozott munkát holnapra,
megette a maradék rémes szaloncukrot,
és újra elmesélte a baltás gyilkost,
Cili egyenesen itt alszik;
megkóstoltuk az ivanici ajándék-diólikőrt,
ittunk Cilinagymamája-féle tojáslikőrt,
jót imádkoztunk Melittával,
Cili olvasott nekem esti mesét,
melegszik a fürdőszoba,
és már csak a kevés alvás miatt
valószínű, hogy nem megyek meditálni reggel.
Illetve mert hülyén venné ki magát, ha
össze-vissza tüsszögném a társaságot
a nagy csendben.
látogatók voltak,
Peti beindította a konvektort,
és itt maradt jól,
bár még csokink se volt,
(és a végén nem is kívánt,)
Zoli hozott munkát holnapra,
megette a maradék rémes szaloncukrot,
és újra elmesélte a baltás gyilkost,
Cili egyenesen itt alszik;
megkóstoltuk az ivanici ajándék-diólikőrt,
ittunk Cilinagymamája-féle tojáslikőrt,
jót imádkoztunk Melittával,
Cili olvasott nekem esti mesét,
melegszik a fürdőszoba,
és már csak a kevés alvás miatt
valószínű, hogy nem megyek meditálni reggel.
Illetve mert hülyén venné ki magát, ha
össze-vissza tüsszögném a társaságot
a nagy csendben.
Eu sunt bolnav
Szenvedek, mint a kutya (a kútban). Ott van alapjáraton az a rohadalom afta, és mellé még egy jólfejlett influeza klasszik: orrfolyás, hőemelékedés, végtagfájdalom, az a hülye érzés a bőrömön... Bah.
Hadd ne mondjam, mindehhez reggel megállt a konvektorunk, úgyhogy itt lebzselek Julinál, és remegek, ha csak ki kell dugnom az orrom a külső hidegre és fogcsikorgatásra. Coldrexen és teán élek, s még a holnapi meditáció is kezd kétségesnek tűnni.
Gyertek meglátogatni. Ha pedig még a fűtőtestet is megszereli a látogató, akkor kívánhat valamit.
Hadd ne mondjam, mindehhez reggel megállt a konvektorunk, úgyhogy itt lebzselek Julinál, és remegek, ha csak ki kell dugnom az orrom a külső hidegre és fogcsikorgatásra. Coldrexen és teán élek, s még a holnapi meditáció is kezd kétségesnek tűnni.
Gyertek meglátogatni. Ha pedig még a fűtőtestet is megszereli a látogató, akkor kívánhat valamit.
2007. január 3.
Jajj, hol is kezdődik a Modern Hungary?!
Hát nemtom. Egyik Történész szerint 1967-től 1918-ig (esetleg onnan végig is), Másik Történész szerint '18-tól napjainkig „csak”. De ha nekem egy kb. 90 perces órát kell rittyentenem Church in the Modern Hungary címmel?!
Ebből is egyéjszakás kaland lesz, jaj-jaj.
A könyvtárban viszont ott van a nagy élet... Andi például randevút adott (szigorúan „technikai térben mozogva”, értsd ökumenikus megbeszélés örve alatt), utóbb két pasinak is, míg bele nem gyalogoltunk Cilivel és Julival. Igaz, előtte Andi is a kedves fiatalember lelkébe.
És itt a Mókus is, és temérdek sok csoki.
Csak a Munkakedv nincs sehol, attól félek.
A nyelvemen pedig olyan iszonyú fájdalmas afta nőtt, mint talán még soha.
Ebből is egyéjszakás kaland lesz, jaj-jaj.
A könyvtárban viszont ott van a nagy élet... Andi például randevút adott (szigorúan „technikai térben mozogva”, értsd ökumenikus megbeszélés örve alatt), utóbb két pasinak is, míg bele nem gyalogoltunk Cilivel és Julival. Igaz, előtte Andi is a kedves fiatalember lelkébe.
És itt a Mókus is, és temérdek sok csoki.
Csak a Munkakedv nincs sehol, attól félek.
A nyelvemen pedig olyan iszonyú fájdalmas afta nőtt, mint talán még soha.
Az új élet nem ma kezdődik
Ismét 10-re sikerült talpra verekednem magam — igaz, 2 után feküdtem. Nagyon jó este volt, minden nagyon profin összejött, pedig igazán keveset terveztem belőle.
Az egész kenyérkenő banda átvonult a Dómba a hatosra, aztán még valami spontán szentségimádás is kerekedett a kápolnában (én csak kitettem meg elraktam az Urat), közben mi Cilivel a piros teázóban ücsörögtünk a földön. Egy óránk volt csak, de amolyan „dejóhogylátlak”-nak kiválóan megtette.
Aztán a homeless elején belépett előbb Laci, aztán Janival Ádám, Gábor és egy újabb cimbijük (Balázs). Végül 12-(t?)en voltunk, a vizsgaidőszak kellős közepén. A csapat kevésbé-egyetemista részének pedig igen nem akaródzott hazaindulnia, úgyhogy jó kis sztorizgatós csevegés alakult ki a szilveszteri maradványok: sütik, pezsgő, mogyoró fölött.
3/4 éjfél táján érhettünk a Szentháromság közepére, ahol is fölvetettem, hogy kopogjunk be Petihez, mert a misén ugyan láttam, meg kalimpáltam is neki, de hát csak-csak kéne mondani neki egy BÚÉK-ot.
Be is zörgettünk, amire Peti ahelyett, hogy elhúzta volna a függönyt, beengedett.
A társalgás a továbbiakban kb. a Monet–Párizs–Tünde– karácsony(iajándékok)–házikönyvtár vonal mentén zajlott; de nem is ez volt a lényeg. Sokkal inkább a légkör, az a csendes-nyugis- karácsonyfás; és az a beszélgetés, amit mindennek kapcsán hazafelé kezdtünk Julival, és folytattuk kettőig.
Nem csak a dolgok, az emberek is akkor gyógyulnak, ha hagyom őket olyannak lenni, amilyenek.
Az egész kenyérkenő banda átvonult a Dómba a hatosra, aztán még valami spontán szentségimádás is kerekedett a kápolnában (én csak kitettem meg elraktam az Urat), közben mi Cilivel a piros teázóban ücsörögtünk a földön. Egy óránk volt csak, de amolyan „dejóhogylátlak”-nak kiválóan megtette.
Aztán a homeless elején belépett előbb Laci, aztán Janival Ádám, Gábor és egy újabb cimbijük (Balázs). Végül 12-(t?)en voltunk, a vizsgaidőszak kellős közepén. A csapat kevésbé-egyetemista részének pedig igen nem akaródzott hazaindulnia, úgyhogy jó kis sztorizgatós csevegés alakult ki a szilveszteri maradványok: sütik, pezsgő, mogyoró fölött.
3/4 éjfél táján érhettünk a Szentháromság közepére, ahol is fölvetettem, hogy kopogjunk be Petihez, mert a misén ugyan láttam, meg kalimpáltam is neki, de hát csak-csak kéne mondani neki egy BÚÉK-ot.
Be is zörgettünk, amire Peti ahelyett, hogy elhúzta volna a függönyt, beengedett.
A társalgás a továbbiakban kb. a Monet–Párizs–Tünde– karácsony(iajándékok)–házikönyvtár vonal mentén zajlott; de nem is ez volt a lényeg. Sokkal inkább a légkör, az a csendes-nyugis- karácsonyfás; és az a beszélgetés, amit mindennek kapcsán hazafelé kezdtünk Julival, és folytattuk kettőig.
Nem csak a dolgok, az emberek is akkor gyógyulnak, ha hagyom őket olyannak lenni, amilyenek.
2007. január 2.
Reflektálhatnék
Nagyon rajtam van az összegzés vágya, de előbb a szobámat kéne valami lakható formába hoznom, aztán meg kenés, talán mise, Cili, homeless... De lehet, hogy előbb-utóbb azért valamilyen szempontból összeszedem az elmúlt év legjeit. Érdemes lenne.
Másrészt Zágrábról is lehetne sokat írni. A kettő metszéspontja pedig a szilveszteresti közös ima, amikor a kereszt körüli ima után eszembe jutott, hogy ott a naplóm a hátizsákomban, és végiglapoztam 2006-ot. Több szempontból megdöbbentő volt, de leginkább azért, mert végigolvastam a szent három napon, Panonnhalmán írt, sokoldalas ima-félémet — és gyakorlatilag minden elsimult-kialakult az ottani nehézségeimből-félelmeimből.
Igen, igen, igen, igaza van az okos öreg jezsuitáknak: akkor tudnak elkezdeni megoldódni a dolgok, ha elengedem őket.
És nincs hiábavaló imádság.
Másrészt Zágrábról is lehetne sokat írni. A kettő metszéspontja pedig a szilveszteresti közös ima, amikor a kereszt körüli ima után eszembe jutott, hogy ott a naplóm a hátizsákomban, és végiglapoztam 2006-ot. Több szempontból megdöbbentő volt, de leginkább azért, mert végigolvastam a szent három napon, Panonnhalmán írt, sokoldalas ima-félémet — és gyakorlatilag minden elsimult-kialakult az ottani nehézségeimből-félelmeimből.
Igen, igen, igen, igaza van az okos öreg jezsuitáknak: akkor tudnak elkezdeni megoldódni a dolgok, ha elengedem őket.
És nincs hiábavaló imádság.
2007. január 1.
Most nem alom, csak olyan, mintha :)
(Kozelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz) ezt is megertem: eljutottam egy igazi barba. Ertsd pont, mint a filmekben: lepni nem lehet a neptol, diszkogomb, DJ, bazi nagy barpult, mogotte hanyag eleganciaval dolgozo mixerfiuk... Csak amultam es bamultam. :)
Mindehhez pedig Ivanić Grad szine-viraga 15 es 35 kozott, valamint nehany taizei zarandok.
A legviccesebb a noi mosdo volt, ahol (egy falnyi tukor elott, amely szemlatomast leginkabb a sminkeloket volt hivatott kiszolgalni) vegig talaltam pillantani magamon. Tetotol talpig:
- semmi festek,
- szurke kotott pulover,
- csikos vekonyabb pulover,
- kockas (!) nadrtag, es vegul, de legfokeppen:
- turabakancs.
Hat, mit mondjak, volt valami jelensegerteku a megjelenesemben, ahogy ezek utan a bent vihancolo tyukokon is vegigneztem...
Ja, ez meg a tegnap ejjel tortenete.
Ma... nem sok izgi volt. A legfontosabb, hogy beszelgettem egy jot Paffyval a vonaton.
Volt egy jo nemzetkozi misenk meg egy minimum feledheto orszagonkenti talalkozonk. (De: itt van Pistike a folottem vegzett B-bol, meg valszeg Matyi is az A-bol. Es durvan meghiztek.)
Utana ittunk egy jo kavet Melittaval meg Ritaval. Ujabb cukor Reku gyujtemenyebe. :)
Visszafele a vonaton az A malomnak nincsen kove-t enkeltuk ezerfelekepp, es hatalmas jo lett, csak ugy ropultunk az oromtol, mig daloltunk. Tenyleg, felszabadito volt. Nepdalt nekem, sokat!
Aztan a nemzetkozi esten is sikert arattunk vele, pedig az olaszok utan probalkozni hangulatkeltessel, hat az majdnem lehetetlen.
Rita aludna, abbahagyom. O szep Jezus, ez uj esztendoben...
PS: A Himnuszrol mindig kulfoldon jovok ra, milyen szep...
Mindehhez pedig Ivanić Grad szine-viraga 15 es 35 kozott, valamint nehany taizei zarandok.
A legviccesebb a noi mosdo volt, ahol (egy falnyi tukor elott, amely szemlatomast leginkabb a sminkeloket volt hivatott kiszolgalni) vegig talaltam pillantani magamon. Tetotol talpig:
- semmi festek,
- szurke kotott pulover,
- csikos vekonyabb pulover,
- kockas (!) nadrtag, es vegul, de legfokeppen:
- turabakancs.
Hat, mit mondjak, volt valami jelensegerteku a megjelenesemben, ahogy ezek utan a bent vihancolo tyukokon is vegigneztem...
Ja, ez meg a tegnap ejjel tortenete.
Ma... nem sok izgi volt. A legfontosabb, hogy beszelgettem egy jot Paffyval a vonaton.
Volt egy jo nemzetkozi misenk meg egy minimum feledheto orszagonkenti talalkozonk. (De: itt van Pistike a folottem vegzett B-bol, meg valszeg Matyi is az A-bol. Es durvan meghiztek.)
Utana ittunk egy jo kavet Melittaval meg Ritaval. Ujabb cukor Reku gyujtemenyebe. :)
Visszafele a vonaton az A malomnak nincsen kove-t enkeltuk ezerfelekepp, es hatalmas jo lett, csak ugy ropultunk az oromtol, mig daloltunk. Tenyleg, felszabadito volt. Nepdalt nekem, sokat!
Aztan a nemzetkozi esten is sikert arattunk vele, pedig az olaszok utan probalkozni hangulatkeltessel, hat az majdnem lehetetlen.
Rita aludna, abbahagyom. O szep Jezus, ez uj esztendoben...
PS: A Himnuszrol mindig kulfoldon jovok ra, milyen szep...
2006. december 30.
Silence is golden
A delutant a csendes teremben toltottem, es jo volt nagyon. A vegen meg egy kis imadkozas-mimelesre is ravettem magamat, bezony. :-)
Reggel pedig kavet ittam az ezerlelkes Ivanić Grad egyik csehojaban — es sajat kicsi cukruk van (marmint a zacskora ra van nyomva, hogy Ivna Bar, Ivanić Grad). Lehaltam. A tejhab itt is NB I-es, es kb. 200 forintot hagyhattam ott az egeszert.
Hideg van, pedig kod.
Asszem, kicsit osszeszedetlen vagyok. Bocs.
Almomban sieltem.
Jol bedurrant a terdem, holnap lehet, hogy padra fogok ulni inkabb. Bar eleve csak egy benti ima van, szoval egy orat lehet, hogy ki is birok vele.
Itthon ozporkoltet kaptunk vacsorara. (Lehet, hogy szarvas, a SZTAKI szerint a deer barmelyik lehet, nocomment.) A bacsi fozte nekunk valami hat oran keresztul.
Es most meg elmegyunk havingelni egy drinket a sraccal (Marko, vagy mondtam mar kerdojel), egy haverjaval meg a nala tanyazo ket lengyel lanykaval. Szep a zelet. :)
Reggel pedig kavet ittam az ezerlelkes Ivanić Grad egyik csehojaban — es sajat kicsi cukruk van (marmint a zacskora ra van nyomva, hogy Ivna Bar, Ivanić Grad). Lehaltam. A tejhab itt is NB I-es, es kb. 200 forintot hagyhattam ott az egeszert.
Hideg van, pedig kod.
Asszem, kicsit osszeszedetlen vagyok. Bocs.
Almomban sieltem.
Jol bedurrant a terdem, holnap lehet, hogy padra fogok ulni inkabb. Bar eleve csak egy benti ima van, szoval egy orat lehet, hogy ki is birok vele.
Itthon ozporkoltet kaptunk vacsorara. (Lehet, hogy szarvas, a SZTAKI szerint a deer barmelyik lehet, nocomment.) A bacsi fozte nekunk valami hat oran keresztul.
Es most meg elmegyunk havingelni egy drinket a sraccal (Marko, vagy mondtam mar kerdojel), egy haverjaval meg a nala tanyazo ket lengyel lanykaval. Szep a zelet. :)
2006. december 29.
Jaj, de furcsat almodtam
A lenyege az volt, hogy csoportos ongyilkossagra keszultunk hat-nyolcan. Nem elkeseredve, hanem teljes bizonyossagban, hogy ez az egyetlen ertelmes cselekedet. Be is vonultunk valami szobaba, beszelgettunk egy nagyon nagyot (hiszen hirtelen csak a legfontosabb dolgok szamitottak) — aztan valaki azt mondta, eleg, o inkabb megsem. Es szep sorban kovettuk mindannyian.
Azzal az erzessel ebredtem, hogy ez valami halalkozeli elmeny volt. Nem tudok rola tobbet mondani, de egeszen-egeszen erdekes volt. Utolag sokkal felelmetesebb, mint benne volt.
De azert orulok, hogy elfelejtettem este megszamolni a sarkokat a szobaban. :-) (Es az az erzesem, hogy ezentul akkor se fogom, ha eppen eszembe jut...)
A nap jo volt, asszem haromszor aludtam be (egyszer a reggeli iman, egyszer a vonaton — Istenem, az a fel ora ugy kellett, mint a falat kenyer> egyszer pedig a csendes-imas teremben...), de a delutani kapucsino ((agyrem, de igy kell irni)) teljesen rendbetett. Igaz, ennek fejeben lekestem a vacsorat, de mit nekem, itthon nutellas palacsinta (!) vart minket. :-) Ja igen, es a tejhab a kapucsinon ((szokjad csak...)) valami egeszen csudas volt. Jo sokat is tett ra nekem a neni, meg valahogy lagyabb volt, mint altalaban. Es kiseroviz is volt (ket deci..). Eljen a Monarchia! :-)
Kepeslapokat is irtam, kettot kinn, egy padon. Ez azert eleg felelmetes igy december vegen.
Hogy belul tortenik-e valami, az meg majd elvalik. Hagynom kene tortenni, de meg nem dontottem el, hagyjam-e.
Es vegezetul: a talalkozo oldala.
Azzal az erzessel ebredtem, hogy ez valami halalkozeli elmeny volt. Nem tudok rola tobbet mondani, de egeszen-egeszen erdekes volt. Utolag sokkal felelmetesebb, mint benne volt.
De azert orulok, hogy elfelejtettem este megszamolni a sarkokat a szobaban. :-) (Es az az erzesem, hogy ezentul akkor se fogom, ha eppen eszembe jut...)
A nap jo volt, asszem haromszor aludtam be (egyszer a reggeli iman, egyszer a vonaton — Istenem, az a fel ora ugy kellett, mint a falat kenyer> egyszer pedig a csendes-imas teremben...), de a delutani kapucsino ((agyrem, de igy kell irni)) teljesen rendbetett. Igaz, ennek fejeben lekestem a vacsorat, de mit nekem, itthon nutellas palacsinta (!) vart minket. :-) Ja igen, es a tejhab a kapucsinon ((szokjad csak...)) valami egeszen csudas volt. Jo sokat is tett ra nekem a neni, meg valahogy lagyabb volt, mint altalaban. Es kiseroviz is volt (ket deci..). Eljen a Monarchia! :-)
Kepeslapokat is irtam, kettot kinn, egy padon. Ez azert eleg felelmetes igy december vegen.
Hogy belul tortenik-e valami, az meg majd elvalik. Hagynom kene tortenni, de meg nem dontottem el, hagyjam-e.
Es vegezetul: a talalkozo oldala.
2006. december 28.
Hihihi
Vendeglatoink gyermeke is yahoo-felhasznalo, es a Bloggeren ir blogot... meg majdnem bele is nyultam, mint Jadviga. Mit tesz, ha vki nem szamit mas felhasznalora a gepen. :)
Megszuletett Jusztin Barnabas, eljen-eljen!
Zagrab korrekt kis balkani fovaros kepet mutatja eddig.
Es esemeseltem egy vidamat Budapesttel.
Mas nincs, irany a furdo.
Megszuletett Jusztin Barnabas, eljen-eljen!
Zagrab korrekt kis balkani fovaros kepet mutatja eddig.
Es esemeseltem egy vidamat Budapesttel.
Mas nincs, irany a furdo.
Miklós és az Imodium
Mikóst teljesen lázba hozta egy Imodium-hirdetés a Yahoo-n (helyesebben az, hogy végül rájött, honnét is ismeri ezt a nevet... ti. a túlélésem záloga volt Veliko Tirnovóban...), össze-vissza csetelgettünk egész eddig. Pedig éjfél van (igaz, max. húsz perce vagyok itthon — úgy értem, Szegeden itthon), és 4-kor ki kell lépnem, összepakolva.
Zsuzsiéknál nagyon jó volt, de most még ebbe se megyek bele.
Holnaptól nem leszek itt (Cili, ez is intertext :))
sziasztok
jövőre jövök
esetleg még Zágrábból írok, ha nagyon függő leszek
exit
Zsuzsiéknál nagyon jó volt, de most még ebbe se megyek bele.
Holnaptól nem leszek itt (Cili, ez is intertext :))
sziasztok
jövőre jövök
esetleg még Zágrábból írok, ha nagyon függő leszek
exit
2006. december 27.
Kis éji krimi
Valaki éppen bemászni készült az első szobába az ablakon át, mikor a szüleim megébredtek. Aztán elmenekült, persze, de visszajött még egyszer. Közben a rendőrök a két sarkon figyelő egy-egy pacákot talán el is kapták, de ahogy ismerem őket (a rendőröket), bizonyíték híján úgyis elengedik őket (a betörősegédeket).
Papa már lesben állt Lajos fokosával...
Megyek összepakolni, mert holnap hajnalban mégiscsak Zágrábba indulok néhány napra. Addig pedig még be kell mennem a KIM-be a buszjegyekért, találkozom Orival (uhh, attól kicsit tartok), majd vacsora Zsuzsiéknál.
És Krlezát fogok olvasni, az Ezeregy halált.
Papa már lesben állt Lajos fokosával...
Megyek összepakolni, mert holnap hajnalban mégiscsak Zágrábba indulok néhány napra. Addig pedig még be kell mennem a KIM-be a buszjegyekért, találkozom Orival (uhh, attól kicsit tartok), majd vacsora Zsuzsiéknál.
És Krlezát fogok olvasni, az Ezeregy halált.
2006. december 26.
Tamással cseteltem az el előbb, Moszkvában járt a múlt héten. És még rám mondják, hogy messzire járok. ((Képeslapot feltehetőleg nem írt. Igaz, karácsonyit is kettőt kaptam az idén. Néha nem vagyok biztos benne, hogy érdemes írogatnom. Nem vagyok ehhez elég önzelten.))
Más izgalmas nemigen történt itthon. Aludtam sokáig — hopp, mégis van miről írni. Az éjjel előszedtem az utóbbi négy-öt év naplóit (konkrétan kerestem valamit, de persze jól belefeledkeztem), és közben egy félórácskát társalogtam Petivel telefon'. Jól elvihorásztunk, én mondjuk jobban (nem lehetett egyszerű ez az advent-negyedik-vasárnapja-egyben-szenteste-plusz-még-két- ünnepnap-utána helyzet senkinek, aki templom körül dolgozik). Mindenesetre negyed 4 felé aludtam el, így aztán fél 11-ig semmi ingerem nem is volt fölkelni.
Szóval ebéd, olvasás, scrabble és sequence, majd olvasás újra. Befejeztem a Kolozsvári milliomosokat, nehézkesnek találtam az időkeverését, de a történet meg nagyrészt a megírás is príma. Mindenesetre nagyon jólesett valami „klasszikusat” olvasni. (Ha leírtam már mindezt, akkor bocs'.)
Más izgalmas nemigen történt itthon. Aludtam sokáig — hopp, mégis van miről írni. Az éjjel előszedtem az utóbbi négy-öt év naplóit (konkrétan kerestem valamit, de persze jól belefeledkeztem), és közben egy félórácskát társalogtam Petivel telefon'. Jól elvihorásztunk, én mondjuk jobban (nem lehetett egyszerű ez az advent-negyedik-vasárnapja-egyben-szenteste-plusz-még-két- ünnepnap-utána helyzet senkinek, aki templom körül dolgozik). Mindenesetre negyed 4 felé aludtam el, így aztán fél 11-ig semmi ingerem nem is volt fölkelni.
Szóval ebéd, olvasás, scrabble és sequence, majd olvasás újra. Befejeztem a Kolozsvári milliomosokat, nehézkesnek találtam az időkeverését, de a történet meg nagyrészt a megírás is príma. Mindenesetre nagyon jólesett valami „klasszikusat” olvasni. (Ha leírtam már mindezt, akkor bocs'.)
Nüni
A kép sajnos vajmi keveset ad vissza belőle: ő legújabb szobatesónk. (És szerelmem. :-)) A nevét természetesen Lucától kapta.Ja, és A Négyszögletű Kerek Erdő volt a Kossuthon ma, innen töltheted le, de gyorsan, mert újabban már csak pár hétig van fönn az archívum.
2006. december 25.
A net csodái
Valami gixer van, esküdni mernék rá, hogy azt olvastam valamelyik portálon, hogy az elmúlt ősszel halt meg Réber László — ehhez képest 2001-ben.
És tényleg, a cikk tetején mindössze annyi áll, hogy november 2-án elhunyt...
Gyerekként nem szerettem a rajzait, talán már kamasz lehettem, mikor valamit megéreztem/értettem belőlük. „Én nagyon szeretem. Csak a hadifogságáról lehet vele beszélni” — mondta róla egyszer Ervin bácsi...
A Janikovszky Éva-könyvekhez is hozzátartozik, de mert weben ezt érem el, itt most Ipiapacs, a hírhedett rabló álljon tőle, immár a Világhírű SC csatáraként (a DIA jóvoltából). A felbontása olyan, amilyen, bots.
És tényleg, a cikk tetején mindössze annyi áll, hogy november 2-án elhunyt...
Gyerekként nem szerettem a rajzait, talán már kamasz lehettem, mikor valamit megéreztem/értettem belőlük. „Én nagyon szeretem. Csak a hadifogságáról lehet vele beszélni” — mondta róla egyszer Ervin bácsi...
A Janikovszky Éva-könyvekhez is hozzátartozik, de mert weben ezt érem el, itt most Ipiapacs, a hírhedett rabló álljon tőle, immár a Világhírű SC csatáraként (a DIA jóvoltából). A felbontása olyan, amilyen, bots.
Fel nagy örömre
Tegnap az éjféli mise előtt gyorsan leírtam pár sort egy papírzsepire, hogy mi mindent kellene feltétlenül ideblogolnom — de most már korántsem olyan izgik, meg luta is vagyok. Így jártunk.
Viszont alább ideteszem a Kisjézust, ahogy a karácsonyfánk alatt áll (fekszik) legalább két generáció óta. :)
Ja, és Balázs. Cilinek Gábor (khm), Nórinak Attila.
Viszont alább ideteszem a Kisjézust, ahogy a karácsonyfánk alatt áll (fekszik) legalább két generáció óta. :)
Ja, és Balázs. Cilinek Gábor (khm), Nórinak Attila.
2006. december 24.
Tegnap
Igen príma nap volt a tegnapi, meg eddig ez is.
Napközben tettem-vettem, semmi izgalmas nem történt; este meg kijött Fke a születésnapi ajándékáért. :-) Kicsit pofátlannak éreztem magam, hogy kiugrasztom érte ide, de eredetileg abban bíztam, hogy úgyis jár erre rokonságot látogatni.
Aztán nem, de egyrészt ismét nem kellett kétszer mondani neki, másrészt ő is hozott nekem valamit karácsonyra, így aztán annyira már nem is volt béna. Meg hát most itt volt Timi is, aki ugye novemberben nem; és a végén jót sequence-eztünk négyesben. (Ízzé-porrá zúztuk Gáborékat. :-P)
És előtte vacsoráztunk is mindahányan (jó, Anyánk nem), hajában sült krumplit. És arra gondoltam, mennyire vicces, hogy az elmúlt másfél hónapban a háromból két Péter megfordult nálunk, mi több, asztalhoz ült, és találkozott a szüleimmel. És igazából nekik sem adtam volna többet ennek, mint a harmadiknak — igaz, melyiknek miért.
Ó, most léptek ki a keresztanyámék a kapun. :-(
Napközben tettem-vettem, semmi izgalmas nem történt; este meg kijött Fke a születésnapi ajándékáért. :-) Kicsit pofátlannak éreztem magam, hogy kiugrasztom érte ide, de eredetileg abban bíztam, hogy úgyis jár erre rokonságot látogatni.
Aztán nem, de egyrészt ismét nem kellett kétszer mondani neki, másrészt ő is hozott nekem valamit karácsonyra, így aztán annyira már nem is volt béna. Meg hát most itt volt Timi is, aki ugye novemberben nem; és a végén jót sequence-eztünk négyesben. (Ízzé-porrá zúztuk Gáborékat. :-P)
És előtte vacsoráztunk is mindahányan (jó, Anyánk nem), hajában sült krumplit. És arra gondoltam, mennyire vicces, hogy az elmúlt másfél hónapban a háromból két Péter megfordult nálunk, mi több, asztalhoz ült, és találkozott a szüleimmel. És igazából nekik sem adtam volna többet ennek, mint a harmadiknak — igaz, melyiknek miért.
Ó, most léptek ki a keresztanyámék a kapun. :-(
2006. december 23.
Dömdödöm
Mintha családtag lett volna. Ismerem, jószerivel mióta beszélni tudok. Utóbb már csak per Ervin bácsi. A Berzsián és Dideki-n meg a Szegény Dzsoni és Árniká-n nőttem fel... meg a Mese Julinak bakeliten... Aztán gimiben újra előszedtem és újra megszerettem őket. Közben jöttek az „egydarabos” mesék, A manógyár, Ödönke és az ötödik meg a többi. A novelláival kevésbé boldogultam, de nem zavartattam magam, maradtam a meséknél. Az aranyifjítószóló madár madárjósként is működött életem első szerelménél...
Bánatos vagyok, mert nem ír nekünk többé. Őrizzék emlékét az eddigiek, amikből egy kevésbé ismertet ide is vágok most a SzePiről.
Bánatos vagyok, mert nem ír nekünk többé. Őrizzék emlékét az eddigiek, amikből egy kevésbé ismertet ide is vágok most a SzePiről.
Általános leszerelés
A sereg fölsorakozott az alakulótéren. Zömök paripák táncolnak a fénylő arcú katonák alatt, a napsütésben csillognak a zöld, sárga és piros csákók. Mert szerencsére besüt a függőfolyosóra néző konyhaablakon a nap. A sorok ugyan elég kesze-kuszák, egy jobb tábornok bizonyára rájuk dörrenne, hogy balra nézz! igazodj! Mik maguk, szabadnapos kereskedősegédek vagy katonák!? De az itteni tábornok nem ennyire rigolyás, és szerencsére a tábornok fölöttesei sem rigolyásak, aminek külön örvendek, mert a fölöttesek mi vagyunk: a gyerek meg én.
- Ez ki? - bök a gyerek az egyik vitézre.
- Ez egy tizedes - mondom, mert valóban olyan tizedes formája van.
Úgy látszik, a tizedes ellen semmi kifogása, mert nagyra tátja a száját, s hogy félelmesebb legyen a dolog, zord pofát vág, s hozzá egy rettenetes csatakiáltás, egy hosszan elnyújtott áá.
A tizedes tudja, mi a kötelessége, máris ugratja péceli kenyérből készült lovát, szalonnaarcán példamutató elszántság, zöldpaprika-csákója meg se rezdül, vágtat be a tettek mezejére. A hős tizedes eltűnik.
- Most egy századost kérek! Áááá!
A százados nem tétovázik, micsoda bátor hadsereg ez!
- A következő legyen egy ezredes - mondom a rangoktól megrészegülten -, s az ezredes csörömpölő kitüntetésekkel, méltóságteljesen bevégzi küldetését.
- Most egy huszadost kérek - kiáltja a gyerek.
- Huszadost? Olyan rang nincs.
- Miért nincs?
Tényleg, miért nincs? Kicsit bambán nézek magam elé, azt fontolgatom, hogy magyarázat helyett itt, ebben a mi hadseregünkben, se szó, se beszéd, kinevezhetnénk valakit huszadosnak.
- Húsz katonának nem kell parancsolni? - szakítja félbe a ranglétrát forradalmasító gondolataimat a gyerek.
- De, azt hiszem, kell - bizonytalankodom.
- Hát akkor?! Mert az ugye úgy van, hogy a tizedes tíznek, a százados száznak, az ezredes meg ezernek parancsol?
- Nagyjából úgy - mondom, s hogy ne látsszam katonai dolgokban járatlannak, hozzáteszem: - Az alezredes meg kilencszázkilencvenkilencnek.
- Az mennyi?
- Eggyel kevesebb, mint az ezer.
- Aha... akkor egy olyat kérek!
Az alezredes teljes díszben, pompázó paradicsomsisakban elvágtázik. S hogy a világ tökéletlenségein javítsunk valamit, követi őt a huszados. Semmivel sem gyávább, mint a többiek, az új ranghoz méltóan viselkedik.
- Te amikor katona voltál, hánynak parancsoltál?
- Egynek se - vallom be férfiasan.
Ezen kicsit elmélázik, hosszasan nézi az arcomat.
- Szóval nullados voltál.
Ez szíven üt. Ez a nagy nulla.
- Tudod, azért egy titkos alattvalóm nekem is volt - mentegetőzöm.
- Annak parancsoltál?
- Annak igen.
- Ki volt az?
- Én magam.
Igen. Megpróbáltam eldönteni, mi jó, mi rossz, mit kell megtennem akkor is, ha nincs kedvem hozzá, és mit nem kell megtennem, ha szeretném is.
Azt persze már nem vallom be, hogy mindez hányszor, de hányszor nem sikerült. Olyankor nullados voltam, ez kétségtelen. Most aztán pironkodhatok.
- Akkor te egyedes voltál.
- Körülbelül - mondom zavartan.
Közben őrmesterek, hadnagyok, közlegények tűnnek el a színről.
- Ha katona leszek, én is egyedes akarok lenni!
- Ez nagyszerű - örvendek -, de tudod, ahhoz nem is kell katonának lenned. Ha akarod, máris egyedes lehetsz.
- Hogyan?
- Például nem rohangálsz a nagykéssel föl-le a lakásban. Mint egyedes gondolkozol előtte, és eszedbe jut, hogy eleshetsz, és megsérted magad. Nem verekszel szíre-szóra a testvéreddel. Ha a mama kér tőled valamit, nem morogsz, mert jobb volna játszani, hanem megcsinálod.
Látom az arcán, hogy az egyedesség sokat vesztet vonzerejéből. Nem szól.
Közben a büszke tábornok egyedül maradt az alakulótéren, eljött az ő ideje is, elvágtat hadserege után.
- Most, ugye, csatáznak odabent?
- Eszük ágába se jut - mondom ijedten -, mind letette a fegyverét, valamennyiükből egyedes lett és építkeznek.
- Mit építkeznek?
- Hát, hogy fényesebb legyen a szemed, keményebb legyen az izmod, nagyobbat tudjál rúgni a labdába, ne fáradj el hamar, és könnyebben tanuld meg a betűket meg a számokat.
- Mert, ha harcolnának, akkor fájna a hasam?
- De még mennyire!
- Akkor inkább legyenek egyedesek.
- Én is úgy gondolom.
Lecsúszik a székről, kiterjeszti a karját, és elberreg. Semmi kétség, itt egy repülőgép emelkedik a levegőbe. Nagy elégedettség száll meg, mi most ennek az öreg bérháznak a harmadik emeletén, a függőfolyosóra néző konyhában megvalósítottuk az általános leszerelést. Most már csak az hiányzik, hogy nagy országok, kicsik és közepesek kövessenek bennünket. Példát mutattunk. A repülő közben a sztratoszférába emelkedett, ott köröz, könnyedén és boldogan. Bennem meg egy parányi félelem fészkelődik. Harci gép ez vagy utasszállító? Egy egyedes repül odafönt, vagy egy huszados? Na majd ha leszáll, megkérdezem.
2006. december 22.
Rorátés-vissza-nem-fekvős
Itt volt ma reggel Bori. (A hagyomány úgy szól, immár gimis korunk óta, hogy egy szezonban legalább egyikünk egyszer átmegy a másikhoz rorátéra. Tavaly én voltam náluk.) Beszélgettünk valamennyit, lucáztunk, Timivel is megtalálta a hangot. Jó volt.
Aztán lekísértem a hévhez, és azóta itt ülök, de most már mindjárt elindulok takarítani. Délután le kéne nézni a művházba a mindenki karácsonyára, kicsiként az nagy élmény volt mindig. Emlékszem, egyszer a McDonald's szponzorálta...
Aztán lekísértem a hévhez, és azóta itt ülök, de most már mindjárt elindulok takarítani. Délután le kéne nézni a művházba a mindenki karácsonyára, kicsiként az nagy élmény volt mindig. Emlékszem, egyszer a McDonald's szponzorálta...
2006. december 21.
Álmoskönyv
Egy ismeretlen blogján találtam egy újabb álmoskönyv-hivatkozást. Eszerint a csótány = „felgyülemlett tennivaló, halogatott munka; esetleg rossz véleménnyel vagy magadról”. Hmm. Egér = önbizalomhiány, kishitűség. Ehhez képest a macska önállóság, jó vezetői képeségek. És (konténer híján) szemét = „pénz Krúdy [sic!]; pénz körüli gondolatok; fukarság, önmagadtól megtagadott örömök”; valamint szemétdomb = „kötekedés, kukacoskodás; munkahelyen szerzett elégtétel, káröröm”.
„Csótányt enni” azonban itt sincs.
:-S
„Csótányt enni” azonban itt sincs.
:-S
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)