Az 5 dolog (ami 4)

Akkor lássuk a választ Rékunak, a bloxférán terjengő „öt-dolog- amit-nem-sokan-tudnak-rólam” játék keretében. Négyig jutottam, bocs.

— Megszállott szelektívhulladékgyűjtő vagyok. A legkisebb fecnit is félreteszem a papíros dobozba. És időnként el is viszem a doboz tartalmát a papírkonténerbe.
— Gyerekkoromban valami miatt meg voltam győződve, hogy A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója mininálisan is pornográfia. Így aztán mindig úgy olvastam, hogy ha nyílik a nagyszobaajtó, vissza tudjam süllyeszteni a helyére. Szegény jó édesanyám meg nem tudta, miért kell nekem a szoba legsötétebb sarkában olvasnom. (Utóbb, ha jól emlékszem, a párna alá rejtést választottam. De úgy rémlik, évekbe telt, mire egyszer a végére értem.)
— Körülbelül amikor megtanultam írni, fűztem egy füzetet kemény kartonból, és az elejére ráírtam, hogy az én versem. Az első szakasz készült el belőle, itt leközlöm, olvasd.

Tehén, tehén,
Tarka tehén,
Legelésző
Tarka tehén.

A család azóta is ezen köszörüli a nyelvét olykor. Pedig ritmusa van, sőt, ütemhangsúlyos. És rímel is (AABA).
— Tízéves koromban egy vasárnap azt mondtam otthon: életem első tíz évét katolikusként éltem le, most református leszek. Le is mentem a templomba, de végül, amennyire édesapám emlékszik, valami olyasmi döntött, hogy nem volt kórus. Maradtam katolikus. A harmadik tízben is.

És dobom tovább Julinak, Mártinak, Erának, Cilinek és a Kedves Ismeretlen Pécsinek.