Nem vagyok eszemnél, vol 3

akkor is, ha a 2 kimaradt, és az 1-nek sem egészen ez a címe.

Szóval az van, hogy csütörtök este óta nagyjából szakadatlanul
játszom:
ma reggel 7 körül fejeztük be
egy kábé négyórás (!) asszociációssal
(középiskolás korom boldog emlékei, yeah —
néha ma is 15-6-nak érzem magam);
„a kilencórás háború” után, amelyet végül egyszerűen
abbahagytunk azzal, hogy Imi megnyerte;
és ma még Vésshez is föl akartam menni,
csak aztán lekéstem a vonat'.
De nem baj, van dolgom itthon is elég,
csak jó lett volna látni Vésst,
meg megkapni az ígért borítékot.

Tegnap hirtelen felindulásból vettem
egy kártyát is, Set!-et, amit
a kölkökkel Assisiben (meg főleg útközben) játszottunk,
és állat jó.

És Péterék nagyon sok időt tudtak rám fordítani,
és ebédeltünk,
meg forraltboroztunk,
meg megnéztük a Ghost in The Shell-t,
mászkáltunk,
antikváriumoztunk,
játékboltoztunk,
pálcikáscsokiztunk
együtt,
és jó sokat beszélgettünk meg nevettünk.
És nagyon örvendtem, hogy végre
Évából is többet láttam,
mint az álmos kolozsvári reggeleken
a konyhában. (Bár az is elég volt ahhoz,
hogy úgy véljem, jó ötlet ez. :-))

És amúgy azóta se aludtam húsz percnél többet,
de valahogy a Bociban meg a Dómban
átléptem a holtpont',
úgyhogy az lesz a vége, hogy végre nekigyürkőzöm
a korrektúrának,
aztán ha belealszom, akkor átdűlök az ágyra az asztalról. :-)

Csonttá fagyott az egeres kézfejem (kezem),
megyek es.