Ezerszer elgondolkoztam már ezen, s nemigen jutok vele dűlőre: amint kiderül, hogy valaki ismerős olvassa, mindjárt kicsit másképpen kezdek írni. A megfigyelői paradoxon jelen van a blogírásban is.
Nem baj, a blogírók mind exhibicionisták ((vajon van ennek valami köze a cionizmushoz?)), mint újra megtudtam, szóval oda se az őszinteségnek, a lényeg a feltűnés.
Hehe.
Ami meg a valóságtartalmat (törlésjel alatt; please, írja meg valaki, hogy hogyan kell...) illeti — hát amiről nem lehet írni, arról hallgatok. Így megy ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése