Hát ráismertem

Tulajdonképpen világéletemben érdekelt, milyen lehet az, mikor az ember lányának „görcsöl a hasa”. Tudtam, persze, hogy hálás lehetek, amiért nem ismerem az érzést, de valahol mélyen mindig motoszkált bennem, hogy ez valami nagyon misztikus és nőies dolog. (Hasonló a helyzet a fejfájással is, de abból azért néhányhoz már volt „szerencsém”.)
Aztán mindig arra jutottam, hogy valószínűleg ráismerek, ha egyszer szembetalálom magam vele — és a ma reggel után elmondhatom: így történt.
Ennyi talán elég is volna belőle a hátralevő időre. :-7 Pedig nem volt halál, talán 10-15 percig tartotta magát, és addig se akartam éppen ordítani... de nem volt nagy élvezet, akárhogy is. És ami innen nézve kicsit megrettent: az első gondolatom a gyógyszer volt. De csak gondolat, mert fölkelni már nem volt kedvem. Jobb is, nem lehet így kezdeni.

Simizzünk! :-)

Naszóval.
A simizés (amely kifejezésként valószínűleg csak a fenti, T/1. személyű, felszólító módú igealakban használatos) általában 6-10 éves leányok kedvelt játéka (volt még az én időmben?). A páros szembefordul egymással, egyikük a csuklójánál keresztezi a két kezét, így megfogja a szemben állóét, és a kézfogás adta középpont körül minél sebesebb sasszéba fognak. Lehetőleg hangos viháncolás közepette (ez sem hiányzott a Dugó téren :-)).
Felétek hogy hívják?

Mert a haza kereszted is

Vasárnap sikerült lenyomnom minden idők legrövidebb pomázi tartózkodását: hévtől hévig nem volt másfél óra. (Fölfele a 13:45-ös, le a 18:38-as vonattal.)
Ebben az időben viszont összetalálkoztam Robival, akivel valószínűleg ősz óta nem beszéltünk, a régi tűzoltóságtól (úgy is, mint a szavazóhelyiségem újabb időkben) atya vitt haza kocsival (mintegy 300 méter is lehet a távolság :-)), és közben Csaszival és Julcsival is szembetalálkoztunk.
Az eredmények választókörzet-szinten itt, a mi utcáink itt vagy itt láthatóak (egy cím alatt fut két szavazókör, és nem tudom, melyikben voltam. De a 7-es gyanúsabb).
Otthon megebédeltem, csacsogtam egyet édesanyámmal, aztán irány vissza.

A végeredményt nem kommentálnám most, azaz talán csak annyival: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.” (Széchenyi István)

Húúú, de mérges vagyok

Az alábbiakat tegnapelőtt hajnalban kaptam egy Horváth Alpár nevezetű sepsiszentgyörgyi úriembertől (?).

Hát ilyen mélyre süllyedtél, nemzetem?!

- Kérdések
a Nagy Bunkokrácia jegyében
bunkokraták által mankurtizált
néhai nemzetem maradék gondolkodó fiaihoz -

Odasüllyedtél,
nemzetem,
hogy e honban
aki még
maradék-magyar,
s ősei sírjára rondítani
nem akar,
szívesebben lenne
immár lengyellé,
baszkká vagy írré,
de akár románná is,
minthogy
veled egy legyen!?

Odasüllyedtél,
nemzetem,
hogy a bunkóság,
az irigy bendőmagyarság
bajnoka lettél?
Arra meredsz áhítattal,
aki vágómarhaként
úgy hajt vágóhídra,
hogy múgatva-vígan
még te dalolsz hozzá
-"taglóig híven"?

Hát odasüllyedtél,
hogy egy tál lencséért
megtagadod
a véred is,
- de anyádat-apádat is! -,
ha az
bekopog hozzád,
és menedéket,
a tűzhelyed mellett
egy éjre
helyet kér?

A folytatástól megkíméllek Titeket, még 9 szakaszon át megy, duzzad, hömpölyög az undor és a gyűlölet.

Na, ma végre írtam neki választ, hogy még egy ilyen, és még egyszer átgondolom, kit ikszelek... Énrám bizony ne köpködjön. Pláne ne úgy, hogy odakinn se kell éppen a szomszédba menni, ha kicsit fúrni akarják egymást a magyar szervezetek... Én se ugattam még senkinek emiatt, nem is készülök.
Ráadásul magam jobb' szeretném a határon túliakat egyenrangú félnek tekinteni, mint szegény rokonnak, aki menedéket kér. Szent meggyőződésem, hogy az ilyen szövegek csak ártanak az ügynek. Irgumburgum.

Továbbiak új postban.

Zsinat, vol. 2.

Már megint majdnem mailt írtam valakinek, akinek talán nem kéne. Inkább itt.
Egészen hatékonyak voltunk ma, értsd fölállítottunk egy (ideálisként és elérendőként tételezett :-)) organogramot a Lelkesről, valamint tisztáztuk a berajzolt egységek (mint „ökörhajcsár”, munkacsoportok és LT) feladatait.
Az egyik szünetben hatalmasat simiztünk a Dugó téren Paffyval. Azt hiszem, alsós korom óta nemigen tettem ilyet, bele is szédültem alaposan. De jólesett nagyon. :-)
Végül mise a dómban, és utána a madárlátta szendvicsek fölött (Lajosék ma elzarándokoltak Temesvárra) a plébánián ismét meghallgattam néhány vidám (tragikomikus, hajmeresztő) históriát eNKáról.

Exultet

Ma a fejemben felváltva járt az Exultet, a Krisztus feltámadott kezdetű népének, meg — a Keresztények, sírjatok. Előbbihez talán annyit, hogy a szövegéből csak részleteket találtam a weben, azonban, nem csalás, nem ámítás: van róla VIDEÓ. (A bencéseknek valamivel jobban ment... de elismerem, a bíboros mégiscsak a bíboros. Ha ugyan ő énekli. Mert egyszer én is megpróbálkozhattam vele Zöldfáson, szóval nincs felszenteltséghez kötve.)

A húsvéti örömének
(Exultet – részletek)

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa,
és ujjongjanak Isten csodálatos művei:
fölséges nagy Királyunk győzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!
A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta;
érezze meg az egész nagy világ:
már tovatűnt a bűnnek árnya!
És vígság töltse el szent anyánkat, az egyházat,
hogy ilyen fényesség ragyog benne,
visszhangozzék a nép szent éneke,
bátran töltse be az Isten házát!

Áldott éj,
a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus,
és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.
Mert semmit sem érne földi életünk,
ha a megváltás ránk nem árad.
Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!
Ó kimondhatatlan szeretet és jóság,
hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Most kérünk tehát, Urunk, téged,
hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng,
melyet néked áldozunk,
és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől
az éj minden árnyát.
Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk,
és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!
Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag,
az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt:
a te Fiad, Jézus Krisztus,
ki visszatérve a sírból,
az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét,
él és uralkodik mindörökkön örökké.

A tegnapihoz hasonlóan eseménytelen nap

Azon túl, hogy ama bizonyos apadás a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb átmenetinek mondható innen nézve... Épp most kért Harkály két embert a Karitász nevében: Csongrádon kellene családokat költöztetni a hétvégén. :-(
Anikó aranyhalhala (Sokszorhárom kivansagos) nagyon jó fej. Nekem is kéne egy a szobámba.

700

Ennyi mailt futottam át vagy olvastam el az elmúlt 2 napban. Kicsit zúg tőle a fejem, de állati jó dolgok vannak közte, szóval muszáj lenne (lehetőleg a következő 24 órában) megnézni a maradék 3,5x ennyit is...
Amúgy meg (deinkább)Levente írt Debrecenből egy kissé elliptikus sms-t tegnap: „Szia! Benne vagy az Árgusban mint térképtulajdonos :)” — de ma a végigjárt két könyvtárban és három hírlaposnál sem sikerült fölhajtanom a január–februárinál újabb számot. :-(
A Tisza délutánra apadt néhány ujjnyit.

Does it need any comment? :-)

Nothing interesting

Nyilván a holdfázisokkal függ össze. Reggel megmostam a hajam, és az eredmény rosszabb, mint a megelőző állapot.
Most nézem, a Yahoogroupson 24 évesként szerepelek. Igazából azon lepődtem meg, hogy hogy meglepődtem ezen. De nem tudom megváltoztatni, hát így marad.

Azért a víz az úr

A sarkukban az évszám ugyan valami oknál fogva 2004-es, ámde a képek tegnapiak.
Hanem most indulás van.

Lassan vissza

Két órán belül indulok le Szegedre. És most Péterrel csevegek, hangban, valami hátborzongató ön-visszhanggal, de mégis.
A hétre blog- és mail-absztinenciát rendelek el, azaz a szükséges minimálisra szorítom eme tevékenységemet.

Mozgó

Megnéztük a Csak szex és más semmit. És nagyon jó. :-) Engem a Valami Amerikára emlékeztetett, amúgy nem nagyon tudom, miért, de mégis. Talán mert az volt az utolsó élvezhető hazai közönségfilm, amivel találkoztam.
Halódik az internetünk (0,9 kB/s...), pedig találtam egy halom jó kis Hörbuchot Timinek, hogy német mesékkel sétáltathassa Lucát Luxemburgban.

Bánatos vagyok

Az előbb egy fél, jól telelinkelt bejegyzés után egyszercsak fogta magát a tűzróka, és se szó, se beszéd becsukta magát. Most nincs kedvem újraírni, bocs',

Szűkül a világ

A szomszéd gépnél Melitta tanulgatja a csetelés csínját-bínját, hogy tudjon a két hét múlva esedékes lengyel útjáról tárgyalni az általam Bukarestből ismert és utóbb engem Grúziába kijutattatott (-ó?) Mártonnal (aki, as far as I know, éppen Berlinben).
Az a baj, hogy az út valószínűleg csúszik vagy két hónapot. :-(
Nekem pedig nagyszerű dolgokat mondott a bájos B. tanárnő, csak időt honnan szedek rá, honnan...?!

Egymillió

imádkozó magyar volt Mindszenty eszménye... Meglássuk. Mindenesetre már-már bosszant, hogy az elmúlt két hétben vagy féltucat imádkozásra hívó sms-t meg miegymást kaptam — azaz nem ez, hanem hogy eddig miért nem jutott ilyesmi senkinek eszébe? Lehetne ezért az országért békeidőben is imádkozni. (A legújabb, tegnapi, minden este hatra hirdet közös imát 23-áig. Abban jött a Mindszenty-mottó is.)
Meg dolgozni is (lehetne).

Hallatlan

Hát ez valami zseniális. Ha nagy leszek, megtanulok jelnyelven is. (Link a cím alatt.)

Zajlik

Ahogy leérek Szegedre, valahogy mindig begyorsul az élet... Tegnap este a Keresztút után pl. végre tényleg foglalkoztunk egy sort a holnapi (!) (húsvéti) hajléktalan-lakomával, és persze választási eredmények, meg minden, ami kell.
Ma voltam Macénál, a tárgyas ragozás a szünet utánra marad, viszont megismerkedtünk a főnévi igeneves szerkezetekkel (na, nem volt túl nagy nóvum). Ezen túl antikvárium Timinek, könyvtár, és rövidesen lélekmosogatás, majd módszertan és aranygaluska. S lassan odáig jutok, hogy úgy szeretnék szakdolgozatot írni...

Mert a haza lelked része

Némi következetlenséget mutattam a választásaimban, de sebaj. Amúgy sem tudom, mennyire etikus a kisebb rossz elve alapján dönteni, de egész biztosan etikusabb, mint otthon maradni. (Az érvénytelen szavazás még esetleg szóba jöhet, de annál most azért sokkal biztosabb vagyok abban, hogy kit nem akarok kormányon látni.)
Amúgy 11-kor a részvételi arány 27,23%. (A külképviseleteken 89% körül... :-))
Aztán elkocogtam misére, majd vezettünk egyet Szentendrén — a parkoló sajna megtelt turistabuszokkal, így a Kálvária körül. Egy aranyvesszőt elgyalultam, de aztán végül az is túlélte (meg az autó is). És most krumplit kéne főznöm, mert rövidesen jönnek Gáborék; de voltam olyan ügyes, hogy úgy rátettem a kuktára a fedőt, hogy se le, se föl többet. Nem röhög!

Amúgy hazajöttem

Pesten találkoztam Szisszel, mi tagadás, az ő élete sem egyszerű... De jót beszélgettünk, ittunk-ettünk-moziztunk együtt. Ő azon nem-túl-sok barátom egyike, akivel mindig percek alatt megtaláljuk a közös hullámhosszt. Hálás vagyok ezekért az emberekért. A Cirko-gejzír pedig jó mozi, és hozzá a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz igen-igen szép film.
Itthon a legizgalmasabb az volt, hogy átmentünk Szentendrére a nagy parkolóba vezetni. :-) És egész jól ment, persze véletlenül sem indexeltem soha, és volt egy alkalom, mikor a mamámmal együtt se tudtuk kitalálni, hogy hogy is kéne megállni tulajdonképpen... De mint utána összeraktuk épp csak a fékpedál hiányzott. :-7
Ja, a Hősök terén visszakerült a korpusz a kőkeresztre. Zöldre festve.

Lehet, hogy Photoshoppal készült

de hátha nem. „Nézd a természet csodáját kicsit balra hajtott fejjel. Ennek a fényképnek anya és fia a neve. Ez egy sziklacsoport Birmaban. Ez a kép az év csak egy bizonyos időszakában készíthető, amikor a megvilágítás, a nap állása kedvező. A meglepetés fenomenális!!!”

SMS

Jártatok már úgy, hogy egy sms félreértések sorát indította el, amit végigbogozni aztán aztán jó mulatság, de férfimunka volt...? Milyen elképesztően korlátozott keret a 160 karakter.

Babák

Az elmúlt 24 órában 3 újszülöttről értesültem a többé-kevésbé belső köreimben, azaz a hét elejével együtt négyről. Egyikük nagyon korai, de a krízisen talán ott is túl vannak már. Éljenek a kisbabák! (by J. Anna)
Ma délelőtt egy Peter Sherwood nevezetű londoni magyartanár előadását hallgattam — azt hiszem, a nyelvtudás (a szinonímák mellett) a humornál kezdődik. És ennek az embernek (angol létére) van humora. Magyarul is.
Egy óra múlva Macéhoz vagyok hivatalos, csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy nekifeküdjünk-e a határozott/határozatlan (korábbi terminussal: alanyi/tárgyas) ragozásnak. Az az egyik mumusa ennek a nyelvnek.

Lelombozódtam

egy sms-től. Pedig máskor mindig örülök az illetőnek. De hát, ez van, na.
De kaptam jó hírt is ma, úgyhogy ezennel gratulálok a Művész úrnak. ;-)
Ezen felül pedig rendet vágtam a szobámban, ihaj-csuhaj. És ezzel már-már a sza*dolgozatírásra is motiváltnak érzem magam.

Folytatás

Szóval el kellett hagynom a gépet, viszont otthon nagy vidámság fogadott: C5-ös boríték a hajdúszoboszlói gyógyfürdő-hotel-akármiből, melyben egy rendkívül igénytelen A4-es lap tudatja, hogy ajándék spa-hétvége (!) boldog tulajdonosa volnék másodmagammal.
Mi tagadás, beletelt néhány percbe, mire kisütöttem, hogy csakis Timiék keze lehet a dologban... Először végigzongoráztam, hogy mi a csudát küldhettem be már megint (l. még Konzerv Konrád Christine Nöstlinger nénitől), aztán felhívtam őket, és végül akkor világosodtam meg, mikor a második nő kiderítette, hogy nem nyertem, hanem befizettek. :-)

Amúgy ma nem sok izgi történt, eddig egész jól nyomtam a napot, vagyis elintéztem pár halasztódó beruházást (vettem pl. 25 írható CD-t, és vagy négyet meg is írtam gyorsan mindenféle zenékkel, PUF, After Crying — ez az újabb énekesük, az a vikingforma fickó elég rémes, de hát ezek még bőven korábbi albumok, mint a kép a honlapon; Psalmus Hungaricus...), ügyintéztem a HSZI-n; megtanultam a rutinvizsga elméleti (?) részét (ez hülyeség, nem elmélet, de nekem a hatályos rendelkezések szerint már nem kell kereket cserélnem a vizsgán, csak megmutatnom, hogy mi hol van, és elmondnom, hogy milyen lépésekben tenném); bíbelődtem a román igék ragozásával és a legfontosabb elöljárószókkal; valamint meghallgattam Zalán Tibort az Olasz Kulturális Központban. Jó humora van a fickónak, meglehet, olvasni is kéne tőle olykor. Újabban a lelkiségi irodalom a szokásosnál is visszább szorította a szépirodalmi művelődésem. Persze abból is sokat épülök, szóvl ez most egy ilyen idő.

De reggel nem ültem, és holnap se fogok, lévén fél 8-ra berendelve vezetni. Ráadásul ma este sem voltam úszni, és azt sem csinálom, amiért nem mentem...

Hegyet Szegednek!

Ez az egyik kedvenc kétfarkúkutyapártos szlogenem. Érdemes jobban is elmerülni a programjukban...
A hétvége jó volt nagyon, nyilván a téma is; az együttműködés Krisztával, a csapat is, az emberek egyenként és együtt is, szóval egész jó állapotban értem haza (az előzőekhez képest).
Folyt. köv.... egyszer, majd...