És azóta

egy óra ütötte a markom, valami ilyenforma (csak túl nagy, remélem, sikerül becserélnem egy használhatóbbra).


És ma egy üveg whiskey. Amit ugyan nem szeretek, de elfogy azért majd apránként Szegeden. :-)
Az esküvő-sorozatról még írok, becsszó.

15 éve

zajlott a srebrenicai népirtás. A magyar Wikipédiát akartam idelinkelni, de nem teszem, mert nem alkalmas rá... Az egyik forrást megnéztem, egy szerb oldal, amely többek között állítja, hogy a bosnyákok "öngyilkos futásba" kezdtek a hegyeken át, és sokan harcokban estek el menet közben.
Ennek némileg ellentmond, hogy bekötött szemmel, hátrakötött kézzel lőtték tömegsírba őket...
Ebből a filmből viszont mutattak részleteket az OSA kiállításán, és jaj.

Kommüniké

Tizenöt évvel ezelőtt a Boszniai Szerb Hadsereg, akkori vezérkari főnöke, Ratko Mladić vezetésével lerohanta az ENSZ által biztonságos övezetnek nyilvánított Srebrenicát. Két nappal később, 1995. július 13-án megkezdődött az elfogott több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú lemészárlása. A holttesteket tömegsírokba földelték el, ahonnan a maradványokat később kiásták és másodlagos sírokba szórták szét, hogy megnehezítsék a nyomozást.

Az évforduló alkalmából a budapesti Közép-európai Egyetemen működő OSA Archivum, amely az emberi jogok megsértését, köztük a balkáni konfliktusban elkövetett háborús bűnöket dokumentáló iratok egyik legnagyobb gyűjtőhelye, kiállítást rendez a srebrenicai népirtás törvényszéki rekonstrukciójáról, hogy valamennyiünket emlékeztessen a legszörnyűbb bűncselekményre, amelyet a második világháború óta európai földön elkövettek.

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 1995. július 25-én emelt vádat Ratko Mladić ellen, népirtással és a civil lakosság ellen politikai, faji és etnikai alapon elkövetett bűncselekményekkel, egyebek mellett gyilkossággal és megsemmisítéssel vádolva őt. Ellene azóta is nemzetközi letartóztatási parancs van érvényben.

Tizenöt évvel később azonban Ratko Mladić még mindig szabadlábon van és a törvény keze képtelen őt utolérni. Mi, az OSA Balkán Archívumának kezelői, különböző nemzetiségű archivisták és történészek, kurátorok és a megemlékező kiállítás szervezői, tisztában vagyunk vele, hogy a srebrenicai mészárlás története nem zárható le. Sem a hozzátartozók, sem senki más, aki közvetlenül vagy közvetve érintett ebben a tragédiában, nem nyugodhat, amíg az ügyben – legalább jogi szempontból – nem tesznek igazságot. Ezért arra kérünk minden tisztességes embert, hogy mindaddig ne térjen napirendre az ügy fölött, amíg a tömmeggyilkosságok fő felelőse bírái elé nem kerül.

Nyereményszéria

Mióta ezt megírtam, nyertem még egy Papadimitriu Athina-cédét (Fidelio), aztán a múlt héten egy napot a LOffice-ban (Funzine), ma pedig családi fürdőbelépőt (Vízművek).
Es geht wie am Schnürrchen.

Patrick Chan nem nyughat

Hello!

Szьksйgem van egy ьzleti partner, hogy segнtse az ьzleti ajбnlatot is, ha mi lesz a kцlcsцnцs elonyцket. A projekt a tбmogatбst бt egy nagy pйnzцsszeg. Legyen szнves kьld йn egy elektronikus levйl ъtjбn: (patrick2007chan1@yahoo.com.hk), ha йrdekel.

Patrick Chan
CFO, Hang Seng Bank, Hong Kong
E-mail: patrick2007chan1@yahoo.com.hk

(Előzmények itt és itt. Az azóta kapottakat sajnos nem őriztem meg.)

Örökbe fogadtam egy fát

Be it known, that this certificate of adoption is hereby awarded to

J. B.

for adopting a living tree.

The above SleeperTree member is taking an active role in helping to protect and preserve our natural forests worldwide. This sponsorship signifies both their commitment to making a positive impact on the world around them, and their dedication to sharing the wonders of this beautiful Earth with those around them.

This very tree is part of an oak forest located in Transylvania, near the town Lopadea Noua. The owner of the forest is earl Farkas Banffy.

Mr Banffy and his ancestors were living on this part of Europe for centuries, and many of the towns and villages in the area are named after them (eg.: Banffyhunyad). They are traditionally landowners, earning their money from agriculture and forestry. Their lands were secularized after the Second World War, and are given back to the family continuously, since the democratical change in Romania. Mr Banffy currently owns 400 hektares (988 acres) of forests.

An agreement between Mr Banffy and SleeperTree ensures, that this tree will not be timbered down for at least the next 50 years, or quite possibly for a longer period of time. According to our agreement Mr Banffy separated 50 hektares (120+ acres) of forest, and pulls it out from commercial use, turning it into a natural forest habitat.

Thank you for supporting our mission at SleeperTree, and helping us strengthening the message of protection of natural forest habitats!

Budapest HUN,
06/01/2010 21:02
SleeperTree.com

Így fest a patak

Mindenféle örömök ömlesztve

24. Egyszer megszületett Helga, akire már nagyon vártak a szülei. Isten éltesse az egész családot!
25. Aztán a kedves Levente, fogadott vejem [vagy mi a szösz], az Arabeszk szerzőpárosának első fele tegnap estve a Műcsarnokban olvasta fel verseit a Prae folyóirat aktuális lapszámának a bemutatóján (de mintha már az ezelőttiben is benne lett volna?). Remek.
26. Aztán ma beszélgettem egy jót K. P. Pannival a hajléktalanellátó-rendszer hibáiról és lehetséges kiutakról, reményekről. Egyszer majd ott is fogok dolgozni. (Ideje lenne most már tényleg összeszednem a lehetséges álommunkákat...)
27. Ó igen, és ma legyőztem az Abev-szörnyet, tudtam a jelszót az Ügyfélkapunál, és ugyan mögötte nem az adóparadicsom várt, de legalább beküldtem a bevallásom. Várom a tündért a 8700 forintommal. :-)

Ma (még) nem esett az eső, remek.

Ráadásul a hétvégére Luxemburgba verőfényt mondanak, szóval a végén még sikerül jobb időbe utaznom. Maga lenne a csoda. :-)
Ma nagyon nem volt mit csinálnom itt a dolgozóban, de azért ügyes voltam, és egy csomó dolgot elintéztem, amit már hosszabb-rövidebb ideje halogattam: e-mailek, menetrendek, jegyfoglalás (már nyárra). Most éppen az Abevet próbálom telepíteni, mert Papa könyvelője ugyan megcsinálta a bevallásom, de én okosan utána jöttem rá, hogy van még egy adag adóalap-csökkentő kiadásom, úgyhogy most kikérdeztem az itteni könyvelőt, aki megmutatta, melyik az az egyetlen luk, amibe majd be kell írnom, és utána majd magától javít mindent. Ez azért okos rendszer, csak jussak egyszer a végére a szükséges Java környezet telepítésének.

És 48 óra múlva már valahol a belga, vagy bocsánat, vallon laposon száguldunk...

Új háziállat

Különben az új családi vállalkozás a komposztálás, miután Papához potom pénzért hozzávágtak egy tartályt. Ez épp nem a mi példányunk, de ilyen az is.

A Fenntartható.hu szerint, idézem: „Esztétikus megjelenése miatt a kert »díszévé« válhat.”

Vihar

Az éjjel kimentünk Áronnal viharnézőbe. Elég félelmetes volt, ahogy foltokban volt csak közvilágítás (a templom környékén a zsinór nélküli lámpák jobban bírták), és fújt is, de csalódnunk kellett, a Klisszán feleannyira se, mint a Bem Józsefen. (Azért az országzászló elég jól zörgött...)
Aztán otthon is lement a biztosíték, de már nem foglalkoztunk vele.
Reggel ő ötkor, én hatkor keltem, és tiszta szerencse, hogy Juditék behoztak kocsival, merthogy a HÉV is fölmondta a szolgálatot Békásnál (ezt a Facebookról tudom...).
A kávézás-beszélgetés végképp fölébresztett (egész reggel nem voltam amúgy különösebben fáradt), és mire átsétáltam a Ráday utcán a céghez, már teljesen föltöltődtem. Az az érzésem támadt, hogy az időjárás végre eldöntötte, mit akar, kitombolta magát, és valahogy nekem is jutott az energiáiból. Eddig én is olyan nyomott voltam, mint a se-nem-esik-se-nem-süt idő.

Úúú

Ezt nézzétek meg, elég jó...
Most megyek, mert holnap este vendég jön, és valami viszonyokat kell teremtenem a mostani iszonyok helyébe a fönti fürdőben. [Annyira nem rossza helyzte, csak a hangzás kívánta ezt a formát.]
A világ lassacskán kikerekedik, ma bicikliztem Békásig (és vissza este), és szombattól hétfőig 16/24/14 mm esőt és 16/11/10 fokot jósolnak (maximum, C fok). Szép lesz a sajtófesztiválon ácsorogni szombaton... vagy éppen a múzeumok majálisán...

A szívem lágya (F. Á.)

Tegnap este tök jó kedvem volt, egy jó színdarabot láttam, megkaptam életem első külföldi esküvői meghívóját, és egyáltalán.
Aztán jött egy hír telefonon, és teljesen szétcsúsztam, pedig nincs rá objektív okom. Mindenesetre még reggelre is maradt a nyüszögésből, pedig az azért ritka. (Igaz, hogy tök sötét van, és időnként esik is egy rövid ideig, de annál vehemensebben.)
Úgy látszik, minden esküvő és baba hírével külön-külön meg kell dolgoznom magamban. Nem nagy kilátás, bár az idei (eddig ismert) nyolc-kilenc mellé lehet, hogy sok már nem jön.
Aztán kiderült, hogy a Lelkes (ezúttal inkább lelketlen) népe egy idegent tép online, és ennek se igen örülök. Pedig onnan most jobb lenne jó híreket hallanom.

A hétvégéről

Zsófiéknál jó volt megint, a bébi nagyon bájos -- aligha az én érdemem, hogy ennyire a kegyeibe fogadott, de tény, hogy igazán jól elvoltunk. Azért fura, hogy hamarosan nagylánnyá avanzsál a 17 hónapjával, vagy hát legalábbis nagytestvérré. Játszottunk is nagyokat (úgy értem, a szüleivel), Ticket to Ride-ot meg Blokust, és NB1-es ellátásban részesültem, és ha nem készül leszakadni a bokám, még a filia-parókiákat is sikerülhetett volna megnéznem. Így ez legközelebbre marad.
[Most kicsit dekoncentrált (decentrált?) vagyok, úgyhogy inkább el innen.]

Mit tesz egy nap

Itt egy remek videó arról, hogy ha minden brit hetente egy nap nem enne húst, mennyivel csökkenne a széndioxid-kibocsátásuk (annyival, mint ha 5 millió autó nem közlekedne). Az ilyen számok mindig kicsit furák, persze, de az ötletet maximálisan támogatom. Ez a fajta nagyipari hústermelés senkinek és semminek nem jó (lásd még: The Meatrix).



Mondjuk én afféle keresztényként a pénteket lőném be első körben, de hát ők ugye ennél esélyegyenlítőbbek...

Sétálós

Még az van, hogy jó nagyokat sétálok mostanában időnként Budapesten, és nagyon élvezem.
Az első motivációt a Walk to Work Week adta, igaz, a sétáim a brit nemzeti [?] összesítést javították (bár lehet, hogy nem, meg lehetett adni más országot), de sebaj, egyszerűen jólesett látni, hogy hány muffinnyi energiát pusztítottam le, meg persze egy csomó motivációs és ötletes anyag is elérhető hozzá.
Aztán a hét végén találtam az Elnök Kihívását, erősen eltérő dizájnnal (azt kell mondanom, az angol laza-lila-sütis jobban tetszik), viszont ez megdicsér akkor is, ha csak tíz perc sétát ütök bele egy napra. :D Ez nyolchetes, többféle mozgást tud kezelni, és ehhez is van egy igen használható letölthető e-könyvecske (a legalsó).
Ezenkívül ráleltem egy olyanra is, hogy Get Walking, persze az ingyenes papíralapú anyagaik csak Angliában elérhetőek. Viszont tervezik egy online eszköz megalkotását ők is.

Fogadalmak

Ja, és gondolkoztam nemrég az újévi fogadalmaimon, és nem állok nagyon jól velük. :-( Etiópiát jóformán elengedtem; a Bibliával erősen le vagyok maradva (olvasgatom, de nem szisztematikusan -- különben erről fog szólni a Don't break the chain! jobb oldalt); levelet pedig nem írtam vagy két hónapja -- bár pár hete rávettem magam három régen vártra, ha ugyan csak négyoldalú képeslap formájában is. A Finding the Still Point-hoz egész frankón hozzáfogtam valamikor, de aztán elenyészett.
Ó, jaj, I should renew my commitment [meg kell újítanom az elkötelezettségem; de ez magyarul sehogy se hangzik].

-

Úgy látszik, mostanában inkább csak képeket rakosgatok ide.
Pedig történik ez-az. Ma például egész nap esőre áll, föl is viszem a lavórt lassan. (Ez is a rainwater harvesting egy formája...)
Aztán úgy fáj a bal bokám-talpam tegnap óta, hogy csak még. Alighanem attól kezdtem el csálén járni, hogy kiszakadt a zoknim -- hiba volt.
Aztán munkahelyet váltottam, el a múzeumból, át egy könyvkiadóhoz. Ennek már úgy három hete. Elvileg könyvesboltot kéne csinálnom, de mert a helyiséget sehogy sem akaródzik a cégnek (ez egy másik cég) kipakolnia egyelőre, addig is a szerkesztőségben csinálom, amit éppen kell. Mászom-bontom az égigérő könyvhegyet, gépelek, levelezem, postára járok, könyveket hordok ki boltba, gerillamarketinget folytatok; ilyenek. Az infrastruktúra múlt századi, a munkaszervezés kaotikus, izé, civilszervezeti; a társaság viszont jó, és a könyvekkel sokkal kevesebb a baj, mint a látogatókkal (volt. A szerzők már nehezebb ügy, de hozzájuk nincs sok közöm).
Aztán egy JVC-jelentkezőt fogok interjúztatni ismét, kíváncsi vagyok erősen (kagylós a drága lélek :-)).
A hétvégén Lajoskomárom, esetleg fehérvári szülészet, ha Zsófi a tervezett előtt bevonul. Jövő szombaton sajtófesztivál (bár jobb lenne az öregszentimrés találkozóra cserélni...), utána Luxemburg, majd talán-talán még belefér a stopverseny. Szép is a május.

Ajándééék

Sikerült addig-addig vágynom termoszbögrére, míg most megkaptam Árontól. :-) Azóta le se tettem, csak föltölteni.

Büszkeség

Ma két és fél órát bicikliztem. Most ugyan alig bírok talpra állni, de azért majdnem olyan büszke vagyok rá, mint a művemre:


Különben ma magamra riasztottam a házat (és utána nem tudtam a jelszót), majd pedig a kasszánál jöttem rá a boltban, hogy nincs elég pénzem. A kb. harminc kiló zsíroskenyér megkenése úgyszólván sima ügy volt, de azért sűrűn gondoltam közben Mártira...

Öröknaptár

Áron csinálta nekem, és nyomokban Pomázt tartalmaz.

A 2. Nagy Könyvelhagyó Nap a láthatáron!

Március 25-én, csütörtökön lesz a nagy könyvelhagyó nap. Az akcióba bárki, bárhol bekapcsolódhat egy elveszítendő könyvvel. A tizennégy szervező könyvtár és a hat, a könyvelhagyó napot támogató kiadó jóvoltából több településen biztosan lesznek elveszett könyvek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme neked is beszállni a játékba. Persze lehet, hogy még csütörtökön is esni fog, de sebaj, akkor veszítsd el egy könyved pénteken. Vagy a jövő pénteken, vagy amikor jól esik kedved van hozzá.

Tavasz van!

Szilágyi Domokos van végre:

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.

Tegnap az udvaron teregettem.
Ma lekívánkozott rólam még a pulóver is délután, míg bicikliztem Boriskához.
És tegnap este teljes rendben megszületett az unokaöcsém, Misi (egészen pontosan Mihály Rudolf). Isten hozta a bébit, és várjuk a képeket.

Ha volna köztünk netán, aki még nem találkozott vele...

(Mégiscsak levettem a filmet, nagyon kilóg jobbra, de) itt látható. Nekem különösen az tetszik, hogy milyen országokat vettek összehasonlítási alapul...

Genitális csonkítás

Ez minden alkalommal mérhetetlenül elkeserít/fölháborít.

És még egy: 40 nap

7 hét a léleknek

Plazmaadás

„Milyen gyakran jöhet?

• két plazmaadás között legalább két napnak kell eltelnie
• plazmaadás után legkorábban két nap múlva jelentkezhet véradásra
• véradás után azonban csak egy hónap elteltével lehet plazmát adni”

http://www.plazmaszolgalat.hu/mitad.php

„Két donáció között minimum 10 napnak kell eltelnie. A plazmaferezis mellett a teljes véradásnak sincs akadálya, de ebben az esetben hosszabb időnek kell eltelnie.”

http://www.plazmaferezis.hu/hu/altalanos_tajekoztato.html

HMM.

Vers :-)

Napok óta újra és újra eszembe jut – az a darabka belőle, amire emlékeztem, még az óvodából: „az utca, a muszka”. És rémlett még a néger is... Itt van, azoknak is, akik az óvodában már nem tanultak muszkás verseket:

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

(Szabó Lőrinc: Esik a hó)

The Global Poverty Project

Hójelentés

Felküzdöttem végre a képeket a Facebookra, ide már nem fogom újra, attól tartok.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.

20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.

Ezt láttam az ablakomból

úgy két órája.


(A Meteorológiai Szolgálat „vörös riasztást” rendelt el, már vártam a hurrikánt, de csak a hó miatt...)

A tanítvány túlnőtt mesterén

Kezdetben lehetett a Lelkészség. Egy hete sem volt ott, s már a helyi napilap faggatta (véletlenül „mert ott volt”). Volt egy közös szakunk, talán így kezdődött. Nem is tudom.

Később... osztoztunk sokmindenen. A kézírásunkat nemegyszer összetévesztették, ez mulattatott. Osztozunk az írás örömében – leveleztünk is, kézzel, s ez tán nem kis szó mai napság. Összekötött a könyv- és könyvtárszeretet, az utazhatnék, talán a cserkészet is.

Osztoztunk embereken (javarészt egymás után ugyan).

Előtte jártam – koromnál s kóromnál fogva – Kolozsvárt: nagy élvezettel vezettem be őt is, amennyire tudtam, s aztán mint több barátomon, rajta is féltékenyen figyeltem hamarosan, amint önálló életre kel benne a város. (Szégyellem, hogy minden ilyen esetet egy icipicit így élek meg; de sokkal inkább örvendek, mert ez az otthonosság már saját, nem kívülről adott.)

Előtte jártam a stoppolásban, a blogírásban, a korrektúrában, az LT-ben, a STVK-n, az életből-elszökésben... de mindez csak időbeli előny, nem több. Nem részletezem, mi mindenben volt mindig is, sokkal is jobb nálam, hány soha meg nem fogalmazott vágyamat valósította meg.

S most itt van mellettem nyomtatásban, ISBN-számmal. Transzírványok – erdélyi kötődésű bloggerek írásai. S én örülhetek, hogy magamra ismerek (lám, még mindig magamban próbálom fürdetni arcomat). A tanítvány túlnőtt mesterén, mert ez a dolga.

Vajon ki az én mesterem?

Mondtam-e,

hogy Angliába megyek esküvőre a nyáron? A kedves Tom eldöntötte, hogy elveszi Eleanor-t, és megígérte, hogy meghívót is küld, ha lesz.
Ennek az egyetlen szomorú következménye az, hogy az (egyébként általam fölvetett...) évi rendes JVC-találkozónkat ki fogom hagyni áprilisban, mert két angliázás aligha fog beleférni az évbe. (Ez mondjuk leegyszerűsíti állampolgári kötelességem teljesítését is, mert nem kell kitalálnom, hogy hol és hogyan válasszak vasárnap.)
Akkor már csak azt kell átgondolnom, hogy mikor (majd pedig, hogy hogyan) menjek Luxemburgba babanézőbe. :-)

Uhh

Na, erről nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy mellélőttem ezzel a munkával: teljesen inkompatibilis vagyok azzal az emberrel, akivel együt kellett volna működnöm. Az interjú nagyjából abban a hangulatban zajlott, mintha egynémely régi matekos és hittanos dolgozatainkat kombinálnánk: tíz kérdés -- tíz perc; a tőmondatnál hosszabb válasz nem értékelhető.
Plusz egy tanulságul pedig: Tomnak igaza van, nem minden jezsuita annyira jó arc.

Yet another failure,

írtam a Facebookra, azaz újabb kudarc: a Közalapítvány sem engem választott, idézem: „bár a feladat ellátására alkalmasnak találtunk, szakmai tapasztalatai miatt mással töltjük be”. Nincs rá bizonyíték, de gondolom, az a srác lett, aki már eleve ott van félállásban, és igazából ha így van, azért se kárhoztatom őket, mert ha munkáltató lennék, én is olyat választanék, akit ismerek. Csak kicsit olyan érzésem van, hogy egymás idejét (meg az én reményeimet) húztuk.

KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...

Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”

Ökumenikus

istentiszteleten voltam a szerbeknél az előbb -- vagyis hát, szép ortodox liturgiára volt hivatalos a pomázi keresztény közönség. Egyetlen hang sem hangzott el magyarul (pedig a kiírás szerint igét is hirdetett a pópa), viszont (ez lehetett az ökumenikus szellem hatása, most látom csak) nagyon barátian tömörre vették, nem volt több fél óránál az egész a teljesen fűtetlen templomben.
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)

A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom

Váratlan találkozások

Tegnap, miután a Huszár Gálban már nem volt, elmentem egy könyvért a kiadóba: a kiadvány elfogyott teljesen, de letölthető (itt -- nőknek szánt bibliaolvasó vezérfonalról van egyébként szó). A szép az volt az egészben, hogy reggel ellenőriztem a honlapjukat, és innen nézve csak nagy üggyel-bajjal kerülhettem ki a KIFOGYOTT feliratokat... de sikerült.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.

Multitude Tuesday

6. Hogy amolyan relatív demokráciában élhetek, ahol nem ölik az embereket meggyőződéseik miatt.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.

...és vesztettem is...

A forgalmi vizsga díja (az eddigi 3600-ról) január 1-jével 11 000 (!) Ft-ra emelkedett...

Nyertem

Ez az év jól kezdődik: most hívtak a PestiEsttől, hogy nyertem egy derékmelegítőt. :-)

Montázs-kollázs

Hírek

Van új lámpám a szobába, így fest. Még föl kell persze tenni, meg szerezni bele valami jó kis égőt, aztán gyönyöködhetek benne. :-) (Ezúton is köszönet Gáboréknak a karácsoni lámpautalványért.)

Aztán pedig még annyi, hogy belefutottam tegnap este egy (aznap határidős) félállás-hirdetésbe (adminisztratív, hajléktalanos), jelentkeztem, és ma írtak, hogy várnak meghallgatásra. Nem minden munkáltató malmai őrölnek olyan lassan, mint a többségé... A másik két címzettből egyet ismerek, s hát az őt ajánló tényeken nehéz lesz túltenni, de hát miért ne fussak neki?

Friss: fogadalomkövető táblázat...

Hogyan tudtunk élni nélküle: az amerikaiaknak már az újévi fogadalmaik állására is van nyomtatható űrlapjuk. Bár, Cili, a Tieidre sajnos nem fog működni...

Fogadalmak

Nem készültem nagyon megosztani őket, da ha hógolyó, legyen hógolyó, úgyhogy egypárat mégis:

• Végigolvasom a Bibliát.
• Megírok egy levelet kézzel minden héten.
• Lefordítom a Finding the Still Point-ot.
• Megnézem magamnak Etiópiát.

Röpül tovább Luxemburgba (van olyan, hogy családi fogadalom?), a Kodály köröndre és Bajára.

Új év, új élet...

Hosszú ideje (?) először, tettem egy csomó újévi fogadalmat. Eddig egész jól is állok velük. :-)
Ez meg nem az, de láttam Maránál (már korábban), és megtetszett, hát megpróbálkozom vele: a "count your blessings" elv alapján itt is hálát adni 1000 ajándékért. [Hogy ma nem hétfő van? Nem tudok belenyúlni a képbe. :-)]

1. A hó csillogása a járdán
2. Hogy jó melegbe érkezhetek haza
3. A reneszánsz festmények, amiket ma láttam*
4. A pecsételgetés öröme
5. Az ingyenes múzeumi belépő

* A második látogatással is csak a feléig jutottam, de ha már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy bármennyiszer visszamehetek, ki is használom a lehetőséget.