Kell egy kis áramszünet...

Nekem annyira nem hiányzott. Tegnap este sem Sárit, sem a telefont nem tettem föl tölteni, mondván, majd ma reggel. Aztán a riasztó ütemes pityorgására ébredtem, mert az persze szabotázsként értékelte az áramszünet.
Mindehhez pedig hideg, álmos, szürke reggel, szitáló esővel. Ilyen lesz Anglia?! (
— kérdem idehaza. Hahaha.)
Viszont olvastam egy kicsit a jó másfél éve abbamaradt Moszkva–Petuski-ból, és egy cseppet rakosgattam is a szobámban. Lassan már be lehet lépni, a könyvek halmai kevesebb padlót foglalnak el, mint a dobozok.

Jaj, és volt egy remek tegnapom is. Két találkozás, két beszélgetés, amelyekben egészen jelen voltam az általános mostanihoz képest (meg nem hozzájuk képest is).
Előbb Zsófi, a belvárosi Nagyi palacsintázójában, fotókkal (esküvő, unokahúgaim, Balkán, Grúzia(!)), utóbb mászkálással-vásárolgatással (könyvek — végre megvan az Ajtórésnyi zsoltár!, némi ösztönzés bibliaolvasásra, nászajándék (Judit nem lát, nem hall, nem olvas :-)), a témák a szokásos horizonton, nagy kaland lehet a feleségnek tanulás.
Aztán Péter, aki még nem tudta, hogy búcsúzni is mentem kicsit (a tapasztalat szerint a találkozásaink nyáron-ősszel sűrűbbek, bár idén a tavasszal is be-beficcent egy s más — alapjáraton tulajdonképpen simán lehet, hogy három hónapig amúgy se láttuk volna egymást), mindenesetre jó sokat mesélt Mexikóról, képeskönyvvel, meg kicsit személyesebb dolgokról is, brand new kedves például, jó lenne játszani majd együtt, négyesben :-) vagy még többen.
És eljövetben még a kezembe adott egy verset, ami nemhogy nagyon jónak tűnik , de szinte profinak. Kár, hogy nemigen volna etikus itt közzétennem, szerzője például nincs (feltüntetve), viszont ő ismeri, mert azt mondta, az illető örülne, ha kapna róla véleményt. A másik aggályom az, hogy gondolom, egyetlen folyóirat se szeret neten már keringő dolgokat nyomtatásban publikálni, márpedig ez erősen megérdemelné.

Címszavakban

Meglehetősen hosszú nap volt, lássuk tehát röviden.
Judittal reggeliztünk, a szó leginkább a jövő évem és az (ő) esküvő(jü)k körül forgott. Egyre közelebb érzem magamhoz Juditot, és akkor most nem jutok el a nagy napra. :-(
A MÁV-START több soron megbosszulta a múltkori kijelentésem (mely szerint ebben a szezonban többet nem ülök vonatra), vagy azt, hogy nem tartottam: másik IC-re kaptam a helyjegyem, és késett is egy félórácskát. A vonaton korrektúráztam, haladtam rendesen.
Szegeden ebéd a Lelkesen, sokan voltunk, jó emberek, de már kívül állok, hiába kapaszkodom. El kell engedni, nincs mese.
Áronnal jó, jó, jó. Mesélt egy bájos történetet, valaki megkérdezte a SzentImrében, igaz-e a hír, hogy XY-nal jár együtt, mondta, hogy nem, és bár nem tervezte, végül hozzátette, nem, velem. „Na az se semmi!” — jött a válasz csípőből (az indoklás többet váratott magára)...
Az autós oktatóm az órám előtt másfél órával tudta meg, hogy az édesanyja halálos beteg. Imádkozzatok értük.
Végre beadtam az erkölcsi bizonyítványt lefordítani, éljenéljen.
Frappé műanyag pohárból, útközben. Áronnal jó, jó, jó.
Vonat, korrektúra, nem késtünk. És láttam az új, ferihegyi állomást ((a MÁV oldalai a „Ferihegy” keresőszóra nem jeleznek találatot, no comment)), a szerencsétlen tömegközlekedő (ez is milyen eufemisztikus, újabban „közösségi közlekedés” a terminus...) külföldinek végre van esélye kikerülni a kőbányai realitást. Ferihegy megálló csillog-villog, még lift is van a felüljáróhoz.
Hév-pótló, rühellem. Három kiskamasz srácot hallgattam-figyeltem közben, vajon mit kezdett volna velük B.-P.?
Itthon a rádióban meghallgattam egy beszélgetést Gabival, aki alkoholista, és hét éve nem iszik. Ahogy ő mondta, „józan alkoholista”. Minden idegszálam borsózott ((nem érdekel, hogy képzavar)) az egésztől. Egyszerűen rémes volt hallgatni. (Többgyerekes családanya stb.) Nem mentegetőzött, és nem is vádolt, de kemény volt. Jó gyakorlás a non-judgemental (?) attitude-höz... Őt (is) az anonim alkoholisták közössége mentette meg. Nézegetem a honlapjukat — Szegeden is van három csoportjuk, ez érdekes lehet a Homeless Team felől is. Szerez esetleg valaki egy köteg szórólapot, amit aztán zsebrevághattok keddenként?

Pressser és Varrós Dani csodákra képes

Ezt hallgattam végig kétszer is, közben hajtogattam a ruhákat, vasaltam és varrogattam is egy picit. És hát tök jó kedvem lett tőle.

Egyedül

Hosszú-hosszú ideje először maradtam órákra egyedül itthon: Gábor még tegnap elindult autóval, Timi a gyerekekkel ma, és délelőtt Anyánk is elment a Gerecsébe tanári hepeningre, Papa pedig húzza az igát (éppen az ÁNTSZ-szel próbál zöldágra vergődni). Hihetetlen jólesik a magamra maradás, mosok-teregetek, mosogattam, talán még vasalni is fogok. És csiszolgatom B.-P. horizontját.

Csak embert ne lássak

Iszonyú deszocializációs folyamaton mentem-megyek keresztül az utóbbi két-három hétben. Borzalmasan fárasztanak az emberek, semmi ingerem egyszerre egynél többel találkozni. Eggyel-eggyel is inkább csak mert mégis csak el kell köszönni...
És közben folyamatosan frusztrál a vezetés, meg a többi félbemaradt a dolgom: korrektúra, házidolgozat... Morr. ((c) Márti)

Nagy csapást mértem az imperialistákra,

jelesül integráltam a Juli gépéről leszedett 4 cd-nyi anyagomat az itthoni könyvtárrendszerbe. Jó, a négyből három javarészt zene volt, de azokat is csoportosítottam kicsit. És közben töröltem is itt-ott az egészen fölösleges dolgokat.
Mikor fogom ugyanezt a fönt várakozó két (három?) nagyobb és további néhány kisebb dobozommal is megtenni...?
Közben kicsit frissítettem a wiwes adatlapomon is, de komolyabban majd csak kintről fogok tudni.

Rég írtam

s tegnapig igazából eszembe se jutott. Furcsák ezek a napok, lenne egy csomó dolgom, s nem csinálok semmit.
De azért egyet s mást megtanultam közben.
Megtanultam, hogy azért alapfokon képes vagyok tájékozódni egy bajányi városban.
Megtanultam, hogy a fényképészet sokkal bonyodalmasabb szakma, mint eddig képzeltem.
Megtanultam, hogy ha rosszul alszom, akkor elviselhetetlen vagyok reggel, és bántok mindenkit, akit nem lenne szabad.
Megtanultam, hogy a parkoláshoz (szegély mellé, két autó közé) elsősorban türelem kell.
Megtanultam, hogy a kicsi babákat két tenyér is le tudja nyűgözni, csak lazán és kreatívan kell velük bánni.
Megtanultam, hogy a párválasztást egy csomó gyermekkori sérelmünk (begyógyításának a vágya) irányítja, amelyeket jó időben megismerni. (Bővebben l. itt.)
Meg biztos még egy csomó mindent, de most más nem jut eszembe.

Ezt kerestem

Like the rest of northwest England, Manchester has a generous yearly dose of clouds and drizzle. Relative to most of the country, winters and summers are both quite mild, with temperatures in winter ranging from 1-6°C (33-43°F) and summers of 12-19°C (53-66°F). The weather in any season is rarely severe and in summer can be particularly pleasant.

Summary of average yearly weather data for Manchester

	Low temp (°C)	High temp (°C)		Rainfall (mm)	Humidity (am)	Humidity (pm)
Jan	1	6		71	87	79
Feb	1	6		58	86	74
Mar	2	8		58	86	67
Apr	4	11		50	85	60
May	7	15		63	82	57
Jun	10	17		71	84	61
Jul	12	19		86	86	60
Aug	12	19		93	88	61
Sep	10	16		81	89	65
Oct	7	13		93	89	72
Nov	4	8		83	87	77
Dec	2	7		86	87	80

Mértékegység-para

Tegnap a rádióban az SI rendszer kialakulásáról volt szó, és erről eszembe jutott, hogy Angliában nem csak az ellentétes irányú közlekedéssel fog meggyűlni a bajom, hanem a hüvelykekkel, lábakkal (36 in = 3 ft = 1 yd = 0,9144 m...); a fonttal (súly), a Fahrenheittal stb. stb. is. Tiszta szerencse, hogy a fontot és a pennyt decimálták (?) már, mert ha még azokkal meg shillinggel is küzdhetnék...
De talán nem lesz olyan vészes, mert már egy ideje (Anyánk szerint úgy húsz éve...) mindkét rendszert használják párhuzamosan, szóval van esélyem megtalálni az ismerős egységeket is.
És találtam remek ötnapos időjárás-előrejelzést is a BBC-n (Celsiusban :-)).

Mindkettő bömböl

Hujuj, ilyenkor egy percig mindig újra mérlegelem a nagycsaládos álmaim...
Különben Vácott jártunk ma, Beöthy Tamás SJ-t hallgattam, éppolyan, mint az öreg sj-k mind: kedves, vidám és bölcs. Éljen az erőszakmentes, éltető, szabad és felszabadító kommunikáció!
És volt persze egy halom ismerős, és egy részükkel már alig köt össze valami, de mégis jó volt látni őket is.
Akartam vért adni, de nem hagytak a rubeola miatt. :-(

Ezen túl már csak annyit akartam idevésni, hogy tegnap éjjel befejeztem a Zabhegyezőt, és aludni nemigen tudván Molnár Ferenccel folytattam, jelesül az Egy gazdátlan csónak történetével, ami végsősoron kedves, csak én még nem vagyok elég messze a 15 éves kori (nem sokkal kevésbé szentimentális) énemtől ahhoz, hogy ilyen iróniával tudjam szemlélni.

Kicsit nyugisabb

Igazából ez csak a házra vonatkozik: most éppen csak a három generáció öt nője van itthon, Áron ugye hazautazott pénteken, Gábor Vácott cserkel, Papa meg a birtokomat (!) teszi rendbe Zalaszentgrót táján.

Jól elkalandoztam

Kicsit olvasgattam Manchesterről (egyúttal korrektúráztam is a cikket hellyel-közzel :-)), aztán megnéztem a közlekedést, helyben és repülővel is. Van már jegyem 7-ére, jó drága volt, Kassáról és Pozsonyból viszont (jó előre) egész elfogadható árúak vannak. Ezt az oldalt mindenesetre megjegyezzük.

Sudoku

Muszáj, hogy kicsit okosodtam legyek az év eleje óta, mert rendre gond nélkül vagy kevés figyelmetlenséggel megoldom az akkor félbehagyott sudokukat. Na jó, elismerem, ez még mindig csak a 2. nehézségi szint a négyből...

Charta a szabad vasárnapért

Adjuk vissza a vasárnapot az embereknek!

A pihenésre fordított idő hossza világszerte a társadalmi és gazdasági jólét alapvető mércéje. Európában a vasárnap, mint általános heti pihenőnap hosszú évszázadok alatt beépült az emberek életritmusába. A vasárnapi pihenőnap az európai társadalmaknak olyan történelmi, szociális vívmánya, amely komoly értéket képvisel. A vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságában töltik. A szabad vasárnap a társadalmi kapcsolatok ápolását teszi lehetővé.

Aggodalommal tölt el bennünket, hogy ma Európában egyetlenegy országban sem dolgoznak annyian vasárnaponként, mint hazánkban:
· A vasárnapi munka tönkreteszi a családi és társas életet, ellehetetleníti a kikapcsolódást, a feltöltődést. A vasárnap is munkát végzőknél mérhetően lényegesen rosszabbak az egészségügyi statisztikák.
· A vasárnapi munkaszünetnek komoly környezetvédelmi vonatkozása is van. Vasárnaponként a városokból kitisztulhat a szmog, országszerte jelentősen csökkenhet a zajterhelés. A környezetünknek is szüksége van hetente egy napra, hogy regenerálódhasson.
· A vasárnapi munka alkotmányos jogokat is érint. Érinti a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz való alkotmányos jogot, érinti a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogot, valamint a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát. Álláspontunk szerint a kellően súlyos társadalmi érdekkel nem igazolható vasárnapi munka kötelező elrendelése sérti a munkavállalóknak a fenti alkotmányos jogait.

Mindezek fényében el kívánjuk érni, hogy a vasárnap ismét valódi általános pihenőnap legyen, és csak azoknak kelljen vasárnap is dolgozniuk, akiknek a munkájára ténylegesen alapvető társadalmi szükséglet mutatkozik. Fel kívánunk lépni annak érdekében, hogy a vasárnapi munkát a társadalmilag feltétlenül szükséges mértékre szorítsuk vissza.

Budapest, 2007. augusztus 17.

Dr. Sáling József
Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete

Palkovics Imre
Munkástanácsok Országos Szövetsége

Harrach Péter
Kereszténydemokrata Néppárt

Hát ezért nem vásárolok vasárnap, ha tehetem, évek óta.

Kaptam

„Az ember megy a maga útján. És amerre jár széles e világon, örömet csihol. Kegyelmet és fényt áraszt az emberek szívébe. S megtanítja őket határokon innen és határokon túl felfedezni azt, hogy testvérek, barátok arca az emberi arc.”

(XXIII. János pápa)

Ez jó mottó az évre. Köszönet a talentumosoknak! :-)

Különben

a napokban elolvastam Az ezredes urat, és neki is láttam a Zabhegyezőnek, de napközben inkább kereszt- és egyéb rejtvények.
Ja, és tegnap az állatkertben voltunk mindahányan, tök jó volt, csak persze még nekünk is kicsit fárasztó, nemhogy a kicsinyeknek. Úgyhogy éjjel már nem másztunk föl a Kő-hegyre hullócsillagokat nézni.

Further Details

Manchester, és két munkahely: egy hajléktalanos és egy börtön. Kezdés szeptember 8-án.
Még 24 nap.

Tegnap pedig

javarészt a vonaton, merthogy megjártam Szegedet oda-vissza, és Peti remek ebédet sikerített, és még a saroxobába is bejutottam pár percre, szóval tegnap elolvastam a Nyugaton a helyzet változatlan-t (by Remarque), amit még Vásárhelyen emlegett Dani; és most úgy érzem mgam, mint a télen A 22-es csapdája után: hogy egy ideig most megint nem szeretnék háborús regényt venni a kezembe.
És ez azt is jelenti, hogy a könyv profi.
(Kapcsolódó: kritika a Nyugatban.)

Áttűnés

„A belváros tele volt hipszterekkel: kókadó szalmakalapban, meztelen felsőtestükön hosszú hajtókájú zakóban rótták a főútvonalakat, volt, amelyik feszületeket és marihuánát árult a mellékutcákban, mások az omladozó kápolnába telepedtek, épp egy mutatványosbódé tőszomszédságában. Egyik-másik sikátorban nem volt se kövezet, se csatorna, csak kis ajtók, melyeken át a falba vájt, szekrénynél is alig nagyobb ivókba juthatott az ember. Ha valaki inni akart valamit, át kellett ugrania egy árkot, és az árok fenekén ott volt az aztékok ősi tava. Az ivóból csak a falhoz lapulva lehetett visszajutni az utcára. Benn szerecsendióval és rummal szolgálták föl a kávét. Mambó harsogott mindenfelől. A sötét, keskeny utcákon szinte sorfalat álltak a kurvák, s ahogy ránk néztek, szomorú szemük megvillant a sötétben. Mámorosan, mintegy álomban róttuk az utcákat. Egy fura csempékkel kirakott mexikói kafeteriában pompás marhasültet ettünk: a hatalmas marimbát egész zenészcsalád állta körül — apraja, nagyja a hangszer művésze —, de voltak itt haknizó énekes-gitárosok és kivénhedt sarki trombitások is. Pálinkamérések mellett haladtunk el, a savanykás szagról rögtön tudni lehetett, hogy benn agavepálinkát mérnek. Egy vizespohárnyi pálinka két centbe került. Az élet itt egy pillanatra se állt meg. Zsibongtak az utcák egész éjszaka. Az úttesten koldusok aludtak, takarójuk a palánkról letépett plakát. Itt-ott egész kolduscsaládok üldögéltek a járdán: furulyázgattak, és vidáman nevetgéltek a sötétben. Cipő nem volt a lábukon, életük gertyája csak pislákolt: egész Mexikó mégis egyetlen nagy bohémtanyához hasonlított. Az utcasarkon öregasszonyok árulták a tortillába csavart marhafejrészeket, újságpapír tölcsérbe töltött, forró mártással. Ez volt hát aza szertelen, gátlásokat nem ismerő, gyermekien együgyű város, mely — mint tudtuk — az út végén várt ránk.”

Jack Kerouac: Úton
Déry György fordítása

A leírás Mexikóvárosról készült a '40-es években — mégis, talán más is megremegett volna, ha a Nyugati aluljáróban olvassa...

Önismereti lecke a könyvesboltban

Amikor mintegy húsz perce olvasgattam néhány szexes- és kismamakönyvet a Westendben (ajándékvásárlás apropóján néztem be), akkor gyanút fogtam, hogy valami netán nincs egészen rendben.
Aztán rájöttem, hogy dehogyisnincs. Egyszerűen működik minden. Jól; ahogy kell nekik.
Volt még egy halom bosszantó élményem is a városban, lúzerségek stb., de azokkal most nem vagyok hajlandó foglalkozni. Dél táján viszont Boriskával takarítgattam kicsit a jövendő házukban, és jó volt, bár nagy meló lesz a felújítás, de így is volt látszatja és értelme a ténykedésünknek. Fizikai is, meg az is, hogy rég voltunk már ennyit egy légtérben.
És Sári remek ebédet rittyentett, és Balázs is ott volt, és egyáltalán, lenne honnan indulni, ha esetleg úgy alakulna, hogy Pomázra jövün/ök vissza majd egyszer.

Litera-túra

Ezúttal különböző irodalmi oldalak között kalandoztam el, egy hírt meg is kell osztanom Veletek.
Magában nem komoly, egy német gyerekkönyvet angolra fordítottak, ámde az amerikaiak kicenzúráztak belőle két képet, úgyhogy a szerzőnő nem is hagyta kiadni.
Azonban ha a két rajzot, amelytől a hatóságok a serdületlen ifjúságot óhajtották megóvni, ideteszem...

Nyugis-magányos

Nem nagy meglepetésemre tegnap délben azért kómába zuhantam, és bár aludtam vagy három órát, még utána is csak kóvályogtam egy darabig a házban.
Sok aztán azóta se történt. Sütöttem kenyeret, kemény lett, bár alátettem egy tepsi vizet. :-( (És sótlan is, pedig tettem bele sót. Csak nem tudok eleget, úgy tűnik.) Megírtam a „home-made” fordítást az erkölcsi bizonyítványomról, és átvittem a céghez elfaxolni, persze elromlott a fax, de épp ma délután készültek beüzemelni az újat, hát ott hagytam a papírokat. Megérkeztek a rendelt ruháim, ki vagyok stafírozva az őszre. :-) Két szoknya (egy kord és egy farmer), egy barna blúz (olyasmi, mint a luxemburgi, csak jóval egyszerűbb) és egy csíkos pulóver. Ebédre puliszkát főztem, nem lett az igazi. Visszavittem az Anti Franciék által kitermelt sörösüvegeket, voltam a zöldségesnél, kimostam három hátizsákot és a sárga dzsekimet, valamint megfejtettem minden mostanában beküldendő keresztrejtvényt, és a sürgősebbeket postára is adtam.
Igen jól érzem magam itthon a nagy egyedüllétben. :-)

Hazaértem

Az út jól telt. Azon túl, hogy a főtéren azt hittem, hogy nincs nálam a tárcám, és ezzel némileg megborzoltam a sofőr és Péter idegeit; valamint alaposan eláztattam az Úton fedelét és kicsit a belsejét is; a kisbusz príma volt, mindössze hárman utaztunk, úgyhogy hely is volt jócskán, és hajnali hatkor szabályosan kacagott a néni a népligeti BKV-pénztárban.
Kipakoltam, beraktam egy mosást, lezuhanyoztam, és most már álmos sem nagyon vagyok, úgyhogy nekilátok listát írogatni a hétre. A múltkori egészen bevált.
Istennek legyen hála, hogy tudok aludni járműveken (is).

Mesaj nou

(Itt románul beszél a Blogger, amint azt amúgy Péter egyszer már szóvá tette egy kommentben, amit most nem találok.)
Szóval furcsán indult ez a Kolozsvár, sok( o)kból. Ezer dolog változik az emberek körül és -ben, a városban... És hülyeség volt ennyire besűrítenem a programot, persze, még engem is fárasztott, aki ismerem és szeretem a résztvevőket (jó, azért akadtak ismeretlenek az esti sörözés során), s akkor mit szóljon Áron, aki még csak nem is az a kifejezettem társasági lény (és mindenkit most látott először gyakorlatilag)...
Aztán kialakult. A találkozások rendre jól sikerültek, a külső változásokhoz kezdtem-kezdek hozzászokni, szerencsére semmi sem fekete vagy fehér. A belső mozgás, olykor háborgás ezzel együtt csendesült el, és tegnap estére nagyon össze (avagy: vissza-) hangolódtunk Áronnal.
És ma Éva néninél ebédeltünk ötösben, aztán Áron buszra szállt Máramarossziget felé, én pedig a délutánt Péterékkel töltöttem láblógatással, beszélgetéssel, nettel és játékkal (ami a héten beszerződik, azt hiszem :-)).
[Közben olvasom, hogy sitty-sutty bevezették a pótdíjat az első feladott csomagra is a WizzAirnél is. (Hogy, hogy nem, e-mailben erről nem értesítettek... És van képük azt mondani, hogy lám, milyen jó, csak azért kell fizetned, amit igénybe is veszel. Valamint hogy kevesebb csomaggal pontosabban tudnak indulni.) Pedig úgy szeret(t)em őket. :-( ]
Lassan ballagok le az éjféli buszhoz a főtérre.

A pókerasztal

Nem tudom, ha láttatok már (pannonul: láttatok-e már :-)) pókerasztalt. Én már igen, mégpedig házilag épiitettet: első ránézésre leginkább egy nyolcszögletű kacsaúsztatóra hasonliit. De máris látszik rajta, hogy nem az, pl. mert egy tetőtéri szobában áll, valamint zöld posztó van az alján. Körben pedig bőr kartámasztó párna, alatta egy sor pici égővel, hogy lássa a játékos a lapokat.
Valami nagyon komoly, tiszteletet ébresztő van az egészben. Kár, hogy nem tudok pókerezni.
Tábléban :-) (gy. k. backgammon) viszont 2:1-re megvertem ma Áront, és ezt ide kellett vésnem, mert Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.
És kocsmáztunk is egy jót Tamással és Danival (Tamáséké az asztal), meg aztán csacsogtam-beszélgettem egy várakozáson felül érdekeset és érdemit Mesivel, akit két-három éve láthattam utoljára, és a végén még egy fél hollywoodi limonádét (Égből pottyant Polly, vagy valami hasonló) is megnéztem vele, a lakótársával meg egy unokatestvér lánykával.
Nyár van, nyár!
(Ja, Marosvásárhelyen vagyok, ez még mintha nem hangzott volna el.)