Nekem annyira nem hiányzott. Tegnap este sem Sárit, sem a telefont nem tettem föl tölteni, mondván, majd ma reggel. Aztán a riasztó ütemes pityorgására ébredtem, mert az persze szabotázsként értékelte az áramszünet.
Mindehhez pedig hideg, álmos, szürke reggel, szitáló esővel. Ilyen lesz Anglia?! (
— kérdem idehaza. Hahaha.)
Viszont olvastam egy kicsit a jó másfél éve abbamaradt Moszkva–Petuski-ból, és egy cseppet rakosgattam is a szobámban. Lassan már be lehet lépni, a könyvek halmai kevesebb padlót foglalnak el, mint a dobozok.
Jaj, és volt egy remek tegnapom is. Két találkozás, két beszélgetés, amelyekben egészen jelen voltam az általános mostanihoz képest (meg nem hozzájuk képest is).
Előbb Zsófi, a belvárosi Nagyi palacsintázójában, fotókkal (esküvő, unokahúgaim, Balkán, Grúzia(!)), utóbb mászkálással-vásárolgatással (könyvek — végre megvan az Ajtórésnyi zsoltár!, némi ösztönzés bibliaolvasásra, nászajándék (Judit nem lát, nem hall, nem olvas :-)), a témák a szokásos horizonton, nagy kaland lehet a feleségnek tanulás.
Aztán Péter, aki még nem tudta, hogy búcsúzni is mentem kicsit (a tapasztalat szerint a találkozásaink nyáron-ősszel sűrűbbek, bár idén a tavasszal is be-beficcent egy s más — alapjáraton tulajdonképpen simán lehet, hogy három hónapig amúgy se láttuk volna egymást), mindenesetre jó sokat mesélt Mexikóról, képeskönyvvel, meg kicsit személyesebb dolgokról is, brand new kedves például, jó lenne játszani majd együtt, négyesben :-) vagy még többen.
És eljövetben még a kezembe adott egy verset, ami nemhogy nagyon jónak tűnik , de szinte profinak. Kár, hogy nemigen volna etikus itt közzétennem, szerzője például nincs (feltüntetve), viszont ő ismeri, mert azt mondta, az illető örülne, ha kapna róla véleményt. A másik aggályom az, hogy gondolom, egyetlen folyóirat se szeret neten már keringő dolgokat nyomtatásban publikálni, márpedig ez erősen megérdemelné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése