Tévedés

A CCS szerint ez is ugyanaz a tűz, mint bármikor, csak én hiszem, hogy egész más... de nem. :-) Tudom, hogy nem.

Vasárnap délután

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
És néha érzek egy régi illatot

Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után
A mamám rám adta mindig a szép ruhát
Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám
Ha kértem, hadd járjak így egész héten át

na - na - na - na - na - vasárnap délután,
na - na - na - na - na - vasárnap délután

Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
S a nagyfiú ígérte tízre hazajön
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
És néhány párnak a figura összejön

Vasárnap délután volt mikor megismertelek
A bátyád apámmal nálunk sakkozott
Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog

Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
S az elvált apa láthatja kisfiát
A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
És Farkasréten is elfogy a sok virág

Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak
És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon
Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
És előre tudtuk, szeretni jó dolog

Vasárnap délután az időm csendesen megy el
És néha úgy érzem, máris érkezel
Vasárnap délután az este mindig túl közel
Mikor tudom, hogy többé nem jössz el

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután már régen semmi sem történik
Csak néha érzek egy régi illatot

Zorán, hát persze. Azt hiszem, a vasárnap délután hangulatát senki általam ismert nem tudta így megfogni. :-) Ha ehhez hozzáveszel még egy vihar előtti, fülledt 26 fokot (igaz, esőt tegnap óta vélek érezni, aztán eddig semmi); na, akkor Szeged, április 29.

Zöld iroda

((Ez most csak azért kerül ide, hogy el ne felejtsem (vagy leginkább azért).))
Különben minden rendben, délelőtt vezettem, utána a Centrumban shoppingoltam magamnak, ebédeltem Melittával, teszkóztam (volna) a cégnek (végül Norbi megoldotta a Korában), bicikliztem, elfáradtam, mostam, teregettem, átnézegettem a jövő hétvégi képzés (főleg rámeső) anyagát, zsolozsmáztam a ferencesekkel, képeslapot gyártottam és írtam Tündének, és küldtem mailt haza, uhh. Meg majszoltam is jócskán, grépfrútot [elválasztása: grépf-rútot!!!, de a kedvencem a ((motoroskasza!)) grépfrútdzsúsz], csokoládét, karalábot... Továbbá daedalont organizáltam szegedi kiscserkésznek Pomázon.
Hasznos nap volt ((és dögunalmas bejegyzés :-P)).
De holnap azért a Padre Somfai-féle szociális etikára is sort kerítek.

Jóságok vannak,

csak nem blogravalók. Így megy ez.
De azért: írtak a zangolok (l. „Ez a terv...” jobbra), most keresik számomra a megfelelő interjúzó alanyt a környékemen.
Valamint egy vagyont költöttem el a héten. Így járok, ha van. (Megint az a fura helyzet volt, hogy néhány szűkös hét után egyszerre dőlt mindenfelől a lé.) Nem jó ez sehogy se... (És igazából nem is vettem sok baromságot, inkább csak jóval lazábban éltem, mint szoktam.)
És nyertem a Kőrösi Csoma-kvízzel a könyvtárban, egy könyvtárakéjszakájás dobozt, amiből olvasótermi túlélődoboz lett Cili számára, és egy bájos virágos képeslapot, amit ma adtam föl Nagyinak anyák napjára.

Hát, olyan napom, mint a tegnapi

már igen rég nem volt. Minden sikerült, amit elterveztem, meg még azok is, amiket nem.
Volt benne egyetemi beszélgetés (Pavlo az etikaszakdogáról), ügyintézés (Forgács csont nélkül aláírta a hetekkel megkésett Késedelmes kurzuslapom), BTK-s büfé (újabban Radnóti kávézó) Áronnal, elmaradt óra (pedig ezúttal igazán bementem volna!), a délután két napos óráját a Kálvária téren töltöttük a fűben, és nem csak az én családom dinka, dejódejó. :-) Utána cukrászda, s a talentolás véget ért fél 6 előtt, úgyhogy még csak lelépnem se kellett a Mária-oratórium miatt. Ami úgy szólt, ahogy szólnia kellett. Profin. Még csápoltunk is egy sort Lucával az első sorban. És este csocsózás-kocsmázás, hazajövetben és a Mátyás téren tovább-beszélgetés a családi miegymásainkról, mert milyen jó, hogy akkor is egymást ismerjük meg jobban, ha azokról beszélgetünk, akik hatottak-hatnak ránk. Aztán egy s.o.s.m.s. (***/---/***/--/*** :-)), és vissza az Anna-kútig, majd Boci, Tisza-part, Anna-kút és haza. A lábamon alig álltam már a végére, de minden jó volt, és minden kellett.

Amúgy meg

Tegnap összepakoltam az ágy körül (momentán csak itt tudok kupit tartani, az asztal szigorúan munkafelület, és Melitta is használja), megdőlt az elméletem, hogy csak úgy tudok, ha egymagam vagyok jelen
Ma láttunk Áronnal egy kiállítást a TIK előtt, nekem ez volt a kedvencem, meg volt még pár jó ötlet, de sokat nem tudtam kezdeni a dolgokkal, és megint fölmerült a tetsszen-vagy-értsem-kérdés, és Áron a Bajnokok reggelijéből hozott rá egy részt, és ez elgondolkoztatott, de most nincs honnan kikeresnem
A részvételi költségvetésről (!) olvastam pár mondatot, és fölkeltette az érdeklődésem
És talán a felszabadítás teológiájának is vannak kevésbé radikális irányai
Talentumoztam is ma, és megint érzem, hogy jó és kell, csak valahogy ez olyan hol-van-hol-nincs, aszerint, hogy mennyi dolgom van vele
És Zsófi az előbb skype-on fölkért egy ír keringőre az esküvőjük után :-)

Különbözők, de érdekesek

Egyrészt börtönmissziós imahét van, és erről megint a szegény rabom jut eszembe, akinek nem írtam vagy két éve. :-( Az írásban viszont pont a Mécsest nem elítik, úgyhogy lehet, hogy a végén Czenének lesz igaza, és tényleg megszűnt Majzik Mátyás halála után.
Másrészt egy igen-igen érdekes cikk az Indymédiáról: a jövendő kínai öko-város.

Napos

Semmi érdekes, jelentem.
A felszabadítás teológiája érdekesnek ígérkezik, a Mátyás téren pedig zöld a fű és kék az ég.
Valamint az elmúlt napokban láttam az első három részt a Szívek szállodájából, és tetszik. :-)

K. O.

Kettőből egy. Nem lesz az idén hungarológus szakdolgozatom. Kevés hozzá az energia és az angoltudás. Az anyag, az ötletek maradnak, és elvileg a kurzusaimmal is végzek, szóval fizetni tovább nem kell.
Helyette nekifekszem az etikának, azt legalább magyarul kell írni, és arra legalább még egy hónapom van.
Most melegvíz, utána pedig sámli. Mert az ellenállás, amit a meditációval szemben érzek, egy és ugyanaz, amit a szakdolgozatírással. Vissza (rá) kell szoktatnom magam. ASAP.

Könyvtári tükör

...és nagyjából így is nézek ki, vesztemre a mosdóban belenéztem a tükörbe. Mint akit üldöznek.

Nyakmerev és pánikos

Rettenetesen elaludtam a nyakam ma reggelre (pedig tegnap nagyon bevált a földön alvás), valamint mostanra állandósult a pánikom a sza*dolgozat (és a technikai malőrök, mint konzulens, zv-jelentkezés — illetve ezek hiánya — stb.) fölött.
„Oroszlánként küzdj, mint macska a falon... és más hasonló képzavarok...” (B. R., 2000. febr.)

Éljen a Neumann-ház!

Tudtam én, hogy jó dolgaik vannak, talán a Diafilmmúzeummal is találkoztam már, de az Irodalmi képek, hát az aztán egyszerűen lenyűgöző! (Éppen a húsvéti népszokásokat nézem a Diafilmmúzeumon, 1957-ből, elképzelhető, milyen szövegekkel...)

985 000

Ennyire adtuk be ma végül a pályázatot. Tetszik. :-) Remélem, nekik is fog.
Reggel ülni voltam a ferenceseknél, és majd hogy meg nem fagytam. Iszonyú volt.
Utána a Mátyás téri napon olvadoztam egy sort.
Az Indón egy kedves, de borzasztó büdös bácsika mellett álldogálva a szűkös folyosón megállapítottam, hogy ha nem az utcán működnénk, már rég föladtam volna a hómleszbizniszt.
Az autóban kb. fél év után először éreztem, hogy meg fogok tudni tanulni vezetni.
Este zsinati emlékmise volt, és homelessre jött egy kolozsvári áthallgató lány, örültem neki.
S az előbb itt járt Áron, és egyebek mellett lenyomott egy igen cseles eszmefuttatást a biciklis kulacsáról (hogy miért is van, mikor valójában nincs, kb.), ha lenne erőm, tuti megpróbálnám rekonstruálni, de félek, lehetetlen. A szó elszállt.
Holnap reggeliosztás, szóval most szundi.
Ja, és fölmerült egy ötlet konzulensre. Drukkoljatok pénteken...

További képek

Sajnos vetítésre nem tudom rávenni, de nem nagyon kicsik, meg nem is túl sok.
Amúgy kevés izgi, gyönyörű az idő, és délelőtt Attilával meg Ildivel ücsörögtünk az A capella utcafrontján.
Tegnap Andival koktélozgattunk ugyanott.

Babakép

Eszembe jutott

Jöjj el, Szentlélek Úristen,
igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket,
kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál!
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait!
Növelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát
Krisztus, a mi Urunk által! Amen.

(Álldiga és várdiga, ezúttal a fénymásolóra.)

Népdal

Akkor szép az erdő, mikor zöld,
mikor a vadgalamb benne költ.
||: Olyan a vadgalamb, mint a lány,
sírva sétál a párja után. :||

Erre gyere, erre nincsen sár,
az ajtómon nincsen semmi zár.
||: Az ajtómon van egy fakilincs,
jaj, Istenem, még szeretőm sincs. :||

Jaj, de sokat jártam fáradtan,
mikor házasodni akartam:
||: nem találtam kedvemre valót,
csak az a szeretőm, aki vót. :||

Téged látlak minden álmomban,
álmom után minden dolgomban.
||: Ha sóhajtok, érted a panasz,
ha örülök, érted vagyon az. :||

Izé, aki tudja a versszakok sorrendjét, az esetleg árulja el nekem is...

Szombat reggeli

Fél nyolckor fölkeltem, ez kb. 9 óra alvást jelent, nem tudom, elég lesz-e, de remélem.
Aztán voltam a Vitamin a Sárkányban nevezetű remek zöldségesnél, és összeszedtem egy csomó szépséges zöldséget ma estére meg holnapra. Az egyetlen problémám az volt, hogy mit tesz a tudatos vásárló, ha a paradicsom, bár „kínjában érlelt”, hazai — a sárgarépa ellenben olasz. (Jó kis táblázat az idénynövényekről. Hogy a klímaváltozás ezt hogy befolyásolja, abba nem gondolok bele inkább.)
És most könyvtár, és kicsit mintha be lenne durranva a fejem (valahol az orrdugulás, a fej- és a fogfájás közti mezsgyén), de tudom, hogy ez csak a lehetetlen feladat iránti ellenállás részemről. ((Ki mondta azt a baromságot, hogy a kosok harcolnak körömszakadtukig?!))
Mindegy; inkább nekiülök.

Magdolna :)

Gyermek született, kislány adatott nekünk, és Magdolnának nevezték el. Éjjel fél 1-kor, hossza-súlya nem adatolható, mert arrafelé az ilyesmi nem érdekli őket annyira, hogy mérjék. Megszületett, odaadták Timinek. Nekem tetszik az eljárás. Éljenek a kisbabák!

A tegnapi postból viszont kimaradt két fontosság.
Az egyik az, hogy fölhívtak a Közalapítványtól, hogy ugyan kérjünk már tőlük max. egymiliót a homeless teamnek, írjunk róla másfél oldalt (legyen benne valami hozzávetőleges költségvetés is...), és akkor „küldik a támogatási szerződést”. Hát jó, én nem bánom...
A másik a nap esemese a messzi Heidelbergából, (szerkesztve) eképpen:

Füssling, Julcsi!
Most ismertem meg ezt az új fontos szót,
a titokzoknit, németül. ;-)
S férfiaknak is van, mokaszinba zokni helyett! Brrr...
Szép áprilist!

Megyek haza aludni, teljesen álomkóros vagyok.

Éjféli

Olyanok voltak ma (Blogger-idővel: tegnap), hogy
kultúraórán megint mondtam hülyeséget meg hallgattam el okosságot, ezt jobb volna fordítva oldani meg, viszont néha így is az az érzésem, hogy MrSzőnyi valamilyen szinten mintha számítana rám — szegényem, ha sejtené, hogy nincs konzulensem;
a SZOTE menzán ebédeltünk a teraszon, ráérősen, négykor;
Marioláéknál a siketnéma meggyógyítása — azon mosolyogtam, hogy kezdem az időt ezekkel az alkalmakkal mérni, egy hónapja ilyenkor, két hónapja ilyenkor...

:-)

Napsugarak zúgása... számban neved... Istenem, Istenem, Istenem...
Azért mégis más így térni nyugovóra.

Álmos

Kedden megszületett az osztályunk :) harmadik gyermeke, K. Álmos! 56 cm, 3840 g, és 8 perccel a kórházba érés után látta meg a napvilágot (izé, neonfényt, gondolom). Én is így szeretnék szülni (majdan). (Esetleg otthon. Mondjuk addigra már nem lesznek működő kórházak, úgyhogy erre minden esélyem meg is lesz... :-7)

Álom

Három pókról álmodtam, hogy a fejemen mászkálnak, mikor fölkelek. Egy kaszás volt, egy kicsi világoszöld, a harmadikra nem emlékszem.

Tegnap

- A könyvtárban elhagytam a diákom (tíz perccel miután rátettem 500 forintot),
- egy ideig azt hittem, a telefonom is (az asztalomon volt),
- egy sörpad lábának a behajtogatásakor szájon vágtam Áront,
- elfelejtettem, hogy be van riasztva az altemplom, és akkor esett le, mikor megjelent Lajos, hogy „Ti voltatok lenn?”

Mmmm

Kezdem érezni a szegedi pörgést... Még alig tértem magamhoz (az éjjel fél 1-re értem haza a táncházból, ami igen jó volt, csak az elején a másfél óra tengés-lengést lett volna jó megspórolni), és már ebédet szervezünk (rendszeresítettük a keddi LT-ebédet, de én ma este fél hétig a könyvtári kantinnál kijjebb nem tervezem tenni a lábam), Zoli érdeklődött a homeless-pályázat után (utófinanszírozásos > felejtős), Cilivel beszéltünk az áthallgatásról... és óvatlanul füstölt marhanyelves szendvicset vettem a kávézó-büfében (amúgy anniyra nem is rossz). Ó igen, és először láttam működni a papírpénznyelőt az italautomaták közötti diákigazolványrapénzttöltő automatánál.
Nah, de megint elragadtak a blogok, az enyém és a másoké, megyek, nekifekszem a lehetetlennek:
szakdolgozat 3 hét alatt.

Húsvét, piknik, mozi

Tegnap Fkével és Gyurival piknikeztünk a Margitszigeten, jó volt. Lemosogattam és elvittem a piknikkosarat, meg csináltam salátát is. :-) És szoknyában mentem, de hát elfrizbizgettek-tollasoztak nélkülem is, én addig valami angol magazinnal birkóztam.
A végén még moziba is elballagtunk Péterrel (illetve ő görkorcsolyával „ballagott” mellettem, a hátán egy hatalmas zsákkal az egyéb felszerelésekkel — nálam meg a kosár, hát, kb. úgy festettünk, mint a sátoros cigányok :-)), a Bemben néztük A család kicsi kincsét (magyar oldal), és nagyon jóóó! Vígjátéknak van címezve, hát, nem tudom: van benne jellem- meg helyzetkomikum is jócskán, de társadalomkritika, az különösen.
Igazából csak azt sajnáltam, hogy Véss megint kavart valamit az időkkel („Most? Nem holnap?”, majd a mozira: „A ma nem nagyon jó. A fél 7 végképp túl korán.”), szóval lassan egy éve nem láttam ismét (utoljára Kolozsváron, tavaly májusban). Viszont Rolandot láttam hazafelé a héven, csak nem vett észre (és én is túl későn, már Békásnál).
Na, most viszont jól összepakolok, mert egy óra múlva indul a vonatom a Laposra.

Húsvéti nyúl

Ezt a bájos Tamási-novellát hallgattam az előbb a Lánchíd Rádión, olvassátok (letölthető változatot nem találtam, pedig az előadás is igen jó volt — a felolvasó neve nem hangzott el...).
Most meg a d-moll toccata és fúga megy, hallod, Peti? :-P

Tetris

Mondtam már, hogy nemrég rájöttem, miért hívják tetrisznek?
Mert minden eleme 4 egység területű. (Alapesetben, persze.)
Na, mit szóltok? Jobbkézbalváll. :-7

Surrexit Christus hodie!

Jani telefonja fölébresztett, így legalább elmegyek a nyolcas misére.
A reggel hírei között egy baba van (Papp p negyedik, egyben a harmadik a második hölgytől), meg egy mellrák (korábbi már, csak nem hallottam még róla; Papánál a cégnél) — ez nem öröm, de annál megrázóbb.
Papa (miután még este gondosan odakészítette a gyertyatarókat, gyertyákat és virágokat az összes utcafronti ablakba,) elfelejtette fölhúzni a vekkert, úgyhogy nem világítottunk a rácoknak. :-( Illetve az én ablakom talán: én kitettem két gyertyát 3-kor, de a magas ablak és alacsony gyertyák miatt a külső párkányra, és reggel már nem égtek. De az egyikből leégett azért valamennyi, talán a körmenet alatt még világított.
Pedig direkt őriztük a húsvéti gyertya lángját egész este, hogy azzal gyújtsuk meg nekik is. :-(

P. J. születésnapjára

Miért mondtad, Uram, hogy szeressem minden embertestvéremet?
Megpróbáltam — s íme megrettenve hozzád menekülök...

Olyan békés nyugalomban éltem eddig, Uram: szépen berendezkedtem, napomat jól beosztottam.
Lakásomat bebútoroztam, és végre jól éreztem magam.
Egyedül éltem csendben, megbékélten.
Esőtől, széltől, sártól megkímélten,
Zártkapus tornyomban tisztán megmaradtam volna.
De megtaláltad, Uram, erősségem falán, a parányi rést,
S arra kényszerítettél, hogy megnyissam a kaput.

Az emberek kiáltó szava felébresztett, mint a nyílt arcba vágódó jéghideg eső sugára,
Mint hirtelen szélroham, úgy ingatott meg a barátság,
Mint a szökve besurranó napsugár, úgy kapta meg figyelmemet a te kegyelmed,
S elővigyázatlanul nyitva hagytam az ajtót.
Így vesztem el, Uram.
Mert kívül már lestek rám az emberek.
Nem tudtam, hogy ilyen közel vannak hozzám, ebben az utcában, ebben a házban, irodában; szomszéd, munkatárs vagy jóbarát...
S amint az ajtót megnyitottam, megláttam őket, amint reám vártak, felajánlott kézzel, rámszegezett tekintettel, feszült várakozással, szinte könyörögve, mint a templomi lépcsők rongyos koldusai...

Az első sorban állók betértek hozzám, Uram. Akadt még számukra hely a szívemben.
Befogadtam őket, készen arra, hogy gondozzam, dédelgessem, fésülgessem kedves báránykáim, kicsiny, kedves nyájam...
S Te meg lettél volna elégedve, Uram, mivel udvariasan, tisztán, megtiszteltetéssel kaptál szolgálatot...
Mindeddig minden mértékkel és okosan történt...
De az utánuk jövőket, Uram, a többieket nem láttam, mert mindeddig szerényen meghúzódva, eltakartan várakoztak.
Ők sokkal többen voltak, nyomorultabbak is, és minden figyelmeztetés nélkül rohantak meg.
Tömörebbé kellett nyomni sorainkat, mert helyet kellett szorítani mindenkinek.
Majd jöttek, egymást követő hullámokban, egyik a másik nyomában, szorongva, és lökdösve az elülhaladókat.

Minden irányból jöttek, az egész városból, az egész országból, az egész világról; megszámlálhatatlanul és kifogyhatatlanul.
Nem egyenként, elszórtan, hanem csoportosan, hatalmas láncfüzérekben egymáshoz kötve, forrasztva, keverve, mint az emberiség apró szertehulló morzsái.
Nem is jöttek már egyedül, hanem súlyos terhek alatt roskadozva; az igazságtalanság, a gyűlölet, a bosszúálló harag, a szenvedés és a bűn terhei alatt görnyedezve.
Az egész Világot vonszolták maguk mögött megrozsdásodott, elavult, megcsorbult roncsaival, vagy elhamarkodott, rosszul kiagyalt, balul alkalmazott újításaival.

Fájdalmat szülnek bennem, Uram; a terhemre vannak, és alkalmatlankodnak, zavarnak mindenben.
Mértéktelen éhség gyötri őket, s engem marcangolnak, szednek szét.
Mit sem vagyok képes tenni ellenük; minél többen jönnek hozzám, annál szélesebbre tárják a kaput, annál többen tülekednek a küszöbön...
Óh, Uram, a sarkáig tárva áll már az én kapum!
Nem bírom már tovább... Ez már igazán sok. S az életem nem élet többé!...
S az állásom,
A családom,
A nyugalmam,
A szabadságom?
És jómagam?...
Mindent, mindent elveszítettem már, Uram. Nem vagyok többé a magam ura.
S nincs többé számomra hely a saját portámon...

*

Ne félj semmitől — így szól az Isten — MINDENT elnyertél már,
Mert miközben az emberek betértek hozzád,
Én, a te Atyád,
Én, a Te Istened,
A soraik között besurrantam magam is.


(Michel Quoist: Miért mondtad, Uram, hogy szeressek? Fordította Somogyi B. Gerő.
In: Itt vagyok, Uram! Mai ember imái; OMC, Párizs – Bécs – Róma, 1970)

Versblogok

A nyerő továbbra is Lobo Tómia, de
ez se kispályás, és
ez sem az (kiválóan kereshető szerző szerint), meg
ilyen is van (ezen jópár vers van olaszul — az angol szinte föl sem tűnik), meg
ilyen.
Ide meg a szerzők pakolásznak (telepednek).
Nem folytatom, vár a sonka. :-)

Paszulykonzerv a bal latornak

A MEVISZ-Bárka passióját láttam ma este a Deák téren. Péter delegált, az egyik szereplőnek vittem a nevükben virágot — és babkonzervet. :-)
Utána Szenetendrén a Péter-Pálban voltam virrasztani, és most megint szeretném meghallgatni a Máriáss Péter-féle Passiót, de a cédé, azt hiszem, Szegeden, a kazettát meg nem találom. :-( A virrasztást a kórus egy része vezette, archaikus imákat énekeltek (újra)megzenésítve (a zárót meghallgathatod), és nagyon jó szövegeket olvastak, csak nem tudom, honnan.
A Péter-Pál egészen másképp fest, mint ahogy emlékeztem rá. Az még megvolt, hogy a nagy barokk oltárt (még vagy tíz éve) lecserélték valami nagyon modern enteriőrre, de a stációkat még biztosan nem láttam, és soha nem találtam még ilyen szépnek a teret. ((Persze a szentélyről nincs kép. Illetve csak videó, de a wmv-t semmi nem játssza le itthon. Help!))

Reményik Sándor: Pilátus

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

’Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: ’én vagyok’.

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

’De jaj! vajon kire szállott a vére?!’”

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

„’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!

’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”

Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.

Ünnep közeledtén

Előbb egy pici nagypéntekre való,
aztán a húsvéti vásárlási lázról, de nem csak,
végezetül tojásfestés.

Kalandjaim a konyhában

Lúzerségeket akartam írni, de az asztalon reggel Papa cédulája fogadott, mely szerint:

FANTASZTIKUS
KENYERET
SÜ(TÖ)TTÉL!
:-)

Hát mit lehet erre mondani...?
Amúgy tényleg az lett, de mire ez lett belőle... Figyelj.
Akkor kezdtem el csinálni, mikor jött Szilvi. Szépen fölfuttatttam az élesztőt (instant volt itthon, hát azt), föltettem a két szoba közti kályhára melegedni.
Meglangyosítottam a liszte(ke)t (gondoltam, a bontott zacskókkal bánok el előbb...), aztán egy félóra múlva nekiálltam összekeverni.
De mint hogyha gumit. Ette a vizet is, a lisztet is, és sehogy sem akart összeállni. Gyúrtam kézzel (csomós lett), gyúrtam géppel, semmi eredmény.
A végén már biztos közelítettem az egy kiló liszthez (a receptben fél lett volna), akkor aztán föladtam.
Ki a kályhára, mi meg elvonultunk a nagyszobába folytatni a csacsot.
Aztán mikor Szilvi elment, megnéztem: épp hogy ki nem kelt abból a hatalmas salátástálból. Átgyúrtam még egyszer (továbbra is teljesen puha, alakíthatatlan massza volt), majd visszatettem a kályhára a nagyobbik tortaformánkban, hogy még egyszer megdagadjon.
Hát, egy kicsit már kezdett kifolyni belőle, mikor betettem a sütöbe (éjfélkor).
Aztán rájöttem, hogy egy-másfél órát még ülhetek mellette a konyhában, úgyhogy sitty-sutty (na, ez azért túlzás...) megcsináltam a mára tervezett rakott krumplit is. Kicsit föl is turbóztam: Nóri ötlete alapján megfűszereztem a tejfölt, meg sajtot is reszeltem bele. És az egyik vége kolbászmentes. :-)
Ha mégsem lesz ehető (még nem sütöttem meg), annak az lesz az oka, hogy a krumpli belseje nyers maradt. Mert persze nem olvastam utána a kuktának, és mikor utoljára találkoztam vele, akkor gondosan meg volt mondva, hogy mi merre... Én meg azt hittem, fogja tudni, mikor készül el, és akkor sípol... :-( Pedig sose higgy semminek, ami gondolkozik, de nem látod, hogy mivel. Szóval amikor rázendített, levettem. És félig nyers maradt a krumpli.
Úgyhogy most tesztelhetem azt a változatot, amelyet egyszer pár éve hallottam: valaki azt mesélte, hogy ő ugyan meg nem főzi a krumplit előre, hanem csak tesz valamennyi vizet alá a tálban.
A kenyeret tűpróbáltam, de abban nem nagyon hiszek, úgyhogy hagytam még fél órát, és remekül le lehetett fejteni róla a formát, de ennél tovább az éjjel már nem jutottam. Mostanra jelenthetem, hogy finom puha, és az íze is remek attól eltekintve, hogy teljesen sótlan. De legalább igen jó lekvárral is.
A megjelenése, az meg csúcs. Mint egy malomkerék. Mostanra már éppen befér a kenyeresdobozba, de ehhez vagy három tenyérnyi szeletet le kellett már kanyarítanunk belőle. :-)

Baba :)

Isten éltesse Tatár Mátét/Márkot :) (< ha biztosat tudok, szólok)
2 óra alatt megszületett, igazán simán. Éljenek a kisbabák!

Aludtam

kicsit a napon, de be kellett jönnöm, mert majd' meggyulladtam. (Na jó, valami sarkkörre kifejlesztett hálózsákban próbálkoztam először...) Azért egy óra éppen elég volt a mai nap túlélésére, legalább éjszaka nyugodtan fogok durmolni, végre.
Aztán voltam a boltban, ami ötkor bezár, a zöldségesek meg ki se nyitottak — hétfőn a Dunakanyarban a fű se nő, de én ezt már rég elfelejtettem.
És most kipakoltam, fölsöpörtem és fölmostam az előszobát (meg lesöpörtem a lépcsőt is; azt is föl kéne mosni, de így most nem férek hozzá). Így apránként remekül ellennék az egész házzal is akár, de azért egyszerre... meg az ablakmosás, jaj.
Papa önkormányoz, hozzám meg rövidesen jön Szilvi, beszámolok neki az osztálytalálkozóról. És rögtön figyelmébe ajánlom A francia nők nem híznak-ot.
És közben lehet, hogy begyúrok egy kenyérkét is, teljesen föllelkesített ez az ötven oldal recept...

Az álmokat meg kell kétszerezni

Álmaimba fogódzom, kifut
a láthatár peremén az út
alólam, kitágult körömbe menti át,
mi a múlandósághoz méri magát:
hozza a tél vonuló rajvonalát,
hozza a szív, sorsomhoz tanút,
csikószem-egű gyerekkorát –
Csak boldog akartam én lenni, boldog,
s riasztok kitágult álom-égboltot,
s magasabban, mint az űrrakéta,
vallom én, hogy gyönyörű hitét a
szív ha néha el is veszti,
az álmokat meg kell kétszerezni,
szűz havon vérpiros mályvák
oltsák ki szemem világát,
ha bicsakló lábam alól kifut
a láthatár peremén az út.

Isten éltesse Csukás István bácsit a 71. születésnapján!

Kissé kába

Hát, mit is mondjak... Szóval kb. másfél óra alvás után vagyok, eredetileg csak azért jöttem le, hogy egyek valamit, aztán mégis idehuppantam, s nem hiába... megnyugtatásul: a függés tárgya (alanya) ezúttal nem a gép vagy a net. (irul-pirul)

Na, azonban amiért ilyen keveset aludtam: az este (újra) kezembe akadt a konyhában A francia nők nem híznak című opusz Mireille Guiliano tollából. (És most nem is tettem le.)
S hát ez valami csuda. Ha azt mondom, szemléletformáló, akkor még igen keveset árultam el. Lapról lapra jutottak eszembe azok a barátnőim, akiknek mind-mind a kezébe adnám — s többnyire nem is igazán a testsúly-problémáik miatt. Hanem mert (párban a Főzzünk örömmel!-lel) ez is élni tanító könyv, méghozzá ugyanazon alapelvek mentén: könnyedén, ráérősen, megkockáztatom: szemlélődve.
Nekem picit túl franciás a beállítódottság (igaz, ezt ugye a cím után nem vehetem zokon :-)), ennél talán egy picit lehetne kritikusabb az övéivel szemben, de atlán van ebben valamelyes önirónia is. Amerikaiként meg nem tudom, mennyire bírnám elolvasni: rajtuk köszörüli a nyelvét folyton, iagz, ismeri is a (v)iszonyokat, ott él elég régen.
De ami a legfontosabb: olvasás közben arra is rájöttem, hogy a mamám azért eléggé így nevelt minket annak idején (és ma is, amennyire hagyom magam, persze). Kezdve onnan, hogy „nem mérleg kell az ember lányának, hanem egy kontrollszoknya” (épp idéztem a múltkor a kozmetikuslánynak, neki is tetszett :-)), addig, hogy változatosan, inkább többször keveset, húst csak hetente párszor, lehetőleg mindent a legjobb alapanyagokból...
Summa summárum az első tíz oldal után úgy döntöttem, én se fogok (mármint hízni). Nem, mintha ilyen terveim lettek volna, vagy akár csak tartanék ilyesmitől a közeli jövőben, hónapok óta igen jól érzem magam a bőrömben és a versenysúlyomnál is vagyok. „A francia nők tudják, hogy a szerelem fogyaszt”, hmm... :-)

Keresztút

Megkerestem a Szent-Gály Kata-féle Keresztutat, amelyet Csonti hozott volt még a '96-os táborba (mi is volt a rét neve...?) , és akkortájt elég nagy hatát gyakorolt rám. Egyszer-kétszer azóta is eszembe jutott, de csak most léptem az ügyben, s lám, meg is van szépen, épp a gimi honlapján (link a cím alatt).
Most is tetszik. Mi több, arra gondoltam, kinyomtatom, és végigjárom valamikor a héten a temetőben Zsuzsival. Már ha lesz hozzá kedve a nagy hasával. :-)
Ideteszem az V. állomást (épp itt tartok):

5. CIRENEI SIMON VISZI JÉZUS KERESZTJÉT

Testvérek,
Isten a szeretet,
és nekünk meg kell tanulni szeretni,
hogy hasonlók lehessünk hozzá.
Ez az egyetlen tantárgy az ő nehéz iskolájában,
melyet életnek hívunk,
s melyet mégis annyira szeretünk.

Isten mindennap kitűzi elénk a feladatokat:
az egyszerű kötelesség az ő bevált tanítási módszere,
ezzel akar bennünket rászorítani
a szeretet elsajátítására, --
hiszen magunk is természetesnek tartjuk,
hogy dolgoznunk kell a családért, mely mienk,
s hogy abból élünk,
ha valamiképpen szolgálunk testvéreinknek.

Isten, mint legfőbb Pedagógus, azt akarja,
hogy az állandó gyakorlatozás által
annyira vérünkké váljék a szeretet,
hogy megszokottan tegyük a jót
és szívből azt, ami kötelesség, --
de szeretné velünk elérni azt is,
hogy kevés legyen számunkra a szorosan vett lecke
és örülni tudjunk minden segítésnek az életben.

Testvérek, szeressünk szeretni,
és ne fáradjunk bele a szeretetbe még akkor sem,
ha mások azt nem viszonozzák,
-- mert annyira fogjuk ismerni az Istent odaát,
amennyire szeretni tudtunk a földön.

Testvérek,
nekünk meg kell tanulni szeretni!

Full of enerdzsi

Egyszerűen prímán érzem magam. Igaz, hogy a fél délutánt a gép előtt töltöttem (csetelni necesse est) (az egész délelőttöt meg alva :-)), de utána sitty-sutty, kisöpörtem-fölmostam a spájz(o?)t meg a konyhát, mi több, bemásztam az alsó polc és az asztal alá, és letörölgettem a port, meg rendet raktam az üvegek között. (Gábor-Timi, Anyánknak egy szót se!) Olyan alkoholjaink vannak, hogy csuda, kár, hogy minimális az affinitásunk hozzájuk — gyanítom, a Johnny Walker például úgy fogja végezni (esetleg évek múlva), ahogy kezdte: ajándékként.
És most misén voltam, és az is jó volt. Szeretem ezt a tőrőlmetszett szocreál templomot ((egyszerűen nincs róla belső kép, pedig igen kéne)), meg az ismerős arcokat, most is elcsacsogtunk egy sort Borival meg Balázzsal. Megtudtam például, hogy Árpád belépett a HVSZSZ-be (mármint a rendbe).

Az Ügyfélkapu csodái

Tisztelt B. J.!

Értesítjük, hogy az Ön által xxxxxxx számon kezdeményezett 'Sz.ig. cseréje érv. ido lejárta miatt' ügyét
a(z) POMÁZ-i Okmányiroda Személyi igazolvány ablakánál
2007.04.04 10:00 időpontban soron kívül intézheti. Foglalási száma: 2007.04.04/ xxxxxx
Az iroda címe: 2013 POMÁZ KOSSUTH LAJOS utca 23-25.

Felhívjuk figyelmét, hogy az ügy intézéséhez az alábbi iratok szükségesek:

- cserélendő személyazonosító igazolvány
- lakcímigazolvány (amennyiben ezzel rendelkezik)
- amennyiben az állandó személyazonosító igazolvány érvényességi ideje már lejárt, a hatóság előtti személyes megjelenésekor a személyazonosságát igazoló más érvényes okmányt (útlevél, kártya formátumú vezetői engedély) is be kell mutatnia. Ha ezen okmányokkal nem rendelkezik, személyazonosságát születési és házassági anyakönyvi kivonattal kell igazolnia.

Az eljárás díja: 1500 Ft értékű illeték

Üdvözlettel:

XR adminisztráció

Kicsit működik?! Na jó, biztos majd akkor leszek benne, ha már visszafele jövök...

Szonda

Hallgasd meg, érdemes.
Én meg menjek már rendet rakni...

Virágvasárnap

virág, pálmaág, ruha kerül az útra. jön. szamárháton ülve
a virágot temetés után helyezzük le. talán érzik:
AKKOR nem lesz rá lehetőség.
OTT csak kevesen lehetnek majd. az őrség
üdvrivalgás kíséri be a városba.
AKKOR, a városból kifele már csak gúny és káromlás
OTT nincs öröm, csak megvetés és gyűlölet.
hozsannázik a tömeg, ujjong, s remél.
hőst ünnepel, ki kenyeret ad és sose kér
AKKOR keresztreveleddel int búcsút
OTT nem kell kenyér csak vér
hangosak, szenvedélyesek, ünnepelni vágynak
AKKOR némák s fagyosak
OTT -- ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad --
temetni akarnak.
elszárad a virág, fonnyad a pálmaág
a ruhák a fázó testet takarják
AKKOR meztelen testre fagy a fájdalom
OTT töviskoszorú a dísz, a jutalom

tegnap volt. s ma sem jobb.
hallgatnak, kik titkot hordanak.
de ő szól, s hangja századokon zeng
-- ha némák lesztek, beszélnek a kövek

(A mai nagyböjti üzenet)

Skype

Édesanyám megérkezett Luxemburgba, idézem a bátyámat (szerkesztve):

[14:37:39] B. Cs.: Anyánkat elhoztam a reptérről, úgyhogy most már tudom, hogy a Rákosi-korszak ehhez képest az országnak valóságos virágkora volt.
[14:37:44] B. Cs.: Néha ugyan próbáltam másfelé terelni a beszélgetést, de valahogy mindig ide lyukadt ki...

:-7

Itthoni

Születésnapom alkalmából édesapám megcsinálta a fönti fürdőben (amit, ha Gáborék nincsenek itt, egyedül használok) a zuhanyt meg a vécé fedelét. Másfél-két hónapja eshettek szét. :-)
Amúgy meg éppen megtanítottam a 2big használatára. Azt viszont nem sikerült kisütnünk, hogy mit jelenthet az új levelezőrendszerében (Novell GroupWise) a 'Törlés a címzett postafiókjából' opció. (A kísérletezés szakaszában maileket küldözgettünk egymásnak. Egy méterről.)