Keresztút

Megkerestem a Szent-Gály Kata-féle Keresztutat, amelyet Csonti hozott volt még a '96-os táborba (mi is volt a rét neve...?) , és akkortájt elég nagy hatát gyakorolt rám. Egyszer-kétszer azóta is eszembe jutott, de csak most léptem az ügyben, s lám, meg is van szépen, épp a gimi honlapján (link a cím alatt).
Most is tetszik. Mi több, arra gondoltam, kinyomtatom, és végigjárom valamikor a héten a temetőben Zsuzsival. Már ha lesz hozzá kedve a nagy hasával. :-)
Ideteszem az V. állomást (épp itt tartok):

5. CIRENEI SIMON VISZI JÉZUS KERESZTJÉT

Testvérek,
Isten a szeretet,
és nekünk meg kell tanulni szeretni,
hogy hasonlók lehessünk hozzá.
Ez az egyetlen tantárgy az ő nehéz iskolájában,
melyet életnek hívunk,
s melyet mégis annyira szeretünk.

Isten mindennap kitűzi elénk a feladatokat:
az egyszerű kötelesség az ő bevált tanítási módszere,
ezzel akar bennünket rászorítani
a szeretet elsajátítására, --
hiszen magunk is természetesnek tartjuk,
hogy dolgoznunk kell a családért, mely mienk,
s hogy abból élünk,
ha valamiképpen szolgálunk testvéreinknek.

Isten, mint legfőbb Pedagógus, azt akarja,
hogy az állandó gyakorlatozás által
annyira vérünkké váljék a szeretet,
hogy megszokottan tegyük a jót
és szívből azt, ami kötelesség, --
de szeretné velünk elérni azt is,
hogy kevés legyen számunkra a szorosan vett lecke
és örülni tudjunk minden segítésnek az életben.

Testvérek, szeressünk szeretni,
és ne fáradjunk bele a szeretetbe még akkor sem,
ha mások azt nem viszonozzák,
-- mert annyira fogjuk ismerni az Istent odaát,
amennyire szeretni tudtunk a földön.

Testvérek,
nekünk meg kell tanulni szeretni!