2007. április 3.

Kalandjaim a konyhában

Lúzerségeket akartam írni, de az asztalon reggel Papa cédulája fogadott, mely szerint:

FANTASZTIKUS
KENYERET
SÜ(TÖ)TTÉL!
:-)

Hát mit lehet erre mondani...?
Amúgy tényleg az lett, de mire ez lett belőle... Figyelj.
Akkor kezdtem el csinálni, mikor jött Szilvi. Szépen fölfuttatttam az élesztőt (instant volt itthon, hát azt), föltettem a két szoba közti kályhára melegedni.
Meglangyosítottam a liszte(ke)t (gondoltam, a bontott zacskókkal bánok el előbb...), aztán egy félóra múlva nekiálltam összekeverni.
De mint hogyha gumit. Ette a vizet is, a lisztet is, és sehogy sem akart összeállni. Gyúrtam kézzel (csomós lett), gyúrtam géppel, semmi eredmény.
A végén már biztos közelítettem az egy kiló liszthez (a receptben fél lett volna), akkor aztán föladtam.
Ki a kályhára, mi meg elvonultunk a nagyszobába folytatni a csacsot.
Aztán mikor Szilvi elment, megnéztem: épp hogy ki nem kelt abból a hatalmas salátástálból. Átgyúrtam még egyszer (továbbra is teljesen puha, alakíthatatlan massza volt), majd visszatettem a kályhára a nagyobbik tortaformánkban, hogy még egyszer megdagadjon.
Hát, egy kicsit már kezdett kifolyni belőle, mikor betettem a sütöbe (éjfélkor).
Aztán rájöttem, hogy egy-másfél órát még ülhetek mellette a konyhában, úgyhogy sitty-sutty (na, ez azért túlzás...) megcsináltam a mára tervezett rakott krumplit is. Kicsit föl is turbóztam: Nóri ötlete alapján megfűszereztem a tejfölt, meg sajtot is reszeltem bele. És az egyik vége kolbászmentes. :-)
Ha mégsem lesz ehető (még nem sütöttem meg), annak az lesz az oka, hogy a krumpli belseje nyers maradt. Mert persze nem olvastam utána a kuktának, és mikor utoljára találkoztam vele, akkor gondosan meg volt mondva, hogy mi merre... Én meg azt hittem, fogja tudni, mikor készül el, és akkor sípol... :-( Pedig sose higgy semminek, ami gondolkozik, de nem látod, hogy mivel. Szóval amikor rázendített, levettem. És félig nyers maradt a krumpli.
Úgyhogy most tesztelhetem azt a változatot, amelyet egyszer pár éve hallottam: valaki azt mesélte, hogy ő ugyan meg nem főzi a krumplit előre, hanem csak tesz valamennyi vizet alá a tálban.
A kenyeret tűpróbáltam, de abban nem nagyon hiszek, úgyhogy hagytam még fél órát, és remekül le lehetett fejteni róla a formát, de ennél tovább az éjjel már nem jutottam. Mostanra jelenthetem, hogy finom puha, és az íze is remek attól eltekintve, hogy teljesen sótlan. De legalább igen jó lekvárral is.
A megjelenése, az meg csúcs. Mint egy malomkerék. Mostanra már éppen befér a kenyeresdobozba, de ehhez vagy három tenyérnyi szeletet le kellett már kanyarítanunk belőle. :-)

Nincsenek megjegyzések: