(Itt románul beszél a Blogger, amint azt amúgy Péter egyszer már szóvá tette egy kommentben, amit most nem találok.)
Szóval furcsán indult ez a Kolozsvár, sok( o)kból. Ezer dolog változik az emberek körül és -ben, a városban... És hülyeség volt ennyire besűrítenem a programot, persze, még engem is fárasztott, aki ismerem és szeretem a résztvevőket (jó, azért akadtak ismeretlenek az esti sörözés során), s akkor mit szóljon Áron, aki még csak nem is az a kifejezettem társasági lény (és mindenkit most látott először gyakorlatilag)...
Aztán kialakult. A találkozások rendre jól sikerültek, a külső változásokhoz kezdtem-kezdek hozzászokni, szerencsére semmi sem fekete vagy fehér. A belső mozgás, olykor háborgás ezzel együtt csendesült el, és tegnap estére nagyon össze (avagy: vissza-) hangolódtunk Áronnal.
És ma Éva néninél ebédeltünk ötösben, aztán Áron buszra szállt Máramarossziget felé, én pedig a délutánt Péterékkel töltöttem láblógatással, beszélgetéssel, nettel és játékkal (ami a héten beszerződik, azt hiszem :-)).
[Közben olvasom, hogy sitty-sutty bevezették a pótdíjat az első feladott csomagra is a WizzAirnél is. (Hogy, hogy nem, e-mailben erről nem értesítettek... És van képük azt mondani, hogy lám, milyen jó, csak azért kell fizetned, amit igénybe is veszel. Valamint hogy kevesebb csomaggal pontosabban tudnak indulni.) Pedig úgy szeret(t)em őket. :-( ]
Lassan ballagok le az éjféli buszhoz a főtérre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése