“I only come to see that which I scribble down. It's a handicap, this scratching it down. Some folks understand their life in the living it—I can only see it, understand it, in the second living of it: the writing of it. Thus, why I keep blogging.”
Ann Voskamp
2007. augusztus 27.
Egyedül
Hosszú-hosszú ideje először maradtam órákra egyedül itthon: Gábor még tegnap elindult autóval, Timi a gyerekekkel ma, és délelőtt Anyánk is elment a Gerecsébe tanári hepeningre, Papa pedig húzza az igát (éppen az ÁNTSZ-szel próbál zöldágra vergődni). Hihetetlen jólesik a magamra maradás, mosok-teregetek, mosogattam, talán még vasalni is fogok. És csiszolgatom B.-P. horizontját.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
tanulság: amikor emberkerülő hangulatban vagy, annak orvossága egyedül az, ha tényleg nem találkszol emberekkel. Egyszerű séma, lásd Szörnyeteg Lajos jaj de álmos (Lázár Ervin).
Megjegyzés küldése