...

"An hour later she had said her last goodbye. The truth lay between them, unspoken, and now he was leaving and she might never see him again. She realized with a smile of happy surprise that she was a little in love with him. But it didn’t matter. It was as devoid of pain as it was of hope."

From Devices and Desires by P. D. James

Még mindig fut

Azt hiszem, a gazdasághoz hasonlóan az én futásom is elérte a szigorúan monoton növekedés plafonját: a tegnap reggeli 9 perc egyben (összesen 23) eléggé meggyötört. Mondjuk eleve eléggé döglött voltam a hétvégén (ez ma délutánra javult csak valamelyest), de nem fog megártani, ha holnap megismétlem ezt a kört (W5 R4 W1 R6 W2 R9 W2 R4 W5).

For Better or for Worse...

...az HBO Go meg fogja változtatni az életem. (Egy időre legalábbis.) Ma beneveztem az egyhavi próbaidőre, és délelőtt megnéztem az első hetet a Terápiából, majd délután egy tucat Pixar-kisfilmet.
Közmunka, talán mégis szeretlek.
(Futni viszont szombat este voltam utoljára, úgyhogy ma lefekszem időben hozzá.)

A viharos szél

a Szilléri és a nagykörút sarkán ma estefelé szegfűbors-illatot hozott.
Aztán vihar nem lett belőle, csak egy zápor, de az is jólesett erősen.

Indokolatlanul izgatott

Egyrészt tökre föllelkesített az új GMail, pedig semmi olyan rettenetesen forradalmi nincs benne. Mégis, a kijelölés nélküli elbánás a levelek listájában, meg a beépített egyebek (Tasks, Keep) – valahogy megpezsgettek. Ki is szanáltam az inboxom felét (kétharmadát? Már nem tudom, honnan indult, most mindenesetre 27). Meg csináltam egy készletnyi új címkét a tennivaló típusa szerint – meglátjuk, milyen sikerrel.

Másrészt holnap indul a tanfolyam, és az is tök jólesik. 

Hétvégi

Az úgy volt, hogy végre nyélbe üttetett a régen halasztódó lakásszentelő, két (+1 ráadás) felvonásban.
Indult a tényleges szenteléssel csütörtökön, 11 fővel, hajában sült krumplival és balti alkoholokkal. Ne vegye zokon, aki nem fért be, de bensőségességben ez az este vitte a pálmát, egészen különös jó érzésekkel tértem nyugovóra.
Pénteken rávettem magam a reggeli misére, és jó volt, csak a napközben ment kissé álmosan. Este a bulizás folytatódott (csak épp nem nálam), merthogy megérkezett a bátyám, meg itt marasztottuk Marcit is [figura etimologica?], úgyhogy Sárkány volt meg klubos pálinkázás, meg otthon még egy pohárnyi maradék Malatinszky-rozé, mert egy napnál többet csak ne álljon kibontva... szóval a szombat reggel nem volt annyira barátságos.
Ráadásul még dolgozandóm is maradt aznapra, úgyhogy kissé kétségbeesve álltam délben a lakásban, hogy húha, mindjárt jönnek a népek... még szerencse, hogy van nekem Áron, aki olyan bölcseket tud mondani, mint hogy „ne legyél ideges, nem azért csináljuk” -- mert tényleg (nem).
És aztán jöttek is, délután kisebb hullámokban, este egyre többen, a végén 38 fő lett a teljes mérleg rajtam kívül (ebből 4 gyermekkorú). A műfaj, a jövős-menős buli teljesen bevált (nyilván jó volt hozzá a belváros-közepi helyszín is); a vendéglátás (amely nem az én művem volt) egészen csodálatos formákat öltött (halászlé, gyümölcsös sült kacsa, zsírosmáj, sütik, borok, pálinkák...). Itt-ott persze nyekergett a társalgás meg ilyesmi, és úgy tizenpár fő fölött az asztallal együtt tényleg már nem lehet elférni a szobában... de végül is csak megtalálták egymást azok, akiknek volt mondandójuk egymásnak, meg egy picit játszottunk is; és végül a távozók többnyire elégedettnek tűntek.
Vasárnap délelőtt alvás és egy rövid séta Eszter barátnémmal, regebéd a Bociban Tamással is, aztán ők el, később családi ebéd nálam (hozott anyagból), majd kísérlet rendrakásra, mérsékelt lendülettel és sikerrel, de kitartóan. (A zuhany és a mosogató fölötti csap együttes megnyitása már elég a gázbojlernek, úgyhogy addig lehetett meleg vízben, vödrözés nélkül is mosogatni.) Az esti mise után a szokásos kávéházazás helyett pedig morzsabuli (köszönjük, Péter, hogy megismertettél eme remek intézménnyel! :-)), bontott italok elpusztítása (kivéve a whiskey-t, jég nélkül talán mégse -- azzal is csak ha nagyon muszáj...), tejfölös-fűszeres szendvicsvacsora a csütörtökről ismert beltéri piknik formájában, a szoba közepén leterített lepedőről.
És ma ismét hétfő... *sóhaj*

És azóta

egy óra ütötte a markom, valami ilyenforma (csak túl nagy, remélem, sikerül becserélnem egy használhatóbbra).


És ma egy üveg whiskey. Amit ugyan nem szeretek, de elfogy azért majd apránként Szegeden. :-)
Az esküvő-sorozatról még írok, becsszó.

Patrick Chan nem nyughat

Hello!

Szьksйgem van egy ьzleti partner, hogy segнtse az ьzleti ajбnlatot is, ha mi lesz a kцlcsцnцs elonyцket. A projekt a tбmogatбst бt egy nagy pйnzцsszeg. Legyen szнves kьld йn egy elektronikus levйl ъtjбn: (patrick2007chan1@yahoo.com.hk), ha йrdekel.

Patrick Chan
CFO, Hang Seng Bank, Hong Kong
E-mail: patrick2007chan1@yahoo.com.hk

(Előzmények itt és itt. Az azóta kapottakat sajnos nem őriztem meg.)

Mindenféle örömök ömlesztve

24. Egyszer megszületett Helga, akire már nagyon vártak a szülei. Isten éltesse az egész családot!
25. Aztán a kedves Levente, fogadott vejem [vagy mi a szösz], az Arabeszk szerzőpárosának első fele tegnap estve a Műcsarnokban olvasta fel verseit a Prae folyóirat aktuális lapszámának a bemutatóján (de mintha már az ezelőttiben is benne lett volna?). Remek.
26. Aztán ma beszélgettem egy jót K. P. Pannival a hajléktalanellátó-rendszer hibáiról és lehetséges kiutakról, reményekről. Egyszer majd ott is fogok dolgozni. (Ideje lenne most már tényleg összeszednem a lehetséges álommunkákat...)
27. Ó igen, és ma legyőztem az Abev-szörnyet, tudtam a jelszót az Ügyfélkapunál, és ugyan mögötte nem az adóparadicsom várt, de legalább beküldtem a bevallásom. Várom a tündért a 8700 forintommal. :-)

Vihar

Az éjjel kimentünk Áronnal viharnézőbe. Elég félelmetes volt, ahogy foltokban volt csak közvilágítás (a templom környékén a zsinór nélküli lámpák jobban bírták), és fújt is, de csalódnunk kellett, a Klisszán feleannyira se, mint a Bem Józsefen. (Azért az országzászló elég jól zörgött...)
Aztán otthon is lement a biztosíték, de már nem foglalkoztunk vele.
Reggel ő ötkor, én hatkor keltem, és tiszta szerencse, hogy Juditék behoztak kocsival, merthogy a HÉV is fölmondta a szolgálatot Békásnál (ezt a Facebookról tudom...).
A kávézás-beszélgetés végképp fölébresztett (egész reggel nem voltam amúgy különösebben fáradt), és mire átsétáltam a Ráday utcán a céghez, már teljesen föltöltődtem. Az az érzésem támadt, hogy az időjárás végre eldöntötte, mit akar, kitombolta magát, és valahogy nekem is jutott az energiáiból. Eddig én is olyan nyomott voltam, mint a se-nem-esik-se-nem-süt idő.

Úúú

Ezt nézzétek meg, elég jó...
Most megyek, mert holnap este vendég jön, és valami viszonyokat kell teremtenem a mostani iszonyok helyébe a fönti fürdőben. [Annyira nem rossza helyzte, csak a hangzás kívánta ezt a formát.]
A világ lassacskán kikerekedik, ma bicikliztem Békásig (és vissza este), és szombattól hétfőig 16/24/14 mm esőt és 16/11/10 fokot jósolnak (maximum, C fok). Szép lesz a sajtófesztiválon ácsorogni szombaton... vagy éppen a múzeumok majálisán...

A szívem lágya (F. Á.)

Tegnap este tök jó kedvem volt, egy jó színdarabot láttam, megkaptam életem első külföldi esküvői meghívóját, és egyáltalán.
Aztán jött egy hír telefonon, és teljesen szétcsúsztam, pedig nincs rá objektív okom. Mindenesetre még reggelre is maradt a nyüszögésből, pedig az azért ritka. (Igaz, hogy tök sötét van, és időnként esik is egy rövid ideig, de annál vehemensebben.)
Úgy látszik, minden esküvő és baba hírével külön-külön meg kell dolgoznom magamban. Nem nagy kilátás, bár az idei (eddig ismert) nyolc-kilenc mellé lehet, hogy sok már nem jön.
Aztán kiderült, hogy a Lelkes (ezúttal inkább lelketlen) népe egy idegent tép online, és ennek se igen örülök. Pedig onnan most jobb lenne jó híreket hallanom.

A hétvégéről

Zsófiéknál jó volt megint, a bébi nagyon bájos -- aligha az én érdemem, hogy ennyire a kegyeibe fogadott, de tény, hogy igazán jól elvoltunk. Azért fura, hogy hamarosan nagylánnyá avanzsál a 17 hónapjával, vagy hát legalábbis nagytestvérré. Játszottunk is nagyokat (úgy értem, a szüleivel), Ticket to Ride-ot meg Blokust, és NB1-es ellátásban részesültem, és ha nem készül leszakadni a bokám, még a filia-parókiákat is sikerülhetett volna megnéznem. Így ez legközelebbre marad.
[Most kicsit dekoncentrált (decentrált?) vagyok, úgyhogy inkább el innen.]

Sétálós

Még az van, hogy jó nagyokat sétálok mostanában időnként Budapesten, és nagyon élvezem.
Az első motivációt a Walk to Work Week adta, igaz, a sétáim a brit nemzeti [?] összesítést javították (bár lehet, hogy nem, meg lehetett adni más országot), de sebaj, egyszerűen jólesett látni, hogy hány muffinnyi energiát pusztítottam le, meg persze egy csomó motivációs és ötletes anyag is elérhető hozzá.
Aztán a hét végén találtam az Elnök Kihívását, erősen eltérő dizájnnal (azt kell mondanom, az angol laza-lila-sütis jobban tetszik), viszont ez megdicsér akkor is, ha csak tíz perc sétát ütök bele egy napra. :D Ez nyolchetes, többféle mozgást tud kezelni, és ehhez is van egy igen használható letölthető e-könyvecske (a legalsó).
Ezenkívül ráleltem egy olyanra is, hogy Get Walking, persze az ingyenes papíralapú anyagaik csak Angliában elérhetőek. Viszont tervezik egy online eszköz megalkotását ők is.

-

Úgy látszik, mostanában inkább csak képeket rakosgatok ide.
Pedig történik ez-az. Ma például egész nap esőre áll, föl is viszem a lavórt lassan. (Ez is a rainwater harvesting egy formája...)
Aztán úgy fáj a bal bokám-talpam tegnap óta, hogy csak még. Alighanem attól kezdtem el csálén járni, hogy kiszakadt a zoknim -- hiba volt.
Aztán munkahelyet váltottam, el a múzeumból, át egy könyvkiadóhoz. Ennek már úgy három hete. Elvileg könyvesboltot kéne csinálnom, de mert a helyiséget sehogy sem akaródzik a cégnek (ez egy másik cég) kipakolnia egyelőre, addig is a szerkesztőségben csinálom, amit éppen kell. Mászom-bontom az égigérő könyvhegyet, gépelek, levelezem, postára járok, könyveket hordok ki boltba, gerillamarketinget folytatok; ilyenek. Az infrastruktúra múlt századi, a munkaszervezés kaotikus, izé, civilszervezeti; a társaság viszont jó, és a könyvekkel sokkal kevesebb a baj, mint a látogatókkal (volt. A szerzők már nehezebb ügy, de hozzájuk nincs sok közöm).
Aztán egy JVC-jelentkezőt fogok interjúztatni ismét, kíváncsi vagyok erősen (kagylós a drága lélek :-)).
A hétvégén Lajoskomárom, esetleg fehérvári szülészet, ha Zsófi a tervezett előtt bevonul. Jövő szombaton sajtófesztivál (bár jobb lenne az öregszentimrés találkozóra cserélni...), utána Luxemburg, majd talán-talán még belefér a stopverseny. Szép is a május.

Tavasz van!

Szilágyi Domokos van végre:

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.

Tegnap az udvaron teregettem.
Ma lekívánkozott rólam még a pulóver is délután, míg bicikliztem Boriskához.
És tegnap este teljes rendben megszületett az unokaöcsém, Misi (egészen pontosan Mihály Rudolf). Isten hozta a bébit, és várjuk a képeket.

Hójelentés

Felküzdöttem végre a képeket a Facebookra, ide már nem fogom újra, attól tartok.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.

20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.

Mondtam-e,

hogy Angliába megyek esküvőre a nyáron? A kedves Tom eldöntötte, hogy elveszi Eleanor-t, és megígérte, hogy meghívót is küld, ha lesz.
Ennek az egyetlen szomorú következménye az, hogy az (egyébként általam fölvetett...) évi rendes JVC-találkozónkat ki fogom hagyni áprilisban, mert két angliázás aligha fog beleférni az évbe. (Ez mondjuk leegyszerűsíti állampolgári kötelességem teljesítését is, mert nem kell kitalálnom, hogy hol és hogyan válasszak vasárnap.)
Akkor már csak azt kell átgondolnom, hogy mikor (majd pedig, hogy hogyan) menjek Luxemburgba babanézőbe. :-)

Yet another failure,

írtam a Facebookra, azaz újabb kudarc: a Közalapítvány sem engem választott, idézem: „bár a feladat ellátására alkalmasnak találtunk, szakmai tapasztalatai miatt mással töltjük be”. Nincs rá bizonyíték, de gondolom, az a srác lett, aki már eleve ott van félállásban, és igazából ha így van, azért se kárhoztatom őket, mert ha munkáltató lennék, én is olyat választanék, akit ismerek. Csak kicsit olyan érzésem van, hogy egymás idejét (meg az én reményeimet) húztuk.

KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...

Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”

Ökumenikus

istentiszteleten voltam a szerbeknél az előbb -- vagyis hát, szép ortodox liturgiára volt hivatalos a pomázi keresztény közönség. Egyetlen hang sem hangzott el magyarul (pedig a kiírás szerint igét is hirdetett a pópa), viszont (ez lehetett az ökumenikus szellem hatása, most látom csak) nagyon barátian tömörre vették, nem volt több fél óránál az egész a teljesen fűtetlen templomben.
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)

A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom