...

"An hour later she had said her last goodbye. The truth lay between them, unspoken, and now he was leaving and she might never see him again. She realized with a smile of happy surprise that she was a little in love with him. But it didn’t matter. It was as devoid of pain as it was of hope."

From Devices and Desires by P. D. James

A viharos szél

a Szilléri és a nagykörút sarkán ma estefelé szegfűbors-illatot hozott.
Aztán vihar nem lett belőle, csak egy zápor, de az is jólesett erősen.

Ha nagy leszek,

én is olyan ember akarok lenni, aki az udvarában álló extra házacskát minden további nélkül egy egyedülálló anya és két kisgyereke rendelkezésére bocsátja.

Coming-out

Beletelt néhány hónapba, de immár akkor minden referenciaszemély (és számtalan további jelentős és jelentéktelen másik) ismeri a tényállást az örökbefogadási terveinkről – és támogat is benne.

Illusztrációul ide egy Nagy Kő jönne, ami leesett a szívemről.

Mindenféle örömök ömlesztve

24. Egyszer megszületett Helga, akire már nagyon vártak a szülei. Isten éltesse az egész családot!
25. Aztán a kedves Levente, fogadott vejem [vagy mi a szösz], az Arabeszk szerzőpárosának első fele tegnap estve a Műcsarnokban olvasta fel verseit a Prae folyóirat aktuális lapszámának a bemutatóján (de mintha már az ezelőttiben is benne lett volna?). Remek.
26. Aztán ma beszélgettem egy jót K. P. Pannival a hajléktalanellátó-rendszer hibáiról és lehetséges kiutakról, reményekről. Egyszer majd ott is fogok dolgozni. (Ideje lenne most már tényleg összeszednem a lehetséges álommunkákat...)
27. Ó igen, és ma legyőztem az Abev-szörnyet, tudtam a jelszót az Ügyfélkapunál, és ugyan mögötte nem az adóparadicsom várt, de legalább beküldtem a bevallásom. Várom a tündért a 8700 forintommal. :-)

Hójelentés

Felküzdöttem végre a képeket a Facebookra, ide már nem fogom újra, attól tartok.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.

20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.

Ökumenikus

istentiszteleten voltam a szerbeknél az előbb -- vagyis hát, szép ortodox liturgiára volt hivatalos a pomázi keresztény közönség. Egyetlen hang sem hangzott el magyarul (pedig a kiírás szerint igét is hirdetett a pópa), viszont (ez lehetett az ökumenikus szellem hatása, most látom csak) nagyon barátian tömörre vették, nem volt több fél óránál az egész a teljesen fűtetlen templomben.
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)

A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom

Váratlan találkozások

Tegnap, miután a Huszár Gálban már nem volt, elmentem egy könyvért a kiadóba: a kiadvány elfogyott teljesen, de letölthető (itt -- nőknek szánt bibliaolvasó vezérfonalról van egyébként szó). A szép az volt az egészben, hogy reggel ellenőriztem a honlapjukat, és innen nézve csak nagy üggyel-bajjal kerülhettem ki a KIFOGYOTT feliratokat... de sikerült.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.

Multitude Tuesday

6. Hogy amolyan relatív demokráciában élhetek, ahol nem ölik az embereket meggyőződéseik miatt.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.

Új év, új élet...

Hosszú ideje (?) először, tettem egy csomó újévi fogadalmat. Eddig egész jól is állok velük. :-)
Ez meg nem az, de láttam Maránál (már korábban), és megtetszett, hát megpróbálkozom vele: a "count your blessings" elv alapján itt is hálát adni 1000 ajándékért. [Hogy ma nem hétfő van? Nem tudok belenyúlni a képbe. :-)]

1. A hó csillogása a járdán
2. Hogy jó melegbe érkezhetek haza
3. A reneszánsz festmények, amiket ma láttam*
4. A pecsételgetés öröme
5. Az ingyenes múzeumi belépő

* A második látogatással is csak a feléig jutottam, de ha már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy bármennyiszer visszamehetek, ki is használom a lehetőséget.