Szaladok

Futni voltam ma reggel. Nem egy bonyolult mondat, de két alig hihető pont is van benne: a reggel és a futni.

Úgy indult, hogy letöltöttem ezt az alkalmazást (igen, a love/hate viszonyom továbbra is megvan a technikával, de ez most nagyon jó eszköz), és szerda este, míg Áron Balázzsal és Nórival ment az egyik irányba, én a telefont szorongatva a másikba. Kemény volt [már hogy nekem. A menetrendet majd leírom az alján], izzadtam, mint a ló, de úgy értem haza, hogy alig várom a következőt. És belőttem a ma reggelt, másfél nap csak elég szünetnek.

Azért ma fél 7-kor megszorongatott kicsit az ágyikó, de csak nekivágtam. Ezúttal lementem az ártérbe a Fölső-Tisza-parton, kutyasétáltatók voltak a társaságom 3-tól 63 éves korig. És jobban ment, mint szerdán, aminek valószínűleg inkább az az oka, hogy öt (tíz?) fokkal kevesebb volt, mintsem a rohamos erősödés; de sebaj. Meg most nem is nézegettem a telefont, csak a sípolásokra hagyatkoztam, és ettől nem aggódtam annyira a futás miatt, és lazábban mentem. Meg ugye nem is műúton voltam. (Viszont ma is a legolcsóbb decathlonos szandálban, simán jó a talpa még erre az igénybevételre.)

És annyival jobban érzem magam azóta is, mint más reggeleken, hogy csak ámulok-bámulok.

A tanulság: maradok a reggelnél, mert ez így jobb. Valamint noha a maratoni futót még nem érzem magamban (vagy azt, hogy erre születtem volna), azt igen, hogy „I have this in me”, és ez csodálatos, a szó minden értelmében.

SDG

PS: A menetrend: 5 perc bemelegítő séta → 6x1 perc futás váltakozva ugyanennyi sétával → 5 perc levezető séta. A második alkalommal 7x1 perc, a harmadikon 8x1 – tovább nem enged nézni. :-)

Június

Május 1-gyel eltettem az okostelefont, és tegnap este azon kaptam magam, hogy megint lépni akarok, most a Facebookkal. Ez a cikk volt a közvetlen kiváltó, de persze a téma szakállas.

De nem tudom, hogy kéne: egyrészt ott a templomi oldal, amit M. aktívabban kezel, mint én, de nem szívesen hagynám vele magára. Ezt mondjuk évekig csináltam egy külön erre fenntartott, ismerősök nélküli profillal, de annyira munkás volt letörölni, hogy semmi kedvem újra nekiállni megcsinálni.

Másrészt ott a Messenger, amihez valamiért ragaszkodom foggal-körömmel. És ami sajnos vissza-aktiválja a Fb-profilom, amint belépek (tegnap kipróbáltam). A „Not on Facebook?” link pedig egyszerűen átdob oda, hogy akkor regisztrálj, nesze.

Gondolom, ha az álprofilnál maradok, azzal aztán messengerezhetek is, de mindenkinek el kell magyaráznom, hogy mi ez, és csak én kereshetek új embereket. Ennél már lehet, hogy jobb hagyni a fenébe.

Ebben a körben végül a StayFocusd-ot hívtam segítségül, ami nem is rossz, úgy tűnik, a napi 15 perc Facebookkal a lelkem egészen meg van nyugodva (már hogy így fél nap után...). De mivel alapvetően abstainer vagyok (és nem moderator – bővebben itt), ez a megoldás valószínűleg csak átmenetileg fog működni.

Past Me

okos volt: három évvel ezelőtt beírtam a Google-naptárba, hogy lejár az európai TAJ-kártyám. Kaptam is e-mailt 4 héttel előtte, kinyomtattam az űrlapot, kitöltöttem -- és annak rendje-módja szerint nagyjából el is feledkeztem róla.
Hanem Past Me ismerte Present Me-t... Két héttel később újabb értesítés jött! :-)
(És most, hogy készen van az új, nem mulasztottam el a naptárbejegyzést is áttenni 2021-re. Ugyanezekkel az emlékeztetőkkel. Future Me will be thankful.)

És azóta

egy óra ütötte a markom, valami ilyenforma (csak túl nagy, remélem, sikerül becserélnem egy használhatóbbra).


És ma egy üveg whiskey. Amit ugyan nem szeretek, de elfogy azért majd apránként Szegeden. :-)
Az esküvő-sorozatról még írok, becsszó.

Nyereményszéria

Mióta ezt megírtam, nyertem még egy Papadimitriu Athina-cédét (Fidelio), aztán a múlt héten egy napot a LOffice-ban (Funzine), ma pedig családi fürdőbelépőt (Vízművek).
Es geht wie am Schnürrchen.

Büszkeség

Ma két és fél órát bicikliztem. Most ugyan alig bírok talpra állni, de azért majdnem olyan büszke vagyok rá, mint a művemre:


Különben ma magamra riasztottam a házat (és utána nem tudtam a jelszót), majd pedig a kasszánál jöttem rá a boltban, hogy nincs elég pénzem. A kb. harminc kiló zsíroskenyér megkenése úgyszólván sima ügy volt, de azért sűrűn gondoltam közben Mártira...

Kozmoszt a káoszból

Most az van, hogy nekiálltam selejtezni és rendszerezni az egyik (nem merem végiggondolni, hány vár összesen...) nagy dobozomban. Első körben kicígöltem a fűzfa alá, majd mire épp belejöttem volna, leszakadt az ég (újabban ilyen monszun-féle az éghajlat minálunk), de előtte még azért bejutottam mindennel a nagyszobába. Úgyhogy most ott rakosgatok, meg az ajtó előtti asztalon is, mert a csak egyik irányba kihúzott nagyszobaasztal és a kályhapadka fele sajnos nem elegendő.
De fogyott is (megy a papírkonténerbe valamennyi, meg egy adag féloldalas nyomtatópapírrá avanzsál), és már egész jól állok a levelezésemmel: szétszortíroztam egyrészt feladók szerint (a rendszeresebben és/vagy hosszabb ideje írogatók külön kupacokat kaptak), másrészt a manchesterieket egy halomba, harmadrészt az esküvői meghívókat-fényképeket egy újabba.
A maradék (asztalnyi) cucc egyelőre nagyjából a következő stócokat képzi: alkotós; manchesteri; Talentum; egyetem; emlék; mindenmás. Fogalmam sincs, mikor érek a végére...

Rövidke üzenet,

melyben a szerző kifejezi az EP-választás hazai eredményeivel kapcsolatos fölötte elégedett voltát.
Erre több oka is van, amelyekre azonban itt nem tér ki. :-)

Csodás vacsora

Úgy indult, hogy rántotta. Aztán megláttam a holnapi ebédhez pirított szalonnát, meg a borsót (ó, boldog angol vacsorák!). Mamának pedig eszébe jutott a snidling a kertben, meg a sajt... És, hát, mennyei lett az eredmény.

Megtaláltam a hivatásom :-)

Könyvkötő leszek, semmi más, legalábbis hobbiból biztos. Még talán a nyár végén találtunk rá Áronnal (amúgy véletlenből, ahogy az ilyesmi lenni szokott) a Matató Könyvkötőműhelyre a Várfok utcában (a Moszkva tér bal felső :-P sarkától egy percre), és a gyógypedagógus-könyvkötő-tündér lány nemhogy beinvitált minket, de az akkori érdeklődésünk láttán azóta is rendületlenül küldözgette a meghívókat a szombati foglalkozásokra.
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben:

:-)

Mindenféle jó dolgok történtek ma velem. Megszereztem például a sorban a 11. (vagy a 12.?) olvasójegyem: három ország 7 városában látogatok/tam immár kb. 14 könyvtárat, lehet tippelni rájuk, meg hogy melyikbe nem kellett olvasójegy, meg ilyenek. Majd kitalálom, mit kap a legjobban találgató. :-)
Aztán (pont miután váratlanul eszembe jutott, hogy á, ezekkel se nyertem semmit se decemberben, se januárban) kiderült, hogy de igen: kaptam két színházjegyet a Britsh Counciltól.
És mindemellett még egész hatékony is voltam, értsd nyertem újabb egy-két oldalra való kérdést a könyvtári félnappal. Meg hullára élveztem is. Vissza-szerelmesedtem a Könyvtárba (Mint Olyan), éljen-éljen. :-)

Találkozásom a fogyasztói társadalommal

Úgy kezdődött, hogy kajajeggyel készültem fizetni a Fruccolában, ahol este 6 után féláron adják a (jobbnál jobb) bagetteket. A kajajegyből pedig ugye nem lehet visszaadni, így azt kérdeztem az eladóktól:
— Akkor adnátok nekem egyet teljes áron?
Az arcokon elképedés:
— Persze, de miért nem viszel inkább kettőt?
Hát, mert csak egyre van szükségem, gondoltam, de azért beadtam a derekam pillanatok alatt. A mamám örült a hazacipelt szendvicsnek, én pedig egy picit annak, hogy magamtól nem jutott eszembe.

Lapolvasó

Föltelepítettem a szkennert.
Harmadik próbálkozásra sikerült, az első kettőben ui. követtem a telepítési leírást, amely szerint előbb ki kell húzni az eszközt, majd telepíteni a drivert, és csak az újraindításkor dugni be újra. Ami után a „Scanner not found!” felirat jelent meg mindössze.
De sebaj, végül csak meglett, és akkor már csak azon főtt a fejem, hogy milyen programot szerezzek mellé, próbáltam a Google-lal, aztán Gizmóval, és már éppen Áront készültem fölhívni kétségbeesésemben (a papám hulla mérges volt, állt minden munkája), amikor megjegyezte, hogy valójában a Picasa is tud... Szóval ez letudva, éljen-éljen.

A torkom már alig-alig fáj, az orrom még elég rossz, és Stars Hollow-ból lassan (V. évad) kivész a kezdeti felhőtlen lazaság. Így járunk mind, mikor egyetemre megyünk... és más hasonló közhelyek...

Alkottam

Fotók egy darabig (a dolog természetéből adódóan) nem lesznek, de azért gondoltam, ellelkendezem. Talán még ennyi, hogy innen merítettem az ihletet (még Angliában találtam).
Kicsit úgy tűnik, idén a csomagolásba több ötletet, időt és energiát fektetek, mint az ajándékokba magukba, de hát... így megy ez.

Spot the Difference // Keresd a különbséget

Egyrészt ugyebár, ott a prizma. Nem kis megrökönyödésemre tökéletesen illett a boldog emlékezetű előző tartójára, így oda eszkábáltam (a saját tartozékaival a kormányra ment volna).
Hanem ha már így belejöttem a szerelésbe (nem röhög, több különböző csavarkulcsot kellett előszednem és munkába állítanom a művelethez, mégpedig közben a bovdeneket is kerülgetve), visszaballagtam még egyszer, és vettem egy szépséges sárga csengőt is (hogy harmonizáljon a váltókarok közepével, bár ez sajnos innen nem látszik). Meg is vettem, föl is tettem.
Már csak lábravaló macskaszemek kellenek (igen-igen, az a cseles fajta, amelyiket gyerekkorunkban óraszíjnak használták, hogy csak úgy odacsapsz vele, és rögtön rátekeredik), valami kosár-féle, tisztességes (fém) sárhányók, meg sima külsők, és már készen is lesz a jó kis városi bicikli. :-)
Bár félő, hogy mire ezzel a tempóval idáig eljutok, éppen hozzáírhatom a babaülést is...

Van sok dolog,

bár semmi sem túl izgalmas. De hát így kell annak, aki énblogot olvas! :-P
Kedd este tehát moziban voltam, a film (Miért lett R. úr ámokfutó?) borzalmasan idegesítő, minden jelenet kb. kétszer addig tart, mint „kellene” neki („Uram, itt egy kicsit túl sok a hangjegy...”), lassú, vontatott, a párbeszédek már-már az Abigail's Party szintjén bicskanyitogatóak, az enteriőrök iszonyatosan keletnémetek... És mindehhez ez a cím ugyebár egy percig sem árul zsákbamacskát, azaz csak vártam, vártam, vártam az ámokfutást... ami meg is jött, egyetlen percben, vér nélkül; szerintem tökéletesen megalapozottan és kétség nélkül. R. úr azért lett ámokfutó, mert másként nem tehetett. Fassbinder meg profi volt, mese nincs.
Utána Tamással bizniszeltem (meséltem a két nap alatt megszerzendő CFR Kluzs-mez vidám történetét? Végül sajnos 3 lett belőle, de így is jól fogott. S most ment ki az ára Kolozsvárra), amiből kevésbé biznisz-jellegű sörözés/paradicsomlézés lett egy Szentendrei úti krimóban, cathing-uppal [erre se sok jó magyar szó van: felvenni a fonalat, mondjuk, képbe kerülni], telefon(?)-csoda-mutogatással, vidámsággal. Jó volna nem várni még két évet a következővel.
Tegnap munka volt ismét, vajmi kevés izgalommal azon túl, hogy az utolsó eddig ismeretlen kolléganőm a hétvégi lelkigyakorlat egyik előadójának a nővére. Vagy amint a múltkor egy másik bizalmasan megsúgta: „A múzeumban igazából majdnem mindenki keresztény...”
És jártam a pincében is, ahol van valami elképesztő csuda (legalábbis nekem az), de inkább fényképet teszek majd föl róla egyszer, azt hiszem.
Ma meg megcsináltam a RAP második harmadát, de ezen túl semmi okosat még. Mindjárt lesétálok a bringásboltba megnézni, árulnak-e fehér prizmát. Az enyémnek a felét 2000 nyarán vertem le, mikor elaludtam (?!) a biciklin, a másik felét ugyanekkor Gergely törte le egy határozott mozdulattal. Ideje lenne tán pótolni.

Ja, még pár link gyorsan:
— Éghajlatriadó (alig hittem, de a megcélzott képviselők egyike tíz perc múlva jelentkezett egy egészen érdeklődő e-vélben, úgyhogy jól megmondtam neki a frankót a megújuló energiaforrásokról :-) );
— szavazás az új kétszázas érméről;
— blogger-antológia a MEK-en (PDF-ben, ez furcsa formátum a műfajhoz...);
és végül, de nem korántsem utolsósorban:
— a honlap, amely bármikor (és eddigi tapasztalataim szerint 100%-os pontossággal) megmondja nekünk, karácsony van-e!

Hanem most ki a jó időbe (állítólag az utolsó napja).

Szegeden jó, Szegeden szép

Hát itt vagyok újra, ha csak két napra is.
A projekt első fele sikerrel zárult, levizsgáztam ma a KRESZ-ből újra (5 hibapont a megengedett 10-ből), így hát mehetek (mehetnék) vissza a forgalomba újabb legföljebb két évre.
A másik fontos a holnapi konzultálás lesz.
Addig meg kávéház-terasz, lelkes-klub, tegnap Veni Sancte (hadd ne mondjam, a megyés püspök nélkül — alighanem jobban meglepődtünk volna, ha ott van...), emberek, napfény, ilyesmi.
Talán még a REÖK-kiállítás is belefér.

Csapást csapásra mérek az imperialistákra

Kezdve a szobámmal, amelybe már majdnem be lehet lépni :-) , illetve nem szerénykedem, már tényleg be lehet lépni, és csak egy-két komolyabb halom éktelenkedik a földön (de már elvittem öt-hat kiló papírt a konténerbe, és lepakoltam az asztalról a földre valamelyes rendszerezéssel);
és amely a hétvégén ki is fog meszelődni „ha már egyszer kipakoltam” felkiáltással;
aztán az éjjel (4 felé, hmm) befejeztem végre Az Álmodó Könyveket (hátra van még egy udvarias, de szemrehányó levél a kiadónak, hogy hogyan szerkeszthették meg ennyire trehányul ezt a remek könyvet — és most nem arról a 4x2 oldalról beszélek, amely egyszerűen hiányzik a közepe táján, mert az bizonyára a nyomda hibája));
valamint ma kifogtam a BKV-n, és egyszerűen elbicikliztem Szentistvántelepig, amivel 270 petákot sikerült megspórolnom (a bringára vigyázott a polgárőr-ház, időben pedig semmivel nem volt több, mint ha legyalogolok a pomázi hévhez).
Ééés, hogy ez a nap se múljon el linkajánló nélkül, találtam príma KRESZ-teszteket a Délmagyar honlapján, neki is ültem rögvest. Holnap pedig megpróbálok benézni a BUSHO-ra, az lenne már csak a vágyam. Éljenek a rövidfilmek!
Ja igen, és működik a telefonom (a szám a régi). Ha esetleg.

Nagy csapást mértem az imperialistákra,

jelesül integráltam a Juli gépéről leszedett 4 cd-nyi anyagomat az itthoni könyvtárrendszerbe. Jó, a négyből három javarészt zene volt, de azokat is csoportosítottam kicsit. És közben töröltem is itt-ott az egészen fölösleges dolgokat.
Mikor fogom ugyanezt a fönt várakozó két (három?) nagyobb és további néhány kisebb dobozommal is megtenni...?
Közben kicsit frissítettem a wiwes adatlapomon is, de komolyabban majd csak kintről fogok tudni.