Könyvkötő leszek, semmi más, legalábbis hobbiból biztos. Még talán a nyár végén találtunk rá Áronnal (amúgy véletlenből, ahogy az ilyesmi lenni szokott) a
Matató Könyvkötőműhelyre a Várfok utcában (a Moszkva tér bal felső :-P sarkától egy percre), és a gyógypedagógus-könyvkötő-tündér lány nemhogy beinvitált minket, de az akkori érdeklődésünk láttán azóta is rendületlenül küldözgette a meghívókat a szombati foglalkozásokra.
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben:
4 megjegyzés:
Tiszta véletlenül sikerült átlósra az asztalka erezete az utolsó képen, de tetszik. :-)
egyik farag, másik könyvköt, lassan nekem is kéne egy élethivatás... :-)
Update: Igen, én csináltam, teljes egészében! (Ha nem derült volna ki.)
én is gondolkodtam a könyvkötésen.
Zs, úgyis megtalálod! :)
Megjegyzés küldése