2009. május 4.

Vince és Johanna

A hétvége két kisbabát is hozott a tágabb baráti körömbe. Isten éltesse őket!
A múzeum... hmm, hogy is mondjam csak, pang. Ma megkisebbítettem egy kartondobozt (fedelestül), szétválogattam egy kupac jegytömb-csonkot (két kupacra, eladási év szerint), legyártottam Laurával vagy három tucat könyvtári katalóguscédulát (az optimális 1 lépés (kivágás) helyett 4-ben (körberajzolás, kivágás, kartonra ragasztás, újra kivágás), mert a muzeológus srác képtelen volt a) körvonalakkal, b) normális elrendezésben, c) egyenesen a kartonra nyomtatni őket...*) megírtam és föladtam egy képeslapot Johanna mamájának, medvehagymalevest ettem ebédre a Fruccola előtt a napon, valamint lógtam vagy félórát az interneten is. Ennyi.
Pedig kellett volna még korrektúrázni is egy csomót (borzasztó faanyagvédőszeres könyv), meg olvasni, mert a tizedénél járok A Mester és Margaritának, és holnap este színház. De ha nem köt le... :-S
Viszont remekül megy az Ittál-e ma eleget? című akciónk, melynek keretében minden páratlan órában minden résztvevő megiszik egy pohár vizet, és pipálgatjuk az alkalmakat egy táblázatban. Két hét elég volt ahhoz, hogy kezdjem magamat rendszeresen szomjasnak érezni. Persze a noszogatás mindig jól jön, itthon korántsem megy ilyen flottul.
Itthon egy boríték várt az APEH-től, a rendelkezésükre álló adatok szerint nem vagyok jogosult egyszerűsített bevallásra. További kérdéseimmel keressem az ügyintézőt, cím, nyitvatartási idő. De jó. Meg lennék lepve, ha egyáltalán kellene adóznom a tavalyi három hónapnyi félállás + még úgy kéthétnyi lóvét érő fordítói ténykedésem után... De ez őket a legkevésbé sem érdekli. Irány a 0853. űrlap. Mintha értenék belőle egy szót is...

Holnap magyaróra Liviával, és kell csinálnom neki egy nagy halom leckének valót, mert két hétig nem megyek (előbb osztálykirándulnak Krakkóba, majd Brüsszel–Párizs–London a cserediákokkal — szerencsére busszal, úgyhogy nincs súlykorlát :-)).

* Vö. az önkéntesmenedzsment azon törvényével is, amely szerint az önkéntest jobban megbecsüljük annál, mint hogy fölösleges/értelmetlen/apró- munkát végeztessünk vele. Engem ugyebár fizetnek, vagy mi...

Nincsenek megjegyzések: