2006. április 21.

Exultet

Ma a fejemben felváltva járt az Exultet, a Krisztus feltámadott kezdetű népének, meg — a Keresztények, sírjatok. Előbbihez talán annyit, hogy a szövegéből csak részleteket találtam a weben, azonban, nem csalás, nem ámítás: van róla VIDEÓ. (A bencéseknek valamivel jobban ment... de elismerem, a bíboros mégiscsak a bíboros. Ha ugyan ő énekli. Mert egyszer én is megpróbálkozhattam vele Zöldfáson, szóval nincs felszenteltséghez kötve.)

A húsvéti örömének
(Exultet – részletek)

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa,
és ujjongjanak Isten csodálatos művei:
fölséges nagy Királyunk győzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!
A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta;
érezze meg az egész nagy világ:
már tovatűnt a bűnnek árnya!
És vígság töltse el szent anyánkat, az egyházat,
hogy ilyen fényesség ragyog benne,
visszhangozzék a nép szent éneke,
bátran töltse be az Isten házát!

Áldott éj,
a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus,
és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.
Mert semmit sem érne földi életünk,
ha a megváltás ránk nem árad.
Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!
Ó kimondhatatlan szeretet és jóság,
hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Most kérünk tehát, Urunk, téged,
hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng,
melyet néked áldozunk,
és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől
az éj minden árnyát.
Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk,
és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!
Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag,
az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt:
a te Fiad, Jézus Krisztus,
ki visszatérve a sírból,
az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét,
él és uralkodik mindörökkön örökké.


Nincsenek megjegyzések: