Tulajdonképpen világéletemben érdekelt, milyen lehet az, mikor az ember lányának „görcsöl a hasa”. Tudtam, persze, hogy hálás lehetek, amiért nem ismerem az érzést, de valahol mélyen mindig motoszkált bennem, hogy ez valami nagyon misztikus és nőies dolog. (Hasonló a helyzet a fejfájással is, de abból azért néhányhoz már volt „szerencsém”.)
Aztán mindig arra jutottam, hogy valószínűleg ráismerek, ha egyszer szembetalálom magam vele — és a ma reggel után elmondhatom: így történt.
Ennyi talán elég is volna belőle a hátralevő időre. :-7 Pedig nem volt halál, talán 10-15 percig tartotta magát, és addig se akartam éppen ordítani... de nem volt nagy élvezet, akárhogy is. És ami innen nézve kicsit megrettent: az első gondolatom a gyógyszer volt. De csak gondolat, mert fölkelni már nem volt kedvem. Jobb is, nem lehet így kezdeni.
3 megjegyzés:
én ebből semmit se értek
nem baj :) vszl. még sose görcsölt a hasad, örülj neki.
deigen, de az enyém cseppet se volt nőies. sőt...
Megjegyzés küldése