Nehezen alakult (ki), aztán jó lett. S nem hiszem, hogy csak a(z amúgy tetemes mennyiségű) alkoholnak köszönhetően (egy kör diólikőr, két és fél palack bor meg egy üveg pelinkovac négyünkre). Sequence-eztünk, majszoltuk az újsütetű kenyeret, szóba került A napsütötte sáv, Vonnegut, én is kaptam, ők is vittek könyvet.
Aztán igen ittfeledkeztek a fickók, persze nem zavartak, de minden bulin eljön az a perc, amikor (mint Cili megfogalmazta) „vagy csinálni kell valamit, vagy aludni”, és mi bizony nem csináltunk semmit.
Azt viszont úgy fél ötig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése