Nem vagyok egészen normális,

de legalább élvezem...
Délután kád (nem, a Bajnokok reggelije sem kifejezetten kád-olvasmány...) pizza, séta, papírkonténer (ne vegyetek spirálfüzet. Iszonyú béna dolog lefejteni a spirálról), ... végül ellúzerkedtem a Julinak-a-vonatnál-csápolást, itthon viszont megjelent Petra és Cili, és a végén még játszottunk is egyet. Jó ötlet volt megcsinálni és lehozni a sequence-t. :-) Ez a játszás pedig önismeret is. Jólesik nyerni, de amíg a győztes nem viszi túlzásba az örömködést, addig marhára nem érdekel, ha veszítek. És másrészt: emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt Tiszaugon Peti vesztésre állt csocsóban, és olyan hisztit csapott, hogy rosszul voltam tőle.
Az új projekt: csütörtökön vacsorára lehozni Miklóst...