Előbb néhány fogorvosi szerszámmal: a fogkőleszedővel, a polírozóval meg egy halom fúróval-tömővel;
aztán Nórival, mintha a múlt héten utoljára,
és végezetül Gergellyel a rendházban, juhé.
Itthon a mamám morgott, hogy egyszer úgyis leütnek, mikor ilyen későn jövök haza egymagamban.
Egy okkal több, hogy lehetőleg soha ne költözzek haza.
3 megjegyzés:
komolyan, nekem innen nézve arany életem van: a nagyim a múltkor azt kérdezte: beteg vagy, hogy már este tízkor itthon vagy?:)
vagy ez az én nevelésem?...
BÚÉK és http://reku.wordpress.com/2007/01/09/ot-titok/
Hát, attól félek, az Anna-kút környéke se igen mérhető össze Pomázzal... :-( Bár a mamámnak, asszem, mindegy volna.
Réku, Neked köszönet, és indul az agyalás...
Megjegyzés küldése