— Másfél éves voltam, mikor hajlandó voltam fölállni. Édesanyám, aki különben nem egy aggódós típus, már orvosokhoz hordott, akik mind csak vonogatták a vállukat, hogy semmi szervi, várjon csak türelemmel.
Utána állítólag elég gyorsan utolértem a többieket, de tagadhatatlan: korán kiütközött a természetem. Amit a család nemes egyszerűséggel így szokott hívni: Lusta, mint a lapályi bivaly. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése