Már tegnap is ücsörögtünk egy sort a kápolnában, ma pedig elmentem megnézni magamnak az sj-k meditálós csoportját (de bénaság, eltűntek a képek, pedig elég sokatmondóak :)).
És hát nagyon jó volt. A (fölöttébb vidám) csapatot aktuálisan három 70 fölötti néni, két ötvenes fickó meg két harmincas nő alkotta, meg a kedves Mustó Péter, aki fölismert a nevemről, mármint mondta a végén, hogy „mi leveleztünk is, nem?” Bólogattam lelkesen, hogy de bizony, utoljára éppen a múlt héten. :)
A legkisebb meg legöregegebb néni (ezt mindjárt bemutatkozáskor elbüszkélkedte :)) kapásból a kezembe nyomott egy kis zacskó sütit, hogy kicsit megkésve, de boldog új évet. Aztán nem ám csak úgy egyszer-kétszer jönni, hanem rendszeresen!
A végén is locsogtak még egy sort — a szívembe zártam őket. Ha tudok, megyek majd ezután is.
És Zolival majdnem befejeztük a zárszámadás kiadási oldalát. Bár alig van illúziónk arról, hogy mennyire fogja érdeklni a püspököt... :-(
És itt volt Szisz, és már majdnem diplomás (=már csak a nyelvvizsgája hiányzik). És kicsit sokat nyomtam én a szöveget, de máskülönben nagyon jó sétálás-beszélgetés lett belőle.
Az Indón is voltunk, de Laci szabadságon van, a többiek meg nem ismerik a vámudvari brancsot. Azt mindenesetre megígérték, hogy utánaérdeklődnek Gabinak, és fölhívnak, ha van valami.
Vezettem is — mintha életemben most először, kb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése