Szerelmes vers

Lobo Tómia előszedte azt a Csukás István-verset, ami tavaly a vécéajtónkon is kinn volt, s az újra- meg újraolvasásban nagyon a szívemhez nőtt ((s a többi néma csend)):

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

A címe egyes forrásokban Ülj ide mellém; de inkább az Irodalmi Akadémiának hiszek. :-)