Egyéjszakás kaland egy számítógép és két fickó, valamint a Dream Theater, Beethoven, Paganini, Bulgakov és a Kaotikus dinamika (Dinamikus káosz..? vagy valami egész más?) társaságában, munkával is, nevetéssel is. (Természetesen jelen volt Romsics és Geregely Jenő is, de ők inkább csak az én társaságomat képezték.) Kaptam reggelit is, s mert ott már a 'hagyni-kéne-dolgozni' érzése nélkül kommunikáltunk, ez meglehetősen nyihogósra sikeredett (meg aztán milyen is lehet egy hajnal, ha átvirrasztotta az ember az éjszakát előtte). :-)
Csak azt a konyhát, azt tudnám feledni... Végig ott dübörgött-dühöngött a tudatom egyik elkerített sarkában, hogy ugyan hogy nem képes három felnőtt ember arra, hogy fejenként és naponként 10 percet rászánva valamiféle lakható állapotot tartson fenn maga körül...?! Komolyan mondom, ilyen retket a Borozsban láttam utoljára, de azok nagyon más kaliberű emberek voltak.
Persze nem nem képes. Nem érdekli.
Én pedig nem engedtem szabadjára a kritikus kisördögöt, annyi spontán kedvesség volt a fogadtatásban és a reggeliben, hogy nem vitt rá a lélek.
Csak most, mert már nagyon veri az ajtót.
Offline született postot olvastak, kisebb módosításokkal. Azóta aludtam két órát, most pedig befejezem a cuccot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése