A legelső az, hogy Melitta megmasszírozta a hátam-vállam, amitől kiment belőle(m) a szomatizálódott lelkiismeret-furdalás (vagy nem tom, mi).
Egy másik, hogy nagyon jót beszéltünk Janival a Dugó téren (14 fő homelessen, tudtak nélkülözni, de rögtön léptem is, mikor elhívtak), olyan igazi csacs volt, az egyetemről, a szakdolgozat(nem)írásról, ilyenekeről — egyszerűen felvidított és erőt adott.
Volt még ez-az jó, az ökumenikus hepening például, de ebbe most nem megyek bele, mert különben mikor ülök neki.
A szegedi program itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése