A napsütésben, a szellőben, az ég kékjében és a templom fehérjében... A fűben és a fában (él a remény, és én hiszek az ő szavában)...
Halk orgonamuzsika mellett reggeliztem, ilyennek-kéne-lennie- minden-vasárnap-reggelnek érzés, egy héttel ezelőtt Fkénél ébredeztem hasonlóan ráérősen. Jónás nagyon jól prédikált (mégpedig az evangéliumról, kánai menyegző), a mise olyan alsóvárosi, családos és családias volt. A piros teázó hétvégén 11-től van csak, a Bécsiben viszont vagy harmincféle forró csoki van a kávéstól a sáfrányoson keresztül a barackízűig. Igaz, puding-forma, kanalazós, de forró, és nagyon csoki. Cilivel szűk másfél órában újra megváltottuk a világot és benne magunkat-egymást, persze csak egy időre, aztán majd jönnek az új arcok, új benyomások és új kérdések... Jó ez így, szép. És zajlik. :-)
Hazafelé a sétálás kedvéért sétáltam kényelmesen, és jólesett, annál is inkább, mivel tegnap nem nagyon ment estetájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése