A lenyege az volt, hogy csoportos ongyilkossagra keszultunk hat-nyolcan. Nem elkeseredve, hanem teljes bizonyossagban, hogy ez az egyetlen ertelmes cselekedet. Be is vonultunk valami szobaba, beszelgettunk egy nagyon nagyot (hiszen hirtelen csak a legfontosabb dolgok szamitottak) — aztan valaki azt mondta, eleg, o inkabb megsem. Es szep sorban kovettuk mindannyian.
Azzal az erzessel ebredtem, hogy ez valami halalkozeli elmeny volt. Nem tudok rola tobbet mondani, de egeszen-egeszen erdekes volt. Utolag sokkal felelmetesebb, mint benne volt.
De azert orulok, hogy elfelejtettem este megszamolni a sarkokat a szobaban. :-) (Es az az erzesem, hogy ezentul akkor se fogom, ha eppen eszembe jut...)
A nap jo volt, asszem haromszor aludtam be (egyszer a reggeli iman, egyszer a vonaton — Istenem, az a fel ora ugy kellett, mint a falat kenyer> egyszer pedig a csendes-imas teremben...), de a delutani kapucsino ((agyrem, de igy kell irni)) teljesen rendbetett. Igaz, ennek fejeben lekestem a vacsorat, de mit nekem, itthon nutellas palacsinta (!) vart minket. :-) Ja igen, es a tejhab a kapucsinon ((szokjad csak...)) valami egeszen csudas volt. Jo sokat is tett ra nekem a neni, meg valahogy lagyabb volt, mint altalaban. Es kiseroviz is volt (ket deci..). Eljen a Monarchia! :-)
Kepeslapokat is irtam, kettot kinn, egy padon. Ez azert eleg felelmetes igy december vegen.
Hogy belul tortenik-e valami, az meg majd elvalik. Hagynom kene tortenni, de meg nem dontottem el, hagyjam-e.
Es vegezetul: a talalkozo oldala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése