2006. december 15.

Ti-ti-tti-ri-ti-ri ti-ttii...

Ti-ti-tti-ri ti-ri-ttí! TEQUILA!
Most értünk haza Papával a zeneiskolai fúvósok koncertjéről, és állat jó volt. Hatalmas show-t kerekítettek az egészből, volt paróka, mikulássapka, mikulás, és vetített képek egyfolytában. Nagyon szólt, és ami talán a legfontosabb: mindenki halálosan élvezte. Széplaki Zolival az élen, aki bizony ma is eséllyel indulhatna A Legdaliásabb Karmester címért (pedig '95 óta nyomja a banda élén. És már zenél a legnagyobb fia is). Ja, és aki, azt hiszem, egészen passzol a BIJ-jel és Pavlóval megkezdhető sorba. A szabályt itt most nem fejteném ki. :-P

Mindenféle egyebek is történtek, találkoztam Magdával, és nagyon jólesőt beszélgettünk-kávézgattunk-mászkáltunk; lekérdeztem össz. 3 kérdőívet (mi tagadás, ráfért volna egy próba még bevetés előtt); szinte mindent megvettem karácsonyra...

És tegnap éjjel befejeztem A 22-es csapdáját, húúúúú... Menet közben rettenetesen befeketedett, már nagyon vártam a végét — Istennek hála néhány utolsó utáni csavarral végül mégis egészen... de nem, nem mondok többet, olvassátok el.
Egy percig úgy gondoltam, most egy ideig inkább csak pöttyös könyveket fogok olvasni.
Aztán fölvittem A zöld elefántot, de ahogy elolvastam a hátát, le is tettem.
Ma végül a Kolozsvári milliomosoknál maradtam, ami két kiadásban is megvan, a mamám megvette tavaly az Ulpiusét, miközben évek óta ott figyelt a polcon az életműsorozatban. Mégpedig nem más, mint maga a koszorús költő, OJD jóvoltából, aki egy ízben beállított a IX.-be néhány halommal — boldog idők, soha nem feledem... :-)

Nincsenek megjegyzések: