Tanat

Nem is akartam bemenni tanatológiára, de jó volt, minden várakozásomon felül. Egyszerűen öröm volt hallgatni a ref. lelkészt, Dénest (!!!) és a rabbit. Szenvedésről, halálról meséltek, anekdotázgattak, és valami nagyon jó érzés fogott el arra, hogy én ezeket az embereket hellyel-közzel ismerem, és ezekről a dolgokról hellyel-közzel magam is ugyanezeket hiszem és gondolom.

Különben tiszta gáz egy nap volt, bár „csak” a dolgozat meg nem írása miatt, amúgy pl. jót vezettem, meg angyalkodtam is végre-valahára, meg beadtam a kalaposhoz a feslő kalapom, jaj, az nagyon kedves volt:
— És mikor jöhetek érte?
— Hát... vasárnap.
— Vasárnap?!
— Igen, kivételesen nyitva leszünk.
— Hát, én szerdán elmegyek, és csak vasárnap este jövök vissza, úgyhogy akkor majd hétfőn benézek érte.
— Szerdán elutazik? És... hordaná?
— Naná, hogy hordanám! — Bár du. még nem volt hideg, szóval nélkülözhetőnek tűnt.
— Hát... akkor nincs más hátra, holnapra megcsináljuk.

Meg még egy jó párbeszéd volt ma, az Aranyborsban:
— ... és mégegy melanzsot kérnék.
— Rostos legyen, szűrt, szénsavas?
— ??? A melanzs?!
— ...bocsánat, narancsot értettem!