Ciliéknél mindig valami egész különös érzés fog el. Ahhoz hasonló, mint mikor először jártam Kolozsváron úgy, hogy Magdáéknál laktam (rögtön egy egész hetet): szinte az egész (addig bent- és kintlakásokból ismert) város megváltozott azáltal, hogy egy családi otthonból indultam neki reggel, és oda értem haza este. Itt is ilyesmi: az egyetemista-perspektívát hihetetlenül kitágítja az, hogy ez a lakás évtizedek óta lakva van. Hogy tele van könyvvel, hogy képek lógnak a falon, és legfőképpen hogy itt van benne a nagymama.
Néha szeretném, ha Ciliéknél nálunk lenne.
2 megjegyzés:
ha már intertext.
amiről nem lehet beszélni, azt írni kell; s amit nem lehet írni, mert nemcsak a szívedet nyomja, arról hallgatni kell...:)
nemcsak...? :) S hallhgatok, mert jólesik...
Megjegyzés küldése