Tamással cseteltem az el előbb, Moszkvában járt a múlt héten. És még rám mondják, hogy messzire járok. ((Képeslapot feltehetőleg nem írt. Igaz, karácsonyit is kettőt kaptam az idén. Néha nem vagyok biztos benne, hogy érdemes írogatnom. Nem vagyok ehhez elég önzelten.))
Más izgalmas nemigen történt itthon. Aludtam sokáig — hopp, mégis van miről írni. Az éjjel előszedtem az utóbbi négy-öt év naplóit (konkrétan kerestem valamit, de persze jól belefeledkeztem), és közben egy félórácskát társalogtam Petivel telefon'. Jól elvihorásztunk, én mondjuk jobban (nem lehetett egyszerű ez az advent-negyedik-vasárnapja-egyben-szenteste-plusz-még-két- ünnepnap-utána helyzet senkinek, aki templom körül dolgozik). Mindenesetre negyed 4 felé aludtam el, így aztán fél 11-ig semmi ingerem nem is volt fölkelni.
Szóval ebéd, olvasás, scrabble és sequence, majd olvasás újra. Befejeztem a Kolozsvári milliomosokat, nehézkesnek találtam az időkeverését, de a történet meg nagyrészt a megírás is príma. Mindenesetre nagyon jólesett valami „klasszikusat” olvasni. (Ha leírtam már mindezt, akkor bocs'.)