Tegnap délután ügyeltem két órát, hatalmas élet volt, hullára élveztem. Utána Ildivel pálcikáscsokiztunk, úgy kellett már. Végre valaki, aki jelen volt, mikor a dolgok elkezdődtek nekem-velem itt Szegeden, és nem kell neki magyarázni. Ráadásul még születésnap-előeste is lett belőle, egészen bíztató kilátás, hogy az enyém előtt folytassuk (merthogy utoljára szeptemberben ültünk le a Kárászon fagyizni egyet).
Végül hazafelé még bekanyarodtam Áronékhoz beteglátogatóba (már úgy benne vagyok — mint a mentőállomás, úgy érzem magam újabban), igaz, ebből formálisan semmi efféle nem lett. „Csak” egy jó beszélgetés egyetemről, irodalomról, s más ily fontos emberi lomról. Négyesben, mert hamarosan Cili is megjelent a táncból. És ez több okból is igen jó volt, például, de nem csak, mert a lehető leghatározottabban közölte fél 1-kor, hogy most megyünk.
Kezdek tartani a lelkigyakorlattól. Persze így megy ez. De akkor is. Eleve a távollét: Nórival beszéltük, hogy három nap alatt teljesen kiesünk a szegedi létből, hát még ha most valami 9-re megyek el. Ugyanez nyilván a vezetésből is hiányozni fog. És így tovább. Józsa Csaba pedig a böjtölés lehetőségét pedzegette, azzal, hogy lehetőleg kezdjük el még pénteken, otthon (azám, de én éppen Budatétényben fogok képződni) zöldség- és gyümölcsevéssel, hogy aztán ott valami rövid átvezetés után át tudjunk állni csak folyadékra. És persze visszafelé kivezetés.
Körülbelül mindenki azt mondja rá, amire számítok kitől-kitől, de döntenem végül csak nekem kell majd.
Ha mindehhez még hozzágondolom, hogy az elmúlt időkben kb. heti két-három tissztességes ebédet sikerült beiktatnom, a többi csokoládé és újabban narancs...
Megyek zuhanyozni. Melitta hív, ha valami gáz van vele, bement a Ságváriba (tegnap a BTK-ról elég nehezen jutott haza).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése