különben nem fogok sokat írni, bizalmas magánügye ez kettőnknek, nekem és a lelkigyakorlatnak. (Apropó, ennyi csillagot emberemlékezet óta nem láttam. :-))
Néhány megfoghatóbb dologról azért lesz még itt szó. Ilyen például a böjt. Hogy lehet, mégpedig komoly megerőltetés és utóbb testi- szellemi-lelki károsodás nélkül túl, el, sőt át lehet élni három és fél napot (csak) folyadékon, és ezt én mondom, aki pedig. És ez nagy tapasztalat, és hálás vagyok, hogy védett és támogató közegben próbálhattam ki, okos be- és kivezetéssel. A rendszert majd máskor, most csak a kulcsszavak: az utolsó pótcselekvésétől fosztódtam meg, és bár tényleg nem gyötört az éhség (valamennyire éreztem csak, és korántsem folyamatosan), ez nehéz. Az is, hogy közben ott illatozott el előttünk a többiek (hústalan, de annál ötletesebb) menüje.
De végsősoron nagyon mítoszromboló volt, a legjobb értelemben. Vagy nem is mítosz-, hiszen ezeket a képeket én képeztem, nemigen hallottam erről soha. Előítéletromboló volt inkább.
Az meg, hogy valószínűleg az utóbbi kb huszonnégy évem :-) első hete volt kenyér nélkül — na, ezen igen jót mosolyogtam ma reggel (amikor semmi ingerem nem volt rá, szintén).
Ja, és poszt-lelkigyakorlatos hyperszenzibilitásban szenvedek (vagy nem szenvedek). Reszkessetek...
1 megjegyzés:
majd úgy vigyázunk rád, mint az amélie az üvegemberre (juli)
Megjegyzés küldése