Napkelet, napnyugat... és ismét az édes álmok: azt hiszem, még nem írtam, hogy fél nap múlva már Luxemburg földjén kopik a bakancsom. Megyünk csapatépítésre az LT-vel. :-)
Persze egy hajszállal még jobban lelkesednék, ha a túrabakancsomon kívül is lenne egy pár haszanavehető cipőm, mert akkor ne adj' Isten még szoknyát is vehetnék-vihetnék; de mindegy, úgyis esni fog. S valójában ez nem is a lelkesedésnek a hozzávalója, csak úgy zavar egy picit.
Vicces dolog álmomból ébredve ránézni a telefonra, elolvasni és megválaszolni néhány sms-t, majd viszazuhanni, és reggel homlokráncolva kutatni a (benti) homályban, hogy mi is volt, mikor, kinek... :-) De megint szelektáltam egy sort, úgyhogy most talán ismét nem kell egy ideig csuklóból törölnöm a bejövőket (mert úgy az igazi a homlokráncolás, ha az üzenet már meg sincs).
És kintről nem írok egyetlenegyet sem, mert ingem-gatyám rámegy. Pont. (Önmegerősítő írásba adást olvastak.)
Most pedig eldöntöm végre, hogy melyik hátizsákkal megyek, és belepakolok. Írok majd kintről is, csók.
És IstenéltesseMelittát!!!! Meg a többieket is, jópár mai szülinapost ismerek.
3 megjegyzés:
Biztos nem írsz külföldről sms-t? :P
Namosterremitmondjak?! Fontos volt :P
Jajaja :)
Tudom én.
Ma a Déli-ben én is láttam egy flash-t de már nem lepődtem meg rajta.
Megjegyzés küldése