Romépítés?

„A szeretésen kívül minden tett — romépítés” — szokta Juli néha idézni valaki ismeretlentől, és nekem ez mindig ugyanolyan homályos, misztikus, ugyanakkor viszolyogtató volt, mint (kövezzetek meg) az, hogy a világon a legfontosabb a szeretet, meg ilyenek.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen, mi a csuda az, hogy szeretet, szeretés stb. Inkább nyálas, mint tartalmas fogalmak ezek mára, és kész.

S erre most ott tartok, hogy ma egy véletlen (< törlésjel alatt) találkozás hatására egyszercsak a Somogyi gyerekkönyvtárában ültem ölemben A kis herceggel, és azon morfondíroztam, tévedett-e a róka. (Nem, nem tévedett, csak nem mondta el a teljes igazságot, jelentem.)
És ugyanolyan erős volt a tömegvonzás ott, abban a fotelben, mint a parkettán jó negyed nappal később. Az elsőből a kötelességtudat (olyan is van, nem röhög! LT volt) segített kiszállni; a másodikból az a belátás, hogy ha nem tudok igazán szabadon ott ülni, akkor úgyis majdnem mindegy.
De a dolgom, az nem lett megkönnyítve. És utálok én lenni észnél.