Itt az alkalmas szent idő,
az üdvösségnek napjai,
hogy megtisztítsuk a szívünk,
lemosva vétkek szennyeit.
Illés is így tett egykoron,
kit elragadt a tűzszekér,
s világteremtő Istenünk,
ki testet öltve jött közénk.
Ezért imánk míg esdekel,
alázkodjék az értelem,
hajoljon földre térd s a váll,
arcunkat mossák könnyeink.
Vágyunkat űzzük messzire,
törjük meg testünk ösztönét,
így leszünk élő áldozat,
és bőkezűen adhatunk.
Szolgálván hogyha böjtölünk,
elszáll a belső lustaság,
elfut a lelki zsibbadás,
világosságra vált a köd.
Legyen bár vétkek temploma,
és bűnfekéllyel telt a szív,
a böjt lesz legjobb gyógyszere,
ha kegyelmével jő Atyánk.
Jézus, könyörgünk, irgalom!
Bánkódva hozzád száll szavunk:
hogy bűn világát rontva szét
irgalmad hozzon békülést!
Fiaddal add meg, jó Atyánk,
örök Lelkeddel add meg ezt,
kit háromságos névvel is
vallunk, hogy egy vagy, Istenünk!
Ámen
(Csak mert úgy szeretem ezt a himnuszt. A Magyar Kurírról, egyébként.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése