Aztán Trier: sokáig esett (aztán újra), ez nem kedvezett a kedvemnek. Különben jó hely, mindenféle épületek (!) maradtak fönn benne a rómaiaktól, láttuk a (szerintem rém csúf) „barokk felturbósítás áldoztául esett” gótikus dómot, meg rögtön mellette egy szép templomot, amiben inkább csak az üvegablakokat cserélték ki.
A dómban ott felejtettük Gáborék méregdrága fényképezőgépét, és vagy húsz perc múlva szaladtunk vissza érte — nem találtuk. Épp a kegytárgybolt felé igyekeztünk, hogy rákérdezzünk, mikor ránk mosolygott a templomőr bácsi, hogy nem keresünk-e valamit. Egy házaspár leadta, ő meg ránézett az utolsó képekre, és aztán kiszúrta Danit, mikor rohantunk volna fölfelé (a bolt a középső szinten van). Hát jó volt.
Ja igen: a dómból a mögötte levő kerengő érdemel komoly figyelmet, ha arra jártok. (Képet nyilván nem találok róla.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése