Nem tudtam visszadátumozni: az előző még tegnap este született, igaz, publikálni csak most engedte.
És kimaradt belőle, hogy mennyire jó másfél órát töltöttem a szobánk padlószőnyegén Attilával és Ildivel, meg persze a lányokkal. Nagyon kellett már. Közben a pánik is felengedett.
És végül még találtam egy húszezrest a naplómban. Nem csak a kapcsolataim vannak jó kezekben... Kicsit korábban Marioláéknál azt találtam mondani, hogy bármily különös is mindaz, ami körülvesz: amellett, hogy boldogító, valahogy nagyon tenyéren van hordozva. Magam is meglepődtem, mert ezt eddig valahogy nem jutott eszembe komolyan átadni. És akkor el is simult minden kétségem afelől, hogy lesz-e még élet Szegeden, mikor visszajövök. (Aztán visszatért, de talán már nagyobb volt a füstje, mint a lángja.)
Jani pedig írt egy sms-t, miszerint „Ígérem, hogy nem rohadunk oda a gép elé. Gondolunk rád majd néha. És eszünk is.” :-)
Ó igen, és vonatozunk fölfelé. Rút idő van; meg főleg lett pénzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése