2010. március 14.
Ha volna köztünk netán, aki még nem találkozott vele...
(Mégiscsak levettem a filmet, nagyon kilóg jobbra, de) itt látható. Nekem különösen az tetszik, hogy milyen országokat vettek összehasonlítási alapul...
2010. március 12.
2010. február 17.
2010. február 4.
Plazmaadás
„Milyen gyakran jöhet?
- két plazmaadás között legalább két napnak kell eltelnie
- plazmaadás után legkorábban két nap múlva jelentkezhet véradásra
- véradás után azonban csak egy hónap elteltével lehet plazmát adni”
http://www.plazmaszolgalat.hu/mitad.php
„Két donáció között minimum 10 napnak kell eltelnie. A plazmaferezis mellett a teljes véradásnak sincs akadálya, de ebben az esetben hosszabb időnek kell eltelnie.”http://www.plazmaferezis.hu/hu/altalanos_tajekoztato.html
HMM.
2010. február 2.
Vers :-)
Napok óta újra és újra eszembe jut – az a darabka belőle, amire emlékeztem, még az óvodából: „az utca, a muszka”. És rémlett még a néger is... Itt van, azoknak is, akik az óvodában már nem tanultak muszkás verseket:
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
(Szabó Lőrinc: Esik a hó)
2010. február 1.
2010. január 30.
Hójelentés
Felküzdöttem végre a képeket a Facebookra, ide már nem fogom újra, attól tartok.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.
20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.
20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.
Ezt láttam az ablakomból
úgy két órája.
(A Meteorológiai Szolgálat „vörös riasztást” rendelt el, már vártam a hurrikánt, de csak a hó miatt...)
(A Meteorológiai Szolgálat „vörös riasztást” rendelt el, már vártam a hurrikánt, de csak a hó miatt...)
2010. január 29.
A tanítvány túlnőtt mesterén
Kezdetben lehetett a Lelkészség. Egy hete sem volt ott, s már a helyi napilap faggatta (véletlenül „mert ott volt”). Volt egy közös szakunk, talán így kezdődött. Nem is tudom.
Később... osztoztunk sokmindenen. A kézírásunkat nemegyszer összetévesztették, ez mulattatott. Osztozunk az írás örömében – leveleztünk is, kézzel, s ez tán nem kis szó mai napság. Összekötött a könyv- és könyvtárszeretet, az utazhatnék, talán a cserkészet is.
Osztoztunk embereken (javarészt egymás után ugyan).
Előtte jártam – koromnál s kóromnál fogva – Kolozsvárt: nagy élvezettel vezettem be őt is, amennyire tudtam, s aztán mint több barátomon, rajta is féltékenyen figyeltem hamarosan, amint önálló életre kel benne a város. (Szégyellem, hogy minden ilyen esetet egy icipicit így élek meg; de sokkal inkább örvendek, mert ez az otthonosság már saját, nem kívülről adott.)
Előtte jártam a stoppolásban, a blogírásban, a korrektúrában, az LT-ben, a STVK-n, az életből-elszökésben... de mindez csak időbeli előny, nem több. Nem részletezem, mi mindenben volt mindig is, sokkal is jobb nálam, hány soha meg nem fogalmazott vágyamat valósította meg.
S most itt van mellettem nyomtatásban, ISBN-számmal. Transzírványok – erdélyi kötődésű bloggerek írásai. S én örülhetek, hogy magamra ismerek (lám, még mindig magamban próbálom fürdetni arcomat). A tanítvány túlnőtt mesterén, mert ez a dolga.
Vajon ki az én mesterem?
2010. január 22.
Mondtam-e,
hogy Angliába megyek esküvőre a nyáron? A kedves Tom eldöntötte, hogy elveszi Eleanor-t, és megígérte, hogy meghívót is küld, ha lesz.
Ennek az egyetlen szomorú következménye az, hogy az (egyébként általam fölvetett...) évi rendes JVC-találkozónkat ki fogom hagyni áprilisban, mert két angliázás aligha fog beleférni az évbe. (Ez mondjuk leegyszerűsíti állampolgári kötelességem teljesítését is, mert nem kell kitalálnom, hogy hol és hogyan válasszak vasárnap.)
Akkor már csak azt kell átgondolnom, hogy mikor (majd pedig, hogy hogyan) menjek Luxemburgba babanézőbe. :-)
Ennek az egyetlen szomorú következménye az, hogy az (egyébként általam fölvetett...) évi rendes JVC-találkozónkat ki fogom hagyni áprilisban, mert két angliázás aligha fog beleférni az évbe. (Ez mondjuk leegyszerűsíti állampolgári kötelességem teljesítését is, mert nem kell kitalálnom, hogy hol és hogyan válasszak vasárnap.)
Akkor már csak azt kell átgondolnom, hogy mikor (majd pedig, hogy hogyan) menjek Luxemburgba babanézőbe. :-)
2010. január 21.
Uhh
Na, erről nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy mellélőttem ezzel a munkával: teljesen inkompatibilis vagyok azzal az emberrel, akivel együt kellett volna működnöm. Az interjú nagyjából abban a hangulatban zajlott, mintha egynémely régi matekos és hittanos dolgozatainkat kombinálnánk: tíz kérdés -- tíz perc; a tőmondatnál hosszabb válasz nem értékelhető.
Plusz egy tanulságul pedig: Tomnak igaza van, nem minden jezsuita annyira jó arc.
Plusz egy tanulságul pedig: Tomnak igaza van, nem minden jezsuita annyira jó arc.
2010. január 20.
Yet another failure,
írtam a Facebookra, azaz újabb kudarc: a Közalapítvány sem engem választott, idézem: „bár a feladat ellátására alkalmasnak találtunk, szakmai tapasztalatai miatt mással töltjük be”. Nincs rá bizonyíték, de gondolom, az a srác lett, aki már eleve ott van félállásban, és igazából ha így van, azért se kárhoztatom őket, mert ha munkáltató lennék, én is olyat választanék, akit ismerek. Csak kicsit olyan érzésem van, hogy egymás idejét (meg az én reményeimet) húztuk.
KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...
Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”
KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...
Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”
2010. január 19.
Ökumenikus
istentiszteleten voltam a szerbeknél az előbb -- vagyis hát, szép ortodox liturgiára volt hivatalos a pomázi keresztény közönség. Egyetlen hang sem hangzott el magyarul (pedig a kiírás szerint igét is hirdetett a pópa), viszont (ez lehetett az ökumenikus szellem hatása, most látom csak) nagyon barátian tömörre vették, nem volt több fél óránál az egész a teljesen fűtetlen templomben.
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)
A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)
A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom
2010. január 14.
Váratlan találkozások
Tegnap, miután a Huszár Gálban már nem volt, elmentem egy könyvért a kiadóba: a kiadvány elfogyott teljesen, de letölthető (itt -- nőknek szánt bibliaolvasó vezérfonalról van egyébként szó). A szép az volt az egészben, hogy reggel ellenőriztem a honlapjukat, és innen nézve csak nagy üggyel-bajjal kerülhettem ki a KIFOGYOTT feliratokat... de sikerült.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.
2010. január 12.
Multitude Tuesday
6. Hogy amolyan relatív demokráciában élhetek, ahol nem ölik az embereket meggyőződéseik miatt.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.
2010. január 7.
...és vesztettem is...
A forgalmi vizsga díja (az eddigi 3600-ról) január 1-jével 11 000 (!) Ft-ra emelkedett...
2010. január 6.
Hírek
Van új lámpám a szobába, így fest. Még föl kell persze tenni, meg szerezni bele valami jó kis égőt, aztán gyönyöködhetek benne. :-) (Ezúton is köszönet Gáboréknak a karácsoni lámpautalványért.)Aztán pedig még annyi, hogy belefutottam tegnap este egy (aznap határidős) félállás-hirdetésbe (adminisztratív, hajléktalanos), jelentkeztem, és ma írtak, hogy várnak meghallgatásra. Nem minden munkáltató malmai őrölnek olyan lassan, mint a többségé... A másik két címzettből egyet ismerek, s hát az őt ajánló tényeken nehéz lesz túltenni, de hát miért ne fussak neki?
Friss: fogadalomkövető táblázat...
Hogyan tudtunk élni nélküle: az amerikaiaknak már az újévi fogadalmaik állására is van nyomtatható űrlapjuk. Bár, Cili, a Tieidre sajnos nem fog működni...
2010. január 5.
Fogadalmak
Nem készültem nagyon megosztani őket, da ha hógolyó, legyen hógolyó, úgyhogy egypárat mégis:
- Végigolvasom a Bibliát.
- Megírok egy levelet kézzel minden héten.
- Lefordítom a Finding the Still Point-ot.
- Megnézem magamnak Etiópiát.
Új év, új élet...
Hosszú ideje (?) először, tettem egy csomó újévi fogadalmat. Eddig egész jól is állok velük. :-)
Ez meg nem az, de láttam Maránál (már korábban), és megtetszett, hát megpróbálkozom vele: a "count your blessings" elv alapján itt is hálát adni 1000 ajándékért. [Hogy ma nem hétfő van? Nem tudok belenyúlni a képbe. :-)]
1. A hó csillogása a járdán
2. Hogy jó melegbe érkezhetek haza
3. A reneszánsz festmények, amiket ma láttam*
4. A pecsételgetés öröme
5. Az ingyenes múzeumi belépő
* A második látogatással is csak a feléig jutottam, de ha már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy bármennyiszer visszamehetek, ki is használom a lehetőséget.
2009. december 27.
Összegezni volna jó...
ha nem volna hiábavaló.
Kicsit ilyen most minden: van is, meg nincs is, jó is, meg rossz is, vagy igazából csak nem jó, nem is rossz. Volt az a remek hó, elolvadt két nap alatt, és jött a -20 után a +20 fok (jó, itt 10 alá és fölé nem nagyon ment). De én is így vagyok, hol pörgök, hol befordulok, a legfőbb félelmem az, hogy idegenek között kell időt töltenem, például. Aztán egyszer-egyszer erőt veszek magamon, és akkor kiderül, hogy érdemes, de legközelebbig már nem biztos, hogy kitart az erő. Megnéztem végre-valahára a Csak egyet közösséget, és jó volt, de lám, ezer év homelesses tapasztalat sem adja meg, hogy magabiztosan forogjak tíz-tizenöt idegen jóember között. (Szegedi karácsonyi babgulyás dettó.)
Ilyen az Isten is, vagy csak az én hitem: hol van, hol nincs, de leginkább is itt áll a hátam mögött, s várja, hogy megkerüljem érte a világot.
Furcsa ez, semmi sem biztos, pedig nem is bizonytalan...
Egy verset még, mert sokmindent ki tud mondani, amit én nem.
Kicsit ilyen most minden: van is, meg nincs is, jó is, meg rossz is, vagy igazából csak nem jó, nem is rossz. Volt az a remek hó, elolvadt két nap alatt, és jött a -20 után a +20 fok (jó, itt 10 alá és fölé nem nagyon ment). De én is így vagyok, hol pörgök, hol befordulok, a legfőbb félelmem az, hogy idegenek között kell időt töltenem, például. Aztán egyszer-egyszer erőt veszek magamon, és akkor kiderül, hogy érdemes, de legközelebbig már nem biztos, hogy kitart az erő. Megnéztem végre-valahára a Csak egyet közösséget, és jó volt, de lám, ezer év homelesses tapasztalat sem adja meg, hogy magabiztosan forogjak tíz-tizenöt idegen jóember között. (Szegedi karácsonyi babgulyás dettó.)
Ilyen az Isten is, vagy csak az én hitem: hol van, hol nincs, de leginkább is itt áll a hátam mögött, s várja, hogy megkerüljem érte a világot.
Furcsa ez, semmi sem biztos, pedig nem is bizonytalan...
Egy verset még, mert sokmindent ki tud mondani, amit én nem.
Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…
Rakovszky Zsuzsa: December
2009. november 18.
Nem lettem
különösebben beteg, egy hőemelkedéssel végigtalpalt nap, s mára már csak nátha.
A múzeumban hajtás van az egész héten, múlt péntek-szombaton az őszi Éjszaka miatt, vasárnap romeltakarítás, ezen a héten meg a készülő kiállítás tart lázban mindenkit. Alighanem holnap is lehúzok fél napot, mert van még restanciám (hja, aki Finnországban lógatja a lábát...), és mert minden bizonnyal szükség lesz rám.
Ezenkívül indul A hét múzeuma akció, ugyanis kaptam ingyenes belépőt (2. 2 "c"). De erről majd legközelebb.
A múzeumban hajtás van az egész héten, múlt péntek-szombaton az őszi Éjszaka miatt, vasárnap romeltakarítás, ezen a héten meg a készülő kiállítás tart lázban mindenkit. Alighanem holnap is lehúzok fél napot, mert van még restanciám (hja, aki Finnországban lógatja a lábát...), és mert minden bizonnyal szükség lesz rám.
Ezenkívül indul A hét múzeuma akció, ugyanis kaptam ingyenes belépőt (2. 2 "c"). De erről majd legközelebb.
2009. november 17.
Beteg leszek
Egyrészt érzem a bőrömön, másrészt farkaséhes voltam, mégis úgy álltam föl a Fruccolában, hogy nem ezt vágytam enni.
Nem szeretem.
Nem szeretem.
2009. november 7.
2009. november 6.
Turku
Tegnap este összeírtunk egy gyors listát, hogy mi mindenről is kéne írni, de ez azt jelenti, hogy a legkevésbé se leszek koherens.
Láttunk például egy szélmalmot a város fölött, és mellette vidoran ugrálni egy vadnyulat. (Nem biztos, hogy annyira vidor volt, mert éppen tetű hideg volt.) Mögötte pedig szabadtéri színpad áll, amelyiknek a nézőtere forgatható körbe, ilyenformán négy-öt színpado(cská)n lehet játszani körülötte.
Aztán itt szesztilalom van, jó, nem olyan, mint az igazi, de a boltokban kizárólag sört meg cidert lehet kapni, komolyabbat csak ebben. Itt meg persze drágán, már csak a jól ismert piaci törvényszerűség miatt is -- bár lehet, hogy itt még az államnak sem érdeke, hogy lejjebb nyomja az árakat.
A finnek persze meglelik a módját az alkoholhoz jutásnak, pl. vesznek a nemzetközi vizek jótékony takarás-, izé, hullámzásában. Jut eszembe, íme, a hajónk (illetve ez lesz a visszaúton).
Tegnap kirándultunk egy sort a környéken. Ciliék mögött az egyik irányba erdő van kisebb-nagyobb sziklákkal, aztán láp, aztán a tenger. És a tenger egy kicsi helyen már kezd befagyni! :)
Ma is kirándulgattunk, csak ma Naantaliban, amely ma minden volt, csak napos nem, de láttuk a szép régi óvárost meg a MúminWorldöt [a link zenél], persze üresen, csak az épületeket. Ma nem volt annyira hideg, viszont ennek megfelelően a tegnapi hó helyett az eső szitált egész nap.
Most este pedig Cili erasmusos ismerősei jöttek át hajában sült krumplit enni meg filmet nézni, egy lengyel és három magyar lány. Jól mulattunk. :)
Láttunk például egy szélmalmot a város fölött, és mellette vidoran ugrálni egy vadnyulat. (Nem biztos, hogy annyira vidor volt, mert éppen tetű hideg volt.) Mögötte pedig szabadtéri színpad áll, amelyiknek a nézőtere forgatható körbe, ilyenformán négy-öt színpado(cská)n lehet játszani körülötte.
Aztán itt szesztilalom van, jó, nem olyan, mint az igazi, de a boltokban kizárólag sört meg cidert lehet kapni, komolyabbat csak ebben. Itt meg persze drágán, már csak a jól ismert piaci törvényszerűség miatt is -- bár lehet, hogy itt még az államnak sem érdeke, hogy lejjebb nyomja az árakat.
A finnek persze meglelik a módját az alkoholhoz jutásnak, pl. vesznek a nemzetközi vizek jótékony takarás-, izé, hullámzásában. Jut eszembe, íme, a hajónk (illetve ez lesz a visszaúton).
Tegnap kirándultunk egy sort a környéken. Ciliék mögött az egyik irányba erdő van kisebb-nagyobb sziklákkal, aztán láp, aztán a tenger. És a tenger egy kicsi helyen már kezd befagyni! :)
Ma is kirándulgattunk, csak ma Naantaliban, amely ma minden volt, csak napos nem, de láttuk a szép régi óvárost meg a MúminWorldöt [a link zenél], persze üresen, csak az épületeket. Ma nem volt annyira hideg, viszont ennek megfelelően a tegnapi hó helyett az eső szitált egész nap.
Most este pedig Cili erasmusos ismerősei jöttek át hajában sült krumplit enni meg filmet nézni, egy lengyel és három magyar lány. Jól mulattunk. :)
2009. november 4.
El
A Fészbukot nem olvasó kisebbséget sietek tájékoztatni, hogy megléptünk Áronnal Turkuba egy hétre, és immár meg is érkeztünk ma reggel, alig 24 úton töltött óra után (földön-vízen-levegőben, mint annak idején az Utasellátó). Képek alighanem csak beltérből lesznek, kint a fényképezőgépre fagyna az ujjunk rövid úton.
2009. november 2.
Fall Into Reading (English Version)
Mmm, I guess I should re-post this in English to make it accessible for all of you. :-) So I'm going to read the following books:- Georges Minois: History of World Weariness
- René Berger: Discovery of Painting
Őszi olvasósdi
A képecske egy amerikai blogger kezdeményezésre utal, igaz, némileg meg vagyok késve vele, de sebaj. Az a lényege, hogy ki kell választani néhány könyvet, amit ezen az őszön (= 2009. IX. 22. és XII. 22. között) el akarok olvasni, aztán közzétenni a listát, és majd a végén az eredményt is. Hát, az én listám nem lesz hosszú, de az elsővel már igen rég küzdök.- Georges Minois: Az életfájdalom története
- René Berger: A festészet felfedezése I-II.
2009. október 22.
A nehéz parancs
Csak az a lovas! Az a Trieszt felé ügető lovas. Utolérte őt a hágón, és nehéz parancsot hozott. Egyetlen szóból állt: Élj!
Ahelyett, hogy még elkeseredettebben tudott volna sírni, egyszerre végképp kijózanodott. Letörülte maradék könnyeit, és visszafordult a hátára. Hiába, mindez színészkedés, maszlag. Szerepeket próbál, áltatja magát, komédiázik. Ravaszkodik, hogy megkönnyebbülést merítsen a sírásból. De nem megy. Megcsömörlött tőle.
Ottlik Géza: Iskola a határon
2009. október 1.
2009. szeptember 30.
Mr Chan visszatért
A levél tárgya:
Üdvözlettel neked érthetõ, hogy talán egy kicsit nyugtalan, mert nem
ismersz, de van egy jövedelmezõ vállalkozás javaslatát a közös
érdekû megosztani veletek. Megvan a hivatkozást az én keresni
valakit, aki megfelel az én dolgom javaslatot. Hadd kezdjem bevezetésével
magam. Én vagyok Mr. Patrick Chan ügyvezetõ igazgatója és gazdasági
vezérigazgató-Hang Seng Bank Ltd. takarásban van egy üzleti javaslat az Ön
számára.
Én akarom, hogy segítségemre lesz a végrehajtó egy üzleti projekt Hong
Kong az Ön országában. Magában foglalja az átadás egy nagy halom pénzt.
Mindent erre az ügylet jogszerûen rántás nélkül megtehetõ.
Kérjük Endeavour megfigyelni legteljesebb diszkréció érintõ
valamennyi ügyben a kérdést.
Miután az alapokat már sikeresen át, a fiókba fogjuk részesedése az arány
jóvá kell hagynia mind a ketten. Amennyiben érdekli kérem küldjön az
alábbi adatokat a gyorsabb a folyamat;
Teljes név
Cím, Állampolgárság
Életkor, nem, Foglalkozás Családi szobor,
Privát telefonszám, faxszám Private.
Én inkább nem éri meg az én privát e-mail cím: <>
és végül azt követõen, hogy én átadják Önnek több formációban
errõl a mûveletet. Kérjük, ha nem érdekli törölje az e-mailt, és
nem vadásznak rám, mert én vagyok a karrierem elhelyezés és az élet, a
családom a tét ebben a vállalkozásban. Bár semmi sem merte semmi szerzett.
A legkorábbi választ erre a levélre, majd értékelni.
Üdvözlettel,
Mr. Patrick Chan.
(Kiemelések tőlem.)
Oèekávám Váš e-mail
Üdvözlettel neked érthetõ, hogy talán egy kicsit nyugtalan, mert nem
ismersz, de van egy jövedelmezõ vállalkozás javaslatát a közös
érdekû megosztani veletek. Megvan a hivatkozást az én keresni
valakit, aki megfelel az én dolgom javaslatot. Hadd kezdjem bevezetésével
magam. Én vagyok Mr. Patrick Chan ügyvezetõ igazgatója és gazdasági
vezérigazgató-Hang Seng Bank Ltd. takarásban van egy üzleti javaslat az Ön
számára.
Én akarom, hogy segítségemre lesz a végrehajtó egy üzleti projekt Hong
Kong az Ön országában. Magában foglalja az átadás egy nagy halom pénzt.
Mindent erre az ügylet jogszerûen rántás nélkül megtehetõ.
Kérjük Endeavour megfigyelni legteljesebb diszkréció érintõ
valamennyi ügyben a kérdést.
Miután az alapokat már sikeresen át, a fiókba fogjuk részesedése az arány
jóvá kell hagynia mind a ketten. Amennyiben érdekli kérem küldjön az
alábbi adatokat a gyorsabb a folyamat;
Teljes név
Cím, Állampolgárság
Életkor, nem, Foglalkozás Családi szobor,
Privát telefonszám, faxszám Private.
Én inkább nem éri meg az én privát e-mail cím: <>
és végül azt követõen, hogy én átadják Önnek több formációban
errõl a mûveletet. Kérjük, ha nem érdekli törölje az e-mailt, és
nem vadásznak rám, mert én vagyok a karrierem elhelyezés és az élet, a
családom a tét ebben a vállalkozásban. Bár semmi sem merte semmi szerzett.
A legkorábbi választ erre a levélre, majd értékelni.
Üdvözlettel,
Mr. Patrick Chan.
(Kiemelések tőlem.)
2009. szeptember 18.
Boldogság
Hosszú ideje a leginspirálóbb-lelkesítőbb telefonbeszélgetést adatott lebonyolítanom [ööö] ma este, úgy félórája, még a HÉV-en.
Tamás hívott, ami magában is öröm, de ráadásul arról van szó, hogy meghallgatta Mustó Pétert valahol (talán itt), és közben-utána valami megpendült benne, hogy kellene valamit csinálni hajléktalan emberekkel, talán valami olyasmit, mint Szegeden. Elkezdett beszélgetni a koleszos lakótársaival, és talált párat, akit érdekelne a dolog, úgyhogy azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mesélgetni nekik egy kicsit minden/rről.
És hát hogyne volna. Én ugyanis éppen hétfőn fogalmaztam meg Judit-Anna-Szilvinek, hogy 13 éves korom óta valószínűleg az első tanévet nyomtam végig úgy, hogy közben semmiféle önkéntes munkát nem végeztem. (Ezek egy része mindig olyan kimondatlan, megszervezetlen dolog volt; de az idén semmit, se ilyet, se olyat!) S hát az aligha mentség, hogy tavaly adtam erre egy évet, most akkor a hátralevő időre ennyi.
Úgyhogy most mindenféle foszlányok cikáznak a fejemben, és van miért élnem szerdáig. :-) De jó, de jó.
Tamás hívott, ami magában is öröm, de ráadásul arról van szó, hogy meghallgatta Mustó Pétert valahol (talán itt), és közben-utána valami megpendült benne, hogy kellene valamit csinálni hajléktalan emberekkel, talán valami olyasmit, mint Szegeden. Elkezdett beszélgetni a koleszos lakótársaival, és talált párat, akit érdekelne a dolog, úgyhogy azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mesélgetni nekik egy kicsit minden/rről.
És hát hogyne volna. Én ugyanis éppen hétfőn fogalmaztam meg Judit-Anna-Szilvinek, hogy 13 éves korom óta valószínűleg az első tanévet nyomtam végig úgy, hogy közben semmiféle önkéntes munkát nem végeztem. (Ezek egy része mindig olyan kimondatlan, megszervezetlen dolog volt; de az idén semmit, se ilyet, se olyat!) S hát az aligha mentség, hogy tavaly adtam erre egy évet, most akkor a hátralevő időre ennyi.
Úgyhogy most mindenféle foszlányok cikáznak a fejemben, és van miért élnem szerdáig. :-) De jó, de jó.
2009. szeptember 15.
Babákok
Azt hiszem, megfeledkeztem Jakabról, akinek a mamájával még találkoztam egyik vasárnap este -- s másnap reggelre megszületett.
Ma pedig Anna Etelka megérkezésének a híre ért utol, be jó, be jó. Isten hozta mindkettőjüket erra a világra (amely biztos nem a lehetséges világok legjobbika, de azért ennyivel többen dolgozunk rajta). :-)
Ma pedig Anna Etelka megérkezésének a híre ért utol, be jó, be jó. Isten hozta mindkettőjüket erra a világra (amely biztos nem a lehetséges világok legjobbika, de azért ennyivel többen dolgozunk rajta). :-)
2009. szeptember 12.
Az unalom öl, butít és nyomorba dönt
... bár igazából nem szólhatok semmit, mert ma sikerült megkaparintanom korrektúrára a következő kiállítás feliratait, szóval nemcsak tudom már, hogy miből jött a KÖZÉRT, de még valami hasznosnak mondható munkát is végeztem (fél órában. Plusz mondjuk még 1 teremőrzés).
2009. szeptember 10.
Tegnap esti kép
A szép az volt benne, hogy láttam, ahogy a papám locsolja a pezsgőt mellé, de hirtelen meg se tudtam szólalni a csodálkozástól, hogy ő nem veszi észre. Ő meg persze észrevette, hogy a hasán csorog le, s azt hitte, túlhabzott, de belenézett a pohárba, és az még félig se volt... Eltartott egy ideig, mire azt mondta: – Ez a pohár lyukas!2009. szeptember 4.
Újabban
Furcsa nagyon ez a tömbösített dolgozás - nemdolgozás. Nagyon el tudok szokni a múzeumtól akár két nap alatt is...
Itthon teszek-veszek, például már csak az asztalom felszíne van hátra a rendrakásból -- meg az alatta álló doboz, de azért egyszer már azt is kirostáltam. Tegnap megnéztem másfél blokkot a BUSHO versenyfilmjeiből, és nem voltak jók, sajnos. Viszont szert tettem egy húsos szakácskönyvre, és már-már kedvem van kipróbálni, pedig úgy elszoktam a húsevéstől, hogy nagyon.
Ma délután a terv szerint meghallgatok egy előadást Christiania in Art és egy másfajta urbanizáció címmel a VAM Designban, estve Kiskunfélegyházára vagyok hivatalos Jani--Zita--Áron-buliba, amivel az az egy ciki kicsit, hogy ezidőtájt jön Timi a lánykákkal, és mire én vissza, addigra ők elstartolnak Luxba Papával.
Holnap jó esteben (= jó időben) szüreti sokadalom a Skanzenban, végre valahol jó a TKM-kártyám. 800 forintért Kaláka-koncerttel, hát ez nagyon jó deal lenne.
Vasárnap-hétfőn munka, kedden Zsófiék Fehérvárt (Márti, ha ráérsz egy fagyira, Veled is!), szerda délelőtt ostábla-oktatás Nórinak. :-)
Itthon teszek-veszek, például már csak az asztalom felszíne van hátra a rendrakásból -- meg az alatta álló doboz, de azért egyszer már azt is kirostáltam. Tegnap megnéztem másfél blokkot a BUSHO versenyfilmjeiből, és nem voltak jók, sajnos. Viszont szert tettem egy húsos szakácskönyvre, és már-már kedvem van kipróbálni, pedig úgy elszoktam a húsevéstől, hogy nagyon.
Ma délután a terv szerint meghallgatok egy előadást Christiania in Art és egy másfajta urbanizáció címmel a VAM Designban, estve Kiskunfélegyházára vagyok hivatalos Jani--Zita--Áron-buliba, amivel az az egy ciki kicsit, hogy ezidőtájt jön Timi a lánykákkal, és mire én vissza, addigra ők elstartolnak Luxba Papával.
Holnap jó esteben (= jó időben) szüreti sokadalom a Skanzenban, végre valahol jó a TKM-kártyám. 800 forintért Kaláka-koncerttel, hát ez nagyon jó deal lenne.
Vasárnap-hétfőn munka, kedden Zsófiék Fehérvárt (Márti, ha ráérsz egy fagyira, Veled is!), szerda délelőtt ostábla-oktatás Nórinak. :-)
2009. szeptember 1.
Új év, új élet :)
...lenne, ha járnék még iskolába, de hála a Mindenhatónak, nem.
Ezzel együtt kicsit mégis új lesz (legalábbis a hónap), és ezért nyitottam is neki egy tökéletesen érdektelen, időszakos párhuzamos blogot.
Ezzel együtt kicsit mégis új lesz (legalábbis a hónap), és ezért nyitottam is neki egy tökéletesen érdektelen, időszakos párhuzamos blogot.
2009. augusztus 17.
..
Kicsit elbóklásztam a blogon, végigolvastam a Balkánt (irtó jó, ahogy visszajönnek képek félmondatokból!) meg a következő napokat-hetet -- nagyon érdekes volt. Azért átmentem már pár olyan helyzeten, mikor új alapokra kellett helyeznem az énképem, a kapcsolataimat, némi túlzással az életem, és valahogy mindig épen kerülök ki ezekből. És többnyire, úgy érzem, nem rajtam múlik, én csak ott vagyok, igyekszem megélni, de a legritkábban tudom/akarom tevőleg is befolyásolni az eseményeket. Persze tudom, hogy semmi igazán komoly krízis nem állta még az utamat, hozzátartozók halála, betegség vagy ilyesmi, de mégis, a magam nyűgei éppen elegek magamnak... Valaki vigyáz rám.
.
Katinál vagyok, már alszik mögöttem.
Szeretek itt lenni, mindig történik valami, jönnek-mennek a népek, a legkülönösebbek általában. Néha ilyen házról álmodom, ilyen átjáróról (máskor nagyon nem :-)).
A múzeum lassan megöl, egyik nap hosszabb, mint a másik, ráadásul Moss egy rendszerfrissítést követően megint nem lát wifit egyáltalán, olvasni pedig valahogy nem volt idegem mostanában... jaj, rajtam van a panaszkodhatnék erősen.
És nem jutottam el a Picture the Homeless ügyeire, ezt bánom erősen.
Viszont mindenkinek ajánlódik a városmajori retro véradás (!) sörrel-virslivel, szeptember 5-én. :-)
Szeretek itt lenni, mindig történik valami, jönnek-mennek a népek, a legkülönösebbek általában. Néha ilyen házról álmodom, ilyen átjáróról (máskor nagyon nem :-)).
A múzeum lassan megöl, egyik nap hosszabb, mint a másik, ráadásul Moss egy rendszerfrissítést követően megint nem lát wifit egyáltalán, olvasni pedig valahogy nem volt idegem mostanában... jaj, rajtam van a panaszkodhatnék erősen.
Szerdán állásinterjún voltam Szegeden, hát, hát, az elfelejtett német, az bizony nagyon ciki. Ezzel együtt nem látom 100%-ig reménytelennek a helyzet', meglátjuk.
A héten valami kórság is végigsöpört a családon, a Veliko Tarnovóból [nagy kár, hogy azt az élményt nem örökítettem meg akkor, 2006. augusztus 5. és 8. között...] hazahozott Imodium ismét megmentette az életem kis túlzással. Egyet Nagyinak is adtam, de 3 még mindig maradt, ennyi remélhetőleg elég a következő, mondjuk, tíz évre belőle. :-)És nem jutottam el a Picture the Homeless ügyeire, ezt bánom erősen.
Viszont mindenkinek ajánlódik a városmajori retro véradás (!) sörrel-virslivel, szeptember 5-én. :-)
2009. augusztus 5.
2009. augusztus 4.
Munka-ügy
Mért van az, hogy most kezdenek beindulni a szegedi lehetőségek, mikor lassan értelmét veszti, hogy le akarjak menni...? És főleg: miért nem lehet semmit tervezni ezen a fronton? A jelentkezés/interjú másnapján ugyanúgy visszahívhatnak, mint egy hónap múlva vagy éppen soha. Hogy döntsem el, hogy mikor vállaljak el mit?
Bonyolult dolgok ezek.
Különben épp Kecskeméten lopom Melitta netjét, míg ő Paffyval beszélget telefon'. Én is vele találkoztam itt eredetileg, megspórolt nekem +2 óra utazást (és kb. kétezer forintot) azzal, hogy följött idáig. És nagyon jót beszélgettünk, régesrég érett már. (Aztán el kellett mennie, de az én telefonomon ingyen tudnak beszélni.)
Még két nap munka, aztán indul a hétvégi road-movie: két esküvő, közte pedig informális osztálytalálkozó. Három helyszínen, természetesen.
Bonyolult dolgok ezek.
Különben épp Kecskeméten lopom Melitta netjét, míg ő Paffyval beszélget telefon'. Én is vele találkoztam itt eredetileg, megspórolt nekem +2 óra utazást (és kb. kétezer forintot) azzal, hogy följött idáig. És nagyon jót beszélgettünk, régesrég érett már. (Aztán el kellett mennie, de az én telefonomon ingyen tudnak beszélni.)
Még két nap munka, aztán indul a hétvégi road-movie: két esküvő, közte pedig informális osztálytalálkozó. Három helyszínen, természetesen.
2009. július 27.
Röviden
Egy s más a lelkigyakorlatról, a képeken nem mi vagyunk, de ilyesmi volt.
Aztán: tegnap reggel óta nem találom a szemüvegem (!), a kontaktlencse viszonylag beválik, de állati boszantó a dolog mégis.
Ma végre beszabadultam a Térfilmzenére Anyánkkal, megnéztük a Budapest retro II.-t, nagyon jó. Hangosan nevettünk rajta nem egyszer (és nem egymagunk).
Holnap reggel megint úszás, szombaton is voltunk, nagyon kell. És utána Pócsmegyer, Eszter-meg-Levente, majd (talán mind együtt) Kisnémedi, Csillag, gyermekek, Levente. Előfeltétel, hogy ne holnap szüljön... :-)
Aztán: tegnap reggel óta nem találom a szemüvegem (!), a kontaktlencse viszonylag beválik, de állati boszantó a dolog mégis.
Ma végre beszabadultam a Térfilmzenére Anyánkkal, megnéztük a Budapest retro II.-t, nagyon jó. Hangosan nevettünk rajta nem egyszer (és nem egymagunk).
Holnap reggel megint úszás, szombaton is voltunk, nagyon kell. És utána Pócsmegyer, Eszter-meg-Levente, majd (talán mind együtt) Kisnémedi, Csillag, gyermekek, Levente. Előfeltétel, hogy ne holnap szüljön... :-)
2009. július 17.
Fura ez
Amióta ilyen dolgozó vagyok, vagy micsoda, nemigen blogolok. Ez persze nem ilyen egyszerű, de most így érzem. No mindegy.
Pedig történnek dolgok, pl. voltam Baján és megnéztem a Nagy Halászlébulit, a végén a még nagyobb tűzijátékkal (nem voltam nagyon nagy rajongó eddig, de ez lenyűgöző volt, tényleg), találkoztam néhány jobban ismert szegedi, vagy féltucat kevésbé ismert bajai és pár ismeretlen budapesti ismerőssel, teszteltem a református templom új (leendő) padját (igen, ehhez protestánsnak kell lenni, hogy elkészíttessük a prototípust, majd kipróbáltassuk a hívekkel), és nem győztem ámuldozni, hogy ott engem mennyire szeret mindenki.
A múzeumban olvadozunk, ma bevittünk egy hőmérőt, 38,5 fok volt a regisztrált maximum az emeleten, ne gyertek a háborús kiállításra mostanában (pedig szép...). A földszint és a pince rendben van viszont, így leginkább az utazgatás alatt pusztít a hőség.
Mossra Áron hegesztett wégre wifit, így tegnap óta már-már Kánaán uralkodik a recepción; és mindehhez ma (se szó, se beszéd) még a betett DVD is elindult, pedig eddig az se igen. Meg is néztük gyorsan az Értelem és érzelem első harmadát. :-)
Aztán: úszni járogatunk Papával, a szép új szentendrei uszodába, és állati jó. Igaz, nem úszom sokat, és nem is nagyon profin (a fejem azért belenyomom), de már így is nagyon jólesik. Egyszer még duatlont is kerekítettem belőle (biciklivel mentem), de az azért nyűgös, ha utána munkába megyek, így inkább fölkelek 6-kor (!) annak fejében, hogy Papa hoz-visz (és veszi a belépőm, persze).
Továbbá lelkigyakorlatra készülök a Sacre Coeurökhöz, mégpedig táncmeditációsra (én!). És rettenetesen kíváncsi vagyok, egyelőre ugyanis éppen ennyit tudok az egészről:
Pedig történnek dolgok, pl. voltam Baján és megnéztem a Nagy Halászlébulit, a végén a még nagyobb tűzijátékkal (nem voltam nagyon nagy rajongó eddig, de ez lenyűgöző volt, tényleg), találkoztam néhány jobban ismert szegedi, vagy féltucat kevésbé ismert bajai és pár ismeretlen budapesti ismerőssel, teszteltem a református templom új (leendő) padját (igen, ehhez protestánsnak kell lenni, hogy elkészíttessük a prototípust, majd kipróbáltassuk a hívekkel), és nem győztem ámuldozni, hogy ott engem mennyire szeret mindenki.
A múzeumban olvadozunk, ma bevittünk egy hőmérőt, 38,5 fok volt a regisztrált maximum az emeleten, ne gyertek a háborús kiállításra mostanában (pedig szép...). A földszint és a pince rendben van viszont, így leginkább az utazgatás alatt pusztít a hőség.
Mossra Áron hegesztett wégre wifit, így tegnap óta már-már Kánaán uralkodik a recepción; és mindehhez ma (se szó, se beszéd) még a betett DVD is elindult, pedig eddig az se igen. Meg is néztük gyorsan az Értelem és érzelem első harmadát. :-)
Aztán: úszni járogatunk Papával, a szép új szentendrei uszodába, és állati jó. Igaz, nem úszom sokat, és nem is nagyon profin (a fejem azért belenyomom), de már így is nagyon jólesik. Egyszer még duatlont is kerekítettem belőle (biciklivel mentem), de az azért nyűgös, ha utána munkába megyek, így inkább fölkelek 6-kor (!) annak fejében, hogy Papa hoz-visz (és veszi a belépőm, persze).
Továbbá lelkigyakorlatra készülök a Sacre Coeurökhöz, mégpedig táncmeditációsra (én!). És rettenetesen kíváncsi vagyok, egyelőre ugyanis éppen ennyit tudok az egészről:
„A tánc, a mozgás a meditáció egy sajátos útja. Megtapasztaljuk, hogyan nyitja meg a tánc, a mozgás azokat a mélységeinket, melyekbe gondolatokon, szavakon keresztül nem tudunk behatolni. Engedjük, hogy ez a felfedezésre váró imamód hasson ránk, reflektálunk tapasztalatainkra, és a megtanult egyszerű mozdulatokkal később, a hétköznapokban is gazdagíthatjuk személyes imaéletünket.”
Gyöngyszem
The bone-chilling scream split the warm summer night in two, the first half being before the scream when it was fairly balmy and calm and pleasant, the second half still balmy and quite pleasant for those who hadn't heard the scream at all, but not calm or balmy or even very nice
for those who did hear the scream, discounting the little period of time during the actual scream itself when your ears might have been hearing it but your brain wasn't reacting yet to let you know.
for those who did hear the scream, discounting the little period of time during the actual scream itself when your ears might have been hearing it but your brain wasn't reacting yet to let you know.
Winning sentence, 1986 Bulwer-Lytton bad fiction contest
Hevenyészett kísérlet a fordításra (minden eltérő változatot is örömmel fogadok):
A hátborzongató / csontig hatoló sikoly kettéhasította a meleg nyári éjszakát: az első fele lett a sikoly előtti, mikor még elég balzsamos/boldog volt, nyugodt és kellemes, a második még mindig balzsamos/boldog és elég kellemes azoknak, akik egyáltalán nem hallották a sikolyt, de nem nyugodt vagy balzsamos/boldog vagy akár csak különösebben szép azoknak, akik hallották, leszámítva azt a rövid időtartamot magának a sikolynak a során, amely alatt a fül esetleg már hallhatta, az agy azonban még nem reagált rá.
(Az 1986-os Bulwer-Lytton rosszpróza-verseny győztes mondata. E nemes versengésben a lehetséges legrosszabb regény kezdőmondatát keresik...)
2009. július 12.
Ma-e mail
Én vagyok Patrick Chan ügyvezető igazgató és vezérigazgató-helyettes Hang Seng Bank Ltd. Van egy üzleti javaslattal az Ön számára. Azt kell Ön assit nekem execute üzleti átvinni Hongkong a
ország. Azt kell Önnek több információt azonnal kapok pozitív választ Önnek. Ha érdekelt kérem keressen meg emailben: ...
Az e-mail cím tőlem elkérhető. ;-)
ország. Azt kell Önnek több információt azonnal kapok pozitív választ Önnek. Ha érdekelt kérem keressen meg emailben: ...
Az e-mail cím tőlem elkérhető. ;-)
2009. július 9.
Ne hagyjátok a Bem mozit!
Beágyazni nem tudom a videót, mert túl széles, én meg kegyetlen lassú vagyok az aránypárokkal való foglalkozásban, de nézzétek meg, és aztán írjátok alá, ha szerintetek is szégyen (lenne?) megszüntetni a Pomázról legkönnyebben elérhető ;-) buda(pest)i művészmozit.
2009. július 8.
Szandál & 107
Vettem ma egy igen profi szandált, itt van:
Utóbb még hellyel-közzel etikus választásnak is bizonyult, valami brazil erdőmentőket támogatnak, ha igaz — az azonban biztos, hogy ezt már csak itthon vettem észre a céduláján.
Mindennél azonban érdekesebb, hogy a Skálából kilépve úgy tizenöt lépésnyire egy embert láttam a földön feküdni, és kegyetlenül rúgatni egy másik által. Tényleg ijesztő volt, nemegyszer az arcába rúgott a másik, tompán puffant a sportcipő. Egy harmadik odatartozó (talán negyedik is?) egykedvűen nézte a jelenetet, az emberek jöttek, mentek, oda-odasandítottak, hezitáltak, majd továbbmentek.
Az első gondolatom az áruházi biztonsági őr volt, de aztán meggondoltam magam, és egy pillanatnyi „A rendőrség, az a 107, ugye...? Szégyellheted magad, még ezt se tudod, pedig hány helyre ki van írva” után tárcsáztam. Kétszer meghallgattam a bejelentkező hangot, aztán föl is vette egy nő, a társalgást most nem részletezem („Szóval verekedés forog fenn?” — ez volt a kedvencem, vagy valami hasonló bikkfanyelv), elég az hozzá, hogy néhány „Kérem, tartsa!” után úgyszólván másodperceken belül megjelent galoppban két járőr (ötven méterre járhattak alighanem), és erélyesen fellépett.
Én meg le.
Utóbb még hellyel-közzel etikus választásnak is bizonyult, valami brazil erdőmentőket támogatnak, ha igaz — az azonban biztos, hogy ezt már csak itthon vettem észre a céduláján.Mindennél azonban érdekesebb, hogy a Skálából kilépve úgy tizenöt lépésnyire egy embert láttam a földön feküdni, és kegyetlenül rúgatni egy másik által. Tényleg ijesztő volt, nemegyszer az arcába rúgott a másik, tompán puffant a sportcipő. Egy harmadik odatartozó (talán negyedik is?) egykedvűen nézte a jelenetet, az emberek jöttek, mentek, oda-odasandítottak, hezitáltak, majd továbbmentek.
Az első gondolatom az áruházi biztonsági őr volt, de aztán meggondoltam magam, és egy pillanatnyi „A rendőrség, az a 107, ugye...? Szégyellheted magad, még ezt se tudod, pedig hány helyre ki van írva” után tárcsáztam. Kétszer meghallgattam a bejelentkező hangot, aztán föl is vette egy nő, a társalgást most nem részletezem („Szóval verekedés forog fenn?” — ez volt a kedvencem, vagy valami hasonló bikkfanyelv), elég az hozzá, hogy néhány „Kérem, tartsa!” után úgyszólván másodperceken belül megjelent galoppban két járőr (ötven méterre járhattak alighanem), és erélyesen fellépett.
Én meg le.
2009. július 1.
Bored to be wild (by D. P.)
Az történt, hogy otthon hagytam a múzeumkulcsom, ami nem is lenne akkora baj (beengedtek a kaputelefonnal), de rajta van az öltözőszekrényem kulcsa, mivel hétfő este belezártam Mosst. Márpedig a terv az volt, hogy átteszem rá a tegnapi, pozsonyi-győri céges kirándulás képeit, és akkor az milyen remek lenne; utána pedig játszhatnék mindenféle logikai játékokat, ahogy szoktam, ha épp itt a gép.
No most mindez dugába dőlt.
Viszont látogatónak se híre, se hamva, úgyhogy itt pötyögök már mióta.
Pozsony-Győr különben remek volt, nagy nevetésekkel, nyugisan, hőségesen.
Utána viszont valami még sokkal fontosabb történt: három gimis osztálytársamhoz csatlakoztam egy millenáris' piknikre, amelyik minden várakozásomat felülmúlta. Halálos fáradtan érkeztem, éppen hogy arra éreztem magamban késztetést, hogy leüljek bólogatni. Aztán a rövid úton elfogyasztott édes bor és édes kex (chocolate chips cookies, yeah :-) jót tett, a társaság meg még jobbat: éjfélre értem haza, abban a biztos tudatban, hogy ezt még meg kell ismételni. Be jó, hogy mindig felbukkannak olyan emberek, akikhez valaha valami közöm volt, de sosem ismertem őket igazán; s aztán rendre kiderül róluk, hogy elég erősek a közös alapok, és elég a különbözőség ahhoz, hogy nagyon izgalmas dolgok süljenek ki a beszélgetésből.
No most mindez dugába dőlt.
Viszont látogatónak se híre, se hamva, úgyhogy itt pötyögök már mióta.
Pozsony-Győr különben remek volt, nagy nevetésekkel, nyugisan, hőségesen.
Utána viszont valami még sokkal fontosabb történt: három gimis osztálytársamhoz csatlakoztam egy millenáris' piknikre, amelyik minden várakozásomat felülmúlta. Halálos fáradtan érkeztem, éppen hogy arra éreztem magamban késztetést, hogy leüljek bólogatni. Aztán a rövid úton elfogyasztott édes bor és édes kex (chocolate chips cookies, yeah :-) jót tett, a társaság meg még jobbat: éjfélre értem haza, abban a biztos tudatban, hogy ezt még meg kell ismételni. Be jó, hogy mindig felbukkannak olyan emberek, akikhez valaha valami közöm volt, de sosem ismertem őket igazán; s aztán rendre kiderül róluk, hogy elég erősek a közös alapok, és elég a különbözőség ahhoz, hogy nagyon izgalmas dolgok süljenek ki a beszélgetésből.
2009. június 28.
Kozmoszt a káoszból
Most az van, hogy nekiálltam selejtezni és rendszerezni az egyik (nem merem végiggondolni, hány vár összesen...) nagy dobozomban. Első körben kicígöltem a fűzfa alá, majd mire épp belejöttem volna, leszakadt az ég (újabban ilyen monszun-féle az éghajlat minálunk), de előtte még azért bejutottam mindennel a nagyszobába. Úgyhogy most ott rakosgatok, meg az ajtó előtti asztalon is, mert a csak egyik irányba kihúzott nagyszobaasztal és a kályhapadka fele sajnos nem elegendő.
De fogyott is (megy a papírkonténerbe valamennyi, meg egy adag féloldalas nyomtatópapírrá avanzsál), és már egész jól állok a levelezésemmel: szétszortíroztam egyrészt feladók szerint (a rendszeresebben és/vagy hosszabb ideje írogatók külön kupacokat kaptak), másrészt a manchesterieket egy halomba, harmadrészt az esküvői meghívókat-fényképeket egy újabba.
A maradék (asztalnyi) cucc egyelőre nagyjából a következő stócokat képzi: alkotós; manchesteri; Talentum; egyetem; emlék; mindenmás. Fogalmam sincs, mikor érek a végére...
De fogyott is (megy a papírkonténerbe valamennyi, meg egy adag féloldalas nyomtatópapírrá avanzsál), és már egész jól állok a levelezésemmel: szétszortíroztam egyrészt feladók szerint (a rendszeresebben és/vagy hosszabb ideje írogatók külön kupacokat kaptak), másrészt a manchesterieket egy halomba, harmadrészt az esküvői meghívókat-fényképeket egy újabba.
A maradék (asztalnyi) cucc egyelőre nagyjából a következő stócokat képzi: alkotós; manchesteri; Talentum; egyetem; emlék; mindenmás. Fogalmam sincs, mikor érek a végére...
2009. június 23.
2009. június 10.
TIFF & tsai
A mérleg valami ilyesmi.
A narancssárga-lila busz nagyon jóóó. Kényelmes, van rajta film (fülhallgatóval), automatás kávé (ingyen), utaskísérő (újabb állásötlet :-)) meg minden.
Kolozsvár még mindig teljes extázisba visz.
Még tudom, melyik a magyar újságos néni, és az újság második oldalán is ismerőst köszönthettem. Röser a régi, s a Rex főpincére továbbra sem hajlandik magyarul beszélni (pedig tud), és ugyanolyan savanyú képet vág az élethez, mint bármikor 2001 óta.
Közben pedig dinamikusan fejlődik a (bel)város, a Central ('csentrul' áruház) új homlokzatot, a Carpati cukrászda új belsőt kapott (egyúttal lett benne vécé is...), a Filó melletti Eugenia-lelőhely butikká alakult, a Karolina teret gyönyörűségesen lekövezték (és kiirtották róla az autókat) stb.
Láttam [számol, számol] 10 vetítésen 14 filmet (ebből 5 rövid és 2 dok), és mindössze egyet kellett volna egyértelműen kihagynom közülük, kettőért pedig magában is érdemes lett volna elmenni odáig (történetesen ez volt a két dokumentumfilm: Életek éneke és Constantin si Elena). (A buszban oda- és visszaúton megnézett egy-egy, egyébként feledhető alkotás nem képezte a számlálás tárgyát.)
Janka nagyon kicsi-édes. :-)
Emberrel kevesebbel találkoztam ezúttal a „szokásosnál”, de nem nagyon bántam meg. Egyrészt moziból moziba jártam, másrészt azokra, akikkel tudtam találkozni, több energia és figyelem jutott. Köztük volt Péter, Éva, a mamája, Ibolya és az aktuális (zömmel zilahi) lakótársai, Maria Máramarosból (ő egy másik történet) és Szépék.
Nyáron még egyszer neki kell indulnom...
A narancssárga-lila busz nagyon jóóó. Kényelmes, van rajta film (fülhallgatóval), automatás kávé (ingyen), utaskísérő (újabb állásötlet :-)) meg minden.
Kolozsvár még mindig teljes extázisba visz.
Még tudom, melyik a magyar újságos néni, és az újság második oldalán is ismerőst köszönthettem. Röser a régi, s a Rex főpincére továbbra sem hajlandik magyarul beszélni (pedig tud), és ugyanolyan savanyú képet vág az élethez, mint bármikor 2001 óta.
Közben pedig dinamikusan fejlődik a (bel)város, a Central ('csentrul' áruház) új homlokzatot, a Carpati cukrászda új belsőt kapott (egyúttal lett benne vécé is...), a Filó melletti Eugenia-lelőhely butikká alakult, a Karolina teret gyönyörűségesen lekövezték (és kiirtották róla az autókat) stb.
Láttam [számol, számol] 10 vetítésen 14 filmet (ebből 5 rövid és 2 dok), és mindössze egyet kellett volna egyértelműen kihagynom közülük, kettőért pedig magában is érdemes lett volna elmenni odáig (történetesen ez volt a két dokumentumfilm: Életek éneke és Constantin si Elena). (A buszban oda- és visszaúton megnézett egy-egy, egyébként feledhető alkotás nem képezte a számlálás tárgyát.)
Janka nagyon kicsi-édes. :-)
Emberrel kevesebbel találkoztam ezúttal a „szokásosnál”, de nem nagyon bántam meg. Egyrészt moziból moziba jártam, másrészt azokra, akikkel tudtam találkozni, több energia és figyelem jutott. Köztük volt Péter, Éva, a mamája, Ibolya és az aktuális (zömmel zilahi) lakótársai, Maria Máramarosból (ő egy másik történet) és Szépék.
Nyáron még egyszer neki kell indulnom...
2009. június 7.
Rövidke üzenet,
melyben a szerző kifejezi az EP-választás hazai eredményeivel kapcsolatos fölötte elégedett voltát.
Erre több oka is van, amelyekre azonban itt nem tér ki. :-)
Erre több oka is van, amelyekre azonban itt nem tér ki. :-)
2009. június 1.
Megérett a kipusztulásra
„A Nielsen marketingcég adatai alapján az amerikai fiatalok 2008 negyedik negyedévében átlagosan 2272 sms-t küldtek és fogadtak havonta, tehát napi hetvenötöt és az ébren töltött napszakra vetítve óránként csaknem ötöt.”
(A teljes cikk)
(A teljes cikk)
2009. május 31.
Befűtöttünk a cserépkályhába
Jóféle novemberi idő van itt, de nem szólok egy rossz szót sem, úgy kellett már a növényeknek az eső, mint a falat kenyér.
Bábszínházban jártunk ma Lucával, az Eszti álma című darabot néztük a Varázsgarázsban. Szegény Lucka egy ponton rettenetesen megijedt, de azért azt hiszem, összességében élvezte.
Holnap éjjel pedig Kolozsvárra indulok, a TIFF-re (végre — mindig a vizsgaidőszak tett keresztbe régebb'), és egyes előrejelzések szerint csütörtökig esni fog ott is... Ibolyácskánál fogok lakni a Monostoron, „egyetemistakorunkbeli koulmenyek”, hmm. :-)
Bábszínházban jártunk ma Lucával, az Eszti álma című darabot néztük a Varázsgarázsban. Szegény Lucka egy ponton rettenetesen megijedt, de azért azt hiszem, összességében élvezte.
Holnap éjjel pedig Kolozsvárra indulok, a TIFF-re (végre — mindig a vizsgaidőszak tett keresztbe régebb'), és egyes előrejelzések szerint csütörtökig esni fog ott is... Ibolyácskánál fogok lakni a Monostoron, „egyetemistakorunkbeli koulmenyek”, hmm. :-)
2009. május 29.
Megint bábaságos
A múltkor föliratkoztam az UNFPA videóira, és ma jött megint egy az Andokból. Néha elszomorít, hogy milyen triviális dolgokat kell hatalmas lépésként ünnepelnünk, de persze közben ezek tényleg nagy dolgok a maguk nemében. Ez a filmecske most arról szól, hogy Ecuadorban egy kórházban kiépítettek néhány olyan helyiséget, amelyik inkább emlékeztet egy andoki házbelsőre, mint szülőszobára, és kiképezték a személyzetet a hagyományos („függőleges”) szülés-levezetésre (ideértve a bába lelki támogató munkáját is, ha jól értettem mindent). S hogy így bizony mennyive jobb azoknak a kecsua nőknek, akik bejutnak a városba szülni.
2009. május 26.
Csodás vacsora
Úgy indult, hogy rántotta. Aztán megláttam a holnapi ebédhez pirított szalonnát, meg a borsót (ó, boldog angol vacsorák!). Mamának pedig eszébe jutott a snidling a kertben, meg a sajt... És, hát, mennyei lett az eredmény.
Újabb alkotások
Szombaton megint voltam a könyvkötőműhelyben, kétszer is, délután Áronnal. Íme az eredmény:
2009. május 22.
Hmm
Állítólag ma van a biodiverzitás világnapja. Kapcsolódó mókásságok a British Counciltól.
Amúgy meg szundi, megint elment az idő alaposan.
Amúgy meg szundi, megint elment az idő alaposan.
2009. május 16.
Wanda, the Fortune-teller Fish Said
"I wonder", he said to himself, "what's in a book while it's closed. Oh, I know it's full of letters printed on paper, but all the same, something must be happening, because as soon as I open it, there's a whole story with people I don't know yet and all kinds of adventures and battles."
Bastian B. Bux
-- Kíváncsi lennék -- mondta magának --, mi van a könyvben, míg be van csukva. Ó, tudom, papírra nyomtatott betűk, de valaminek mégis történnie kell, mert ahogy kinyitom, egy egész történet áll benne olyanokról, akiket még nem ismerek, és mindenféle klandokról meg csatákról.
2009. május 13.
Könyvtári eset
Tegnap lenn voltam Nagyvilágot olvasgatni, és zárás előtt, kifelé összetalálkoztam a könyvtáros néni férjével, a parkettás bácsival (ő csiszolta-lakkozta minden szobánk padlóját). Azt mondja nekem:
— Apádnak nincs internete?
— De — mondom —, van.
— És nem hagy rajta dolgozni?!
— De — mondom —, miért...? Ja... én olvasni jöttem!
— Apádnak nincs internete?
— De — mondom —, van.
— És nem hagy rajta dolgozni?!
— De — mondom —, miért...? Ja... én olvasni jöttem!
Házimunka
Valahogy úgy van velem, hogy a ruhákkal kapcsolatos házimunkákat (az egy (természetesen gépi) mosás-teregetés kivételével) nemigen szívelem. Ilyen a vásárlás (különösen a próbálás), a vasalás, az elpakolás, és legeslegfőképpen a téli és nyári ruhák dobozokba/szekrényekbe rakosgatása. Én belátom, hogy évente kétszer kell csak megcsinálni, de akkor is... azt hiszem, ez van a szeretem—nemszeretem-tengely negatív végén.
De ma nekiállok, bár az elhatározás örömére kb. öt fokot esett a hőmérséklet a tegnapihoz, és tizenötöt a tegnapelőttihez képest.
Most mindenesetre muzsikát gyártok a munkához. Az a nagy felfedezésem ugyanis, hogy a Windows Media Player (amelyet egyébként utálunk), ha belemásolok audiolemezeket, majd rátenyerelek a szinkronizálásra, a pendrive-játékosra* mp3-ban teszi át az anyagot. És az jó, mert azzal elboldogul a játékos is, meg Moss is.
* L. még „A DVD-játékos” használati utasítása
De ma nekiállok, bár az elhatározás örömére kb. öt fokot esett a hőmérséklet a tegnapihoz, és tizenötöt a tegnapelőttihez képest.
Most mindenesetre muzsikát gyártok a munkához. Az a nagy felfedezésem ugyanis, hogy a Windows Media Player (amelyet egyébként utálunk), ha belemásolok audiolemezeket, majd rátenyerelek a szinkronizálásra, a pendrive-játékosra* mp3-ban teszi át az anyagot. És az jó, mert azzal elboldogul a játékos is, meg Moss is.
* L. még „A DVD-játékos” használati utasítása
2009. május 11.
Menjetek bábának
Május 5. a bábák világnapja (izé, ma jutottam eddig a hírekben...), és az ENSZ népesedési (?) alapja szerint világszerte még 350 000 bábára lenne szükség. Hát hajrá, hajrá.
Alább egy videó a bolíviai őslakosok helyzetéről.
Ó igen, és Isten hozta Annácskát is erre a világra! :-)
Alább egy videó a bolíviai őslakosok helyzetéről.
Ó igen, és Isten hozta Annácskát is erre a világra! :-)
2009. május 4.
Vince és Johanna
A hétvége két kisbabát is hozott a tágabb baráti körömbe. Isten éltesse őket!
A múzeum... hmm, hogy is mondjam csak, pang. Ma megkisebbítettem egy kartondobozt (fedelestül), szétválogattam egy kupac jegytömb-csonkot (két kupacra, eladási év szerint), legyártottam Laurával vagy három tucat könyvtári katalóguscédulát (az optimális 1 lépés (kivágás) helyett 4-ben (körberajzolás, kivágás, kartonra ragasztás, újra kivágás), mert a muzeológus srác képtelen volt a) körvonalakkal, b) normális elrendezésben, c) egyenesen a kartonra nyomtatni őket...*) megírtam és föladtam egy képeslapot Johanna mamájának, medvehagymalevest ettem ebédre a Fruccola előtt a napon, valamint lógtam vagy félórát az interneten is. Ennyi.
Pedig kellett volna még korrektúrázni is egy csomót (borzasztó faanyagvédőszeres könyv), meg olvasni, mert a tizedénél járok A Mester és Margaritának, és holnap este színház. De ha nem köt le... :-S
Viszont remekül megy az Ittál-e ma eleget? című akciónk, melynek keretében minden páratlan órában minden résztvevő megiszik egy pohár vizet, és pipálgatjuk az alkalmakat egy táblázatban. Két hét elég volt ahhoz, hogy kezdjem magamat rendszeresen szomjasnak érezni. Persze a noszogatás mindig jól jön, itthon korántsem megy ilyen flottul.
Itthon egy boríték várt az APEH-től, a rendelkezésükre álló adatok szerint nem vagyok jogosult egyszerűsített bevallásra. További kérdéseimmel keressem az ügyintézőt, cím, nyitvatartási idő. De jó. Meg lennék lepve, ha egyáltalán kellene adóznom a tavalyi három hónapnyi félállás + még úgy kéthétnyi lóvét érő fordítói ténykedésem után... De ez őket a legkevésbé sem érdekli. Irány a 0853. űrlap. Mintha értenék belőle egy szót is...
Holnap magyaróra Liviával, és kell csinálnom neki egy nagy halom leckének valót, mert két hétig nem megyek (előbb osztálykirándulnak Krakkóba, majd Brüsszel–Párizs–London a cserediákokkal — szerencsére busszal, úgyhogy nincs súlykorlát :-)).
* Vö. az önkéntesmenedzsment azon törvényével is, amely szerint az önkéntest jobban megbecsüljük annál, mint hogy fölösleges/értelmetlen/apró- munkát végeztessünk vele. Engem ugyebár fizetnek, vagy mi...
A múzeum... hmm, hogy is mondjam csak, pang. Ma megkisebbítettem egy kartondobozt (fedelestül), szétválogattam egy kupac jegytömb-csonkot (két kupacra, eladási év szerint), legyártottam Laurával vagy három tucat könyvtári katalóguscédulát (az optimális 1 lépés (kivágás) helyett 4-ben (körberajzolás, kivágás, kartonra ragasztás, újra kivágás), mert a muzeológus srác képtelen volt a) körvonalakkal, b) normális elrendezésben, c) egyenesen a kartonra nyomtatni őket...*) megírtam és föladtam egy képeslapot Johanna mamájának, medvehagymalevest ettem ebédre a Fruccola előtt a napon, valamint lógtam vagy félórát az interneten is. Ennyi.
Pedig kellett volna még korrektúrázni is egy csomót (borzasztó faanyagvédőszeres könyv), meg olvasni, mert a tizedénél járok A Mester és Margaritának, és holnap este színház. De ha nem köt le... :-S
Viszont remekül megy az Ittál-e ma eleget? című akciónk, melynek keretében minden páratlan órában minden résztvevő megiszik egy pohár vizet, és pipálgatjuk az alkalmakat egy táblázatban. Két hét elég volt ahhoz, hogy kezdjem magamat rendszeresen szomjasnak érezni. Persze a noszogatás mindig jól jön, itthon korántsem megy ilyen flottul.
Itthon egy boríték várt az APEH-től, a rendelkezésükre álló adatok szerint nem vagyok jogosult egyszerűsített bevallásra. További kérdéseimmel keressem az ügyintézőt, cím, nyitvatartási idő. De jó. Meg lennék lepve, ha egyáltalán kellene adóznom a tavalyi három hónapnyi félállás + még úgy kéthétnyi lóvét érő fordítói ténykedésem után... De ez őket a legkevésbé sem érdekli. Irány a 0853. űrlap. Mintha értenék belőle egy szót is...
Holnap magyaróra Liviával, és kell csinálnom neki egy nagy halom leckének valót, mert két hétig nem megyek (előbb osztálykirándulnak Krakkóba, majd Brüsszel–Párizs–London a cserediákokkal — szerencsére busszal, úgyhogy nincs súlykorlát :-)).
* Vö. az önkéntesmenedzsment azon törvényével is, amely szerint az önkéntest jobban megbecsüljük annál, mint hogy fölösleges/értelmetlen/apró- munkát végeztessünk vele. Engem ugyebár fizetnek, vagy mi...
2009. május 2.
Megtaláltam a hivatásom :-)
Könyvkötő leszek, semmi más, legalábbis hobbiból biztos. Még talán a nyár végén találtunk rá Áronnal (amúgy véletlenből, ahogy az ilyesmi lenni szokott) a Matató Könyvkötőműhelyre a Várfok utcában (a Moszkva tér bal felső :-P sarkától egy percre), és a gyógypedagógus-könyvkötő-tündér lány nemhogy beinvitált minket, de az akkori érdeklődésünk láttán azóta is rendületlenül küldözgette a meghívókat a szombati foglalkozásokra.
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben:
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben:
2009. április 2.
És még...
nem írtam
az Evangélikus Teológia teremtésvédelmi tanulmányi napjáról,
a villanyoltásról,
a múzeumról,
Mossról (úgy is, mint a laptop) + az új szerzeményeimről rajta,
a magyartanítás szép- és nehézségeiről,
arról, hogy végre süt a nap (és én megyek a 10 fokba...)
stb.
stb.
...
az Evangélikus Teológia teremtésvédelmi tanulmányi napjáról,
a villanyoltásról,
a múzeumról,
Mossról (úgy is, mint a laptop) + az új szerzeményeimről rajta,
a magyartanítás szép- és nehézségeiről,
arról, hogy végre süt a nap (és én megyek a 10 fokba...)
stb.
stb.
...
Kicsit aktuálisabb
Arról, hogy mi is történik velem/körülöttem mostanában.
Megállíthatatlan vénülésem újabb állomásaként időközben betöltöttem a 28-at, és fura arra gondolnom, hogy ennyivel nevelhetnék már négy gyereket vagy végezhetnék valami alkotó munkát is... ehelyett itt, így. És végsősoron mégse rosszul.
Bár a TIK-nek nem kellettem könyvtárosnak, nem is tudják, kit hagytak ki. Sóhaj.
Azóta beadtam egy újabb jelentkezést, a munka érdekel + szakmába is vág valamelyest, de pesti. Ráadásul a múlt szerdai „küldje-be-az-önéletrajzát-még-ma” óta néma csönd... kétséges ómen.
Az új telefonnak azóta egy-két használhatóbb funkcióját is fölfedeztem, de összességében még mindig több dolgot bonyolítottak túl, ami eddig működött, mint fordítva.
Befejeztem a Gilgamest, bele is jöttem, de az akkád líra / filozófiai versek valahogy kevésbé izgatnak.
Pár perce elküldtem Áronnak a sza*dolgozatot, a hajam égnek áll az OpenOffice egynémely baromságaitól, de csak kiszenvedtem végre magamból. Még nem nagyon merem elhinni.
18.20-kor indul a repülőm (becsekkoltam online, így 17.55-re kell csak ott lennem, éljen): JVC Link Weekend, Manchester maradék múzeumai Áronnal, Szent Háromnap a jezsuitáknál. Be jó lesz!
Megyek is, ideje összepakolnom.
PS: Lehet, hogy kint megint ide fogok írni.
Megállíthatatlan vénülésem újabb állomásaként időközben betöltöttem a 28-at, és fura arra gondolnom, hogy ennyivel nevelhetnék már négy gyereket vagy végezhetnék valami alkotó munkát is... ehelyett itt, így. És végsősoron mégse rosszul.
Bár a TIK-nek nem kellettem könyvtárosnak, nem is tudják, kit hagytak ki. Sóhaj.
Azóta beadtam egy újabb jelentkezést, a munka érdekel + szakmába is vág valamelyest, de pesti. Ráadásul a múlt szerdai „küldje-be-az-önéletrajzát-még-ma” óta néma csönd... kétséges ómen.
Az új telefonnak azóta egy-két használhatóbb funkcióját is fölfedeztem, de összességében még mindig több dolgot bonyolítottak túl, ami eddig működött, mint fordítva.
Befejeztem a Gilgamest, bele is jöttem, de az akkád líra / filozófiai versek valahogy kevésbé izgatnak.
Pár perce elküldtem Áronnak a sza*dolgozatot, a hajam égnek áll az OpenOffice egynémely baromságaitól, de csak kiszenvedtem végre magamból. Még nem nagyon merem elhinni.
18.20-kor indul a repülőm (becsekkoltam online, így 17.55-re kell csak ott lennem, éljen): JVC Link Weekend, Manchester maradék múzeumai Áronnal, Szent Háromnap a jezsuitáknál. Be jó lesz!
Megyek is, ideje összepakolnom.
PS: Lehet, hogy kint megint ide fogok írni.
Régi: Mérges bejegyzés a karaktertámogatás nevű átverésről és hasonlókról
Az az igazság, hogy a szép új (vékony, kecses, és állati kényelmetlen) telefonom mellett rövid úton le fogok szokni az sms-írásról.
Az előbb elküldtem egy 83 betűs üzenetet _2_darabban_. A trükk az ékezetes karakterekben van (pontosabban feltehetőleg az á, í, ó, ő, ú és ű betűkben, mert a többi átment az előző telefonomon is), azok ui. többnek számítanak -- miközben ezt a számláló véletlenül sem jelzi. (Néha, ha az e-maileket rosszul kódolja a rendszer, a nem-latin-konform magánhangzók helyén hosszabb betűsorok látszanak -- gondolom, ugyanerről a jelenségről van szó.)
Amúgy is kreténség ez a számláló, mert azáltal, hogy csak akkor látszik rendesen, hogy átléptem a következő üzenetbe, amikor már ott vagyok (1000/1-es típusú kijelzés, ahol az első szám betűnként eggyel[!] csökken, a második sms-enként nő), alaposan megvágja az előre machinálás (rövidítés) lehetőségét.
Előre a csak-ha-tényleg-nagyon-muszáj esemesezés útján. A karaktertámogatást pedig máris korlátoztam. (De azért kedvem lenne a nyakukra ereszteni a fogyasztóvédőket megtévesztés miatt.)
Update: A használati utasítás szerint, idézem
"Az üzenettípust a készülék automatikusan változtatja az üzenet tartalmának megfelelően. Többek között az alábbi műveletek eredményeképpen változik a szöveges üzenet multimédia üzenetté:
...
- Kézbesítési jelentés igénylése."
Hihetetlen. Gyorsan meg is néztem az előző sms-eim, de szövegesnek írja őket.
(Ezt úgy egy hete írtam, csak valahogy sose jutottam vele idáig. De azért nem marad(ta)tok ki belőle.)
Az előbb elküldtem egy 83 betűs üzenetet _2_darabban_. A trükk az ékezetes karakterekben van (pontosabban feltehetőleg az á, í, ó, ő, ú és ű betűkben, mert a többi átment az előző telefonomon is), azok ui. többnek számítanak -- miközben ezt a számláló véletlenül sem jelzi. (Néha, ha az e-maileket rosszul kódolja a rendszer, a nem-latin-konform magánhangzók helyén hosszabb betűsorok látszanak -- gondolom, ugyanerről a jelenségről van szó.)
Amúgy is kreténség ez a számláló, mert azáltal, hogy csak akkor látszik rendesen, hogy átléptem a következő üzenetbe, amikor már ott vagyok (1000/1-es típusú kijelzés, ahol az első szám betűnként eggyel[!] csökken, a második sms-enként nő), alaposan megvágja az előre machinálás (rövidítés) lehetőségét.
Előre a csak-ha-tényleg-nagyon-muszáj esemesezés útján. A karaktertámogatást pedig máris korlátoztam. (De azért kedvem lenne a nyakukra ereszteni a fogyasztóvédőket megtévesztés miatt.)
Update: A használati utasítás szerint, idézem
"Az üzenettípust a készülék automatikusan változtatja az üzenet tartalmának megfelelően. Többek között az alábbi műveletek eredményeképpen változik a szöveges üzenet multimédia üzenetté:
...
- Kézbesítési jelentés igénylése."
Hihetetlen. Gyorsan meg is néztem az előző sms-eim, de szövegesnek írja őket.
(Ezt úgy egy hete írtam, csak valahogy sose jutottam vele idáig. De azért nem marad(ta)tok ki belőle.)
2009. március 25.
2009. március 19.
Ez-az
Van annak hátránya is, ha az ember hatéves kora óta ismeri a könyvtáros néniket. Jelesül hogy az én szám még mindig csókolomra áll, és ma ugyan -- gondosan odafigyelve -- sikerült kipréslnem magamból egy jó napot kívánok-at, de ettől meg a néni lepődött meg annyira, hogy ő is ugyanígy válaszolt. :-S
További hasonlóan fontos hír, hogy Márk munkatársam Albániába utazik egy (fél...) napra (szurkolni), úgyhogy előszedtem neki az útikönyvet a sufniból, így került az a jobb oldali listába. Itt jegyzem meg, hogy olyasmik is vannak ott, amikbe csak bele-beleolvasgattam, illetve amik hosszabb távon zajlanak, pl. a szegény Hankiss-könyvnek úgy négyszer futhattam neki az elmúlt öt évben, mire végül most kb. fél év alatt elbírtam vele. Pedig nagyon jó könyv, olvasmányos is, izgalmas is, csak valahogy mindig jött valami más. Újabban javuló tendenciát mutatok a különböző féle könyvek arányai között, de azért továbbra is a szépirodalom a nyerő (mondjuk ez nyilván nem baj).
További hasonlóan fontos hír, hogy Márk munkatársam Albániába utazik egy (fél...) napra (szurkolni), úgyhogy előszedtem neki az útikönyvet a sufniból, így került az a jobb oldali listába. Itt jegyzem meg, hogy olyasmik is vannak ott, amikbe csak bele-beleolvasgattam, illetve amik hosszabb távon zajlanak, pl. a szegény Hankiss-könyvnek úgy négyszer futhattam neki az elmúlt öt évben, mire végül most kb. fél év alatt elbírtam vele. Pedig nagyon jó könyv, olvasmányos is, izgalmas is, csak valahogy mindig jött valami más. Újabban javuló tendenciát mutatok a különböző féle könyvek arányai között, de azért továbbra is a szépirodalom a nyerő (mondjuk ez nyilván nem baj).
Arról, hogy mit mondott a pápa, és erre (illetve nem erre) hogyan reagálnak
Az MTI-n olvastam, egyedül ez alapján írok, de majd jönnek az ENSZ hírei, és akkor talán eredetiben is.
Szóval egy s más egyéb mellett azt mondta a pápa Afrikába repültén, hogy az önmegtartóztatás a legjobb eszköz az AIDS terjedésének megakadályozására. Na most erre sokmindent lehet mondani, de azt, hogy nem igaz, nem. Mert bizony ez így van. Semmi olyan biztos védelem nem lehet (fogamzás ellen sem), mint az önmegtartóztatás.
Ehhez képest mindenki visít, hogy így meg úgy az óvszer. Mert nem divat mai napság a monogámia.
És ezzel itt be is fejezem, anélkül, hogy bármi egyéb aspektusát akár csak megpróbálnám megközelíteni ennek az egésznek, mert az sajnos túlmutatna a képességeimen, képzettségemem stb.
Szóval egy s más egyéb mellett azt mondta a pápa Afrikába repültén, hogy az önmegtartóztatás a legjobb eszköz az AIDS terjedésének megakadályozására. Na most erre sokmindent lehet mondani, de azt, hogy nem igaz, nem. Mert bizony ez így van. Semmi olyan biztos védelem nem lehet (fogamzás ellen sem), mint az önmegtartóztatás.
Ehhez képest mindenki visít, hogy így meg úgy az óvszer. Mert nem divat mai napság a monogámia.
És ezzel itt be is fejezem, anélkül, hogy bármi egyéb aspektusát akár csak megpróbálnám megközelíteni ennek az egésznek, mert az sajnos túlmutatna a képességeimen, képzettségemem stb.
2009. március 17.
Ismét könyvtár
és ismét a helyi, most már hosszabbítóval felfegyverkezve jöttem.
A változás örök, ezúttal van ülőke a klotyón, de nincs papír egyikben sem.
A dolgozat alakul, most nettó 19 oldal (bár az utolsón eddig kb. három sor van :-S), lassan már tényleg senki nem ment meg a befejezésétől.
És találtam végre angolszótárt, meg egy pöpec kis könyvet Magyar művelődéstörténet címen, arról nem is beszélve, hogy jár ide a Látó, meg a Nagyvilág is, amiből otthon is van néhány évtizednyi, de valami miatt az utolsó két előfizetési kísérletünk dugába dőlt, arra már nem emlékszem, hogy a pénz átutalása előtt vagy után. Szóval újabb okok, hogy lejárogassak ide olykor, sőt, tán be is iratkozzam, kíváncsi vagyok, megvan-e még az olvasójegyem valamelyik alsó fiókban.
PS: A folyóiratos polcra vetett második pillantás azt is elárulta, hogy a Székelyföld, a Korunk, sőt a Művelődés (!) egészen friss számai is föllelhetőek. Milyen erdélyi lobbi működhet Pomázon?!
PS2: Beiratkoztam, mégpedig ingyen, ez állítólag jár a pedagógusi végzettséggel. Még mondja valaki, hogy semmire sem jó a diplomám! A rendelet amúgy 500 forintot takarít meg nekem – életemben először 1 kerek (alumínium)forintért iratkoztam be ugyanezen könyvtárba. 20 éve lehetett... :-) (Egyébként már nem volt meg az olvasójegyem, számítógépre csak az aktív olvasókat vitték.)
A változás örök, ezúttal van ülőke a klotyón, de nincs papír egyikben sem.
A dolgozat alakul, most nettó 19 oldal (bár az utolsón eddig kb. három sor van :-S), lassan már tényleg senki nem ment meg a befejezésétől.
És találtam végre angolszótárt, meg egy pöpec kis könyvet Magyar művelődéstörténet címen, arról nem is beszélve, hogy jár ide a Látó, meg a Nagyvilág is, amiből otthon is van néhány évtizednyi, de valami miatt az utolsó két előfizetési kísérletünk dugába dőlt, arra már nem emlékszem, hogy a pénz átutalása előtt vagy után. Szóval újabb okok, hogy lejárogassak ide olykor, sőt, tán be is iratkozzam, kíváncsi vagyok, megvan-e még az olvasójegyem valamelyik alsó fiókban.
Készült dr. Marosi Andorné emelkedési stílusában. :-)
PS: A folyóiratos polcra vetett második pillantás azt is elárulta, hogy a Székelyföld, a Korunk, sőt a Művelődés (!) egészen friss számai is föllelhetőek. Milyen erdélyi lobbi működhet Pomázon?!
PS2: Beiratkoztam, mégpedig ingyen, ez állítólag jár a pedagógusi végzettséggel. Még mondja valaki, hogy semmire sem jó a diplomám! A rendelet amúgy 500 forintot takarít meg nekem – életemben először 1 kerek (alumínium)forintért iratkoztam be ugyanezen könyvtárba. 20 éve lehetett... :-) (Egyébként már nem volt meg az olvasójegyem, számítógépre csak az aktív olvasókat vitték.)
2009. március 15.
A Nagy Vállalkozás
Azt akartam még elmesélni, hogy hatalmas fába vágtam a fejszémet [először sikerült azt írnom, hogy „fejszébe”].
Elkezdtem olvasni A Hatosztályos Törikönyvet. Úgy rémlik, azért is vettem meg annak idején (1995), hogy majd egyszer elolvassam... nos, eljött a perc. Vagy óra, illetve hónapok...
Na most ez magában is elég komoly elhatározás, de mire az akkádokhoz értem, eszembe jutott, hogy most kellene nekiülnöm Gilgamesnek... úgyhogy lekaptam a polcról [erre azért büszke vagyok, hogy ilyen könyvek is megvannak itthon. Mint kiderült, Moszkvában vette meg a mamám, nem tudván mire elkölteni az ösztöndíját (!); de alighanem sose jutott benne messzire, mert találtam benne fölvágatlan lapokat... :-)], és nekiláttam. Ennek úgy egy hete, és mostanra már el is jutottam a tényleges Gilgamesig az egyéb mítoszok után, de még a lírai és filozófiai versek előtt...
Közben (véletlenül) rátaláltam A világirodalom története évszámokban-ra is, úgyhogy nyomban abból is abszolváltam az első másfél oldalt :-); sőt, egy újabb törikönyv is előkerült (ez most az, amiből mi tanultunk I.-ben, úgy rémlik). Szóval meg vagyok támogatva minden irányból, már csak az a kérdés, hogy hol veszek majd bele menthetetlenül. :-) Esetleg lehet fogadásokat kötni, pl. hogy az Égei-tengerbe fúlok-e majd bele, vagy még a Vörösbe...
Meg persze azért közben be-beficcennek egyéb olvasnivalók is, Anselm Grün (újraolvasás; azt hiszem, minden nagyböjtben érdemes lenne...), vagy legújabban egy Bálint Tamás nevezetű transzilván költőpalánta [? – csak mert 1985-ben született?! Now that's what they would call ageism] kötete, A pap leánya, birtokostul; amely luxemburgi vargabetűvel érkezett meg hozzám tegnapra.
Elkezdtem olvasni A Hatosztályos Törikönyvet. Úgy rémlik, azért is vettem meg annak idején (1995), hogy majd egyszer elolvassam... nos, eljött a perc. Vagy óra, illetve hónapok...
Na most ez magában is elég komoly elhatározás, de mire az akkádokhoz értem, eszembe jutott, hogy most kellene nekiülnöm Gilgamesnek... úgyhogy lekaptam a polcról [erre azért büszke vagyok, hogy ilyen könyvek is megvannak itthon. Mint kiderült, Moszkvában vette meg a mamám, nem tudván mire elkölteni az ösztöndíját (!); de alighanem sose jutott benne messzire, mert találtam benne fölvágatlan lapokat... :-)], és nekiláttam. Ennek úgy egy hete, és mostanra már el is jutottam a tényleges Gilgamesig az egyéb mítoszok után, de még a lírai és filozófiai versek előtt...
Közben (véletlenül) rátaláltam A világirodalom története évszámokban-ra is, úgyhogy nyomban abból is abszolváltam az első másfél oldalt :-); sőt, egy újabb törikönyv is előkerült (ez most az, amiből mi tanultunk I.-ben, úgy rémlik). Szóval meg vagyok támogatva minden irányból, már csak az a kérdés, hogy hol veszek majd bele menthetetlenül. :-) Esetleg lehet fogadásokat kötni, pl. hogy az Égei-tengerbe fúlok-e majd bele, vagy még a Vörösbe...
Meg persze azért közben be-beficcennek egyéb olvasnivalók is, Anselm Grün (újraolvasás; azt hiszem, minden nagyböjtben érdemes lenne...), vagy legújabban egy Bálint Tamás nevezetű transzilván költőpalánta [? – csak mert 1985-ben született?! Now that's what they would call ageism] kötete, A pap leánya, birtokostul; amely luxemburgi vargabetűvel érkezett meg hozzám tegnapra.
Random események az elmúlt hetekből
Egyrészt voltam ugye Fehérváron, immár harmadszor a nyár óta. Találkoztam Mártival, aki nagyon helyeske, és a mamájával, aki Isten kegyelméből babakocsival is éppen olyan maradt, mint anélkül volt. Minden érdekli és mindenről van véleménye, vidám és kedves. (A papával is találkoztam, persze, bokros teendői közepett, csak őt kevésbé ismerem.)
Visszafelé Oszkárral utaztam, nem lett se jelentősen olcsóbb, se gyorsabb, mint a vonat lett volna, de a srác egyúttal elvitte az Eszteréknek küldött csomagom (Írótükör, mi más :-)) Debrecenbe, és ez mindent megért.
Aztán voltunk Áronnal kirándulni. Nem volt valami nagy túra (Gyopár-forrás > Lajos-forrás > János-forrás), de – szégyenemre! – idejét se tudom, mikor voltam öt órát kinn utoljára. Térdig jártunk a sárban itt-ott, de mindennel együtt nagyon jó nap volt, nem utolsósorban mert lefelé igen jót beszélgettünk az oktatásról (vallott elképzeléseinkről), az iskoláról, az ún. „gyerek-anyagról”, meg ilyesmik.
Liviával úgy átvettük 25 perc alatt a tárgyas ragozásról szóló leckét, hogy csak lestem. Zsigerből tudja (nyilván hallotta már eleget a nyelvet :-)), öröm vele foglalkozni.
Most csütörtökön pedig Péterrel találkoztunk és beszélgettünk egyet, nem eleget, de ennyi fért bele (este kb. h9-től f11-ig..). Be fogok iktatni legalább egy hétvégényi Kolozsvárt még valamikor a tavasszal, csak kicsit legyen jobb idő. Fagyoskodtam ott három márciust, most inkább valami jégkrémesebb időben mennék. :-) (Megvan még a Napolact és a Széchenyi téri boltja? [Vagy Deák? Sose fogom megtanulni. :-( ])
Visszafelé Oszkárral utaztam, nem lett se jelentősen olcsóbb, se gyorsabb, mint a vonat lett volna, de a srác egyúttal elvitte az Eszteréknek küldött csomagom (Írótükör, mi más :-)) Debrecenbe, és ez mindent megért.
Aztán voltunk Áronnal kirándulni. Nem volt valami nagy túra (Gyopár-forrás > Lajos-forrás > János-forrás), de – szégyenemre! – idejét se tudom, mikor voltam öt órát kinn utoljára. Térdig jártunk a sárban itt-ott, de mindennel együtt nagyon jó nap volt, nem utolsósorban mert lefelé igen jót beszélgettünk az oktatásról (vallott elképzeléseinkről), az iskoláról, az ún. „gyerek-anyagról”, meg ilyesmik.
Liviával úgy átvettük 25 perc alatt a tárgyas ragozásról szóló leckét, hogy csak lestem. Zsigerből tudja (nyilván hallotta már eleget a nyelvet :-)), öröm vele foglalkozni.
Most csütörtökön pedig Péterrel találkoztunk és beszélgettünk egyet, nem eleget, de ennyi fért bele (este kb. h9-től f11-ig..). Be fogok iktatni legalább egy hétvégényi Kolozsvárt még valamikor a tavasszal, csak kicsit legyen jobb idő. Fagyoskodtam ott három márciust, most inkább valami jégkrémesebb időben mennék. :-) (Megvan még a Napolact és a Széchenyi téri boltja? [Vagy Deák? Sose fogom megtanulni. :-( ])
2009. március 12.
Túl sok a lemaradás
Megint csak életjelre futja, sajnálom. Nem tudom, hogyan alakul ez így, de valahogy nem jön több össze, pedig valójában pont elég időt töltök ennél nagyobb marhaságokkal is. Mindegy.
Süt a nap odakinn, nagyon jó. Kinőttek az első krókuszok is, szép színesek a már kornyadozó nemes-hóvirágok mellett.
Tegnap végre nyélbe ütődött a múlt hétfőre tervezett hármas találka („az osztály 10%-át képviseljük”, mondta Edina), Bori gömbölyödik (nem nagyon), Edina megkülönböztet (értsd szentignácul), azt hiszem, nagy vonalakban minden rendben. Hálás vagyok értük. És azért, hogy három dolgozó nő hétköznap délután 1-kor tud találkozni...
Hamarosan megyek magyarórát tartani egy amerikai kislánynak (nem olyan kicsi, 16 éves), aki nagyon kedves, és állati ügyes is (simán leírta elsőre a focipályát ly-nal, ez azért nem minden native kortársának sikerülne...) egészen addig, míg feladatok vannak előtte. Az, hogy magától beszéljen, nehezebben megy; és nekem is kihívás. Meglehet, hogy ő is úgy van, ahogy sokáig én is voltam az angollal: bonyolultabb dolgokat akar kifejezni, mint tud. És hát például jövő idő nélkül remekül el lehet lenni magyarul (vö. „holnap dolgozom”), de múlt nélkül aligha. Szóval valahogy be kell emelnem a múlt időt párhuzamosan (mert ugye nem tudom, mi újdonság, szóval nem nagyon merek kihagyni semmit), de vajon hogyan? Lehet olyat, hogy egyik órán a 3x. leckét vesszük, aztán az 5x.-et, aztán vissza? Gyakorló/-ott nyelvtanárok tanácsát kérem ezennel.
És van munkapályázás is, de erről egyelőre csak ennyit.
Megyek, fölfújom a bicikli kerekét, aztán irány Boriska, aki holnap visszaviszi egy könyvem a TIK-be.
Süt a nap odakinn, nagyon jó. Kinőttek az első krókuszok is, szép színesek a már kornyadozó nemes-hóvirágok mellett.
Tegnap végre nyélbe ütődött a múlt hétfőre tervezett hármas találka („az osztály 10%-át képviseljük”, mondta Edina), Bori gömbölyödik (nem nagyon), Edina megkülönböztet (értsd szentignácul), azt hiszem, nagy vonalakban minden rendben. Hálás vagyok értük. És azért, hogy három dolgozó nő hétköznap délután 1-kor tud találkozni...
Hamarosan megyek magyarórát tartani egy amerikai kislánynak (nem olyan kicsi, 16 éves), aki nagyon kedves, és állati ügyes is (simán leírta elsőre a focipályát ly-nal, ez azért nem minden native kortársának sikerülne...) egészen addig, míg feladatok vannak előtte. Az, hogy magától beszéljen, nehezebben megy; és nekem is kihívás. Meglehet, hogy ő is úgy van, ahogy sokáig én is voltam az angollal: bonyolultabb dolgokat akar kifejezni, mint tud. És hát például jövő idő nélkül remekül el lehet lenni magyarul (vö. „holnap dolgozom”), de múlt nélkül aligha. Szóval valahogy be kell emelnem a múlt időt párhuzamosan (mert ugye nem tudom, mi újdonság, szóval nem nagyon merek kihagyni semmit), de vajon hogyan? Lehet olyat, hogy egyik órán a 3x. leckét vesszük, aztán az 5x.-et, aztán vissza? Gyakorló/-ott nyelvtanárok tanácsát kérem ezennel.
És van munkapályázás is, de erről egyelőre csak ennyit.
Megyek, fölfújom a bicikli kerekét, aztán irány Boriska, aki holnap visszaviszi egy könyvem a TIK-be.
2009. március 4.
A lemondott randevúk hete
Hétfőn szabályosan két szék közt a pad alatt végeztem, s a mai találkozót is lemondták. :-( Mondjuk késő is van már munka után.
Más, sikeres (múlt heti) barátnő-körről majd legközelebb.
A nagyböjtöt leginkább online élem, ez vicces, meg kicsit siralmas is, persze. Viszont valahogy így akadtam ma erre az oldalra, és bár épp csak a címeket néztem végig a tavaszi számban, azok igen jókat ígérnek.
Más, sikeres (múlt heti) barátnő-körről majd legközelebb.
A nagyböjtöt leginkább online élem, ez vicces, meg kicsit siralmas is, persze. Viszont valahogy így akadtam ma erre az oldalra, és bár épp csak a címeket néztem végig a tavaszi számban, azok igen jókat ígérnek.
2009. március 3.
Művház, könyvtár, effélék
Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég ugyan nem tündérszoknyakék*, de az ajtónyikorgásnak szolfézsóra-szaga van (deutáltam...), a mosdót pedig még mindig megtalálom zsigerből közlekedve, pedig az előteret alaposan beépítették azóta. Fájlalom, hogy a háromból két vécéről le van esve/szerelve az ülőke (ott van mellette, el azért nem lopták, nolám), a harmadikban pedig (ezek után: természetesen) nincs papír, de végülis kellő előkészülettel minden megoldható.
Még a laptophasználat is, csak egy hosszabbítót kellett kinyerni egy számítógép mögül, annak nem kellett úgysem. Mondjuk később a papám is befutott (küldtem neki egy sms-t, mely szerint már csak arra nem gondoltam, hogy hosszabbítót is kéne hoznom magammal) egy jóval hosszabbal, így immár nem is az ablaknak háttal ültem.
És hát ugyan hol találhatnék még egy könyvtárat, ahol óvatos kérdésemre ("Nem adnak itt valahol kávét, kéremszépen?") a könyvtáros néni föltelefonál az emeletre ("Van még egy kávé a B...j...nak?"), és pár perc múlva maga teszi le mellém a jó sűrű levet a cukorral...? A tejet/fehérítő port az ajándék lóság mián nem hiányoltam, a termoszbögre víziója viszont egyre elevenebben lebeg előttem.
Hát így. Ha nem Szegeden szeretnék dolgozni, akkor valami ilyen helyen. Vagy lehetne esetleg a kettő egyszerre...? (könnyű sóhaj)
* Na honnan? :-)
Még a laptophasználat is, csak egy hosszabbítót kellett kinyerni egy számítógép mögül, annak nem kellett úgysem. Mondjuk később a papám is befutott (küldtem neki egy sms-t, mely szerint már csak arra nem gondoltam, hogy hosszabbítót is kéne hoznom magammal) egy jóval hosszabbal, így immár nem is az ablaknak háttal ültem.
És hát ugyan hol találhatnék még egy könyvtárat, ahol óvatos kérdésemre ("Nem adnak itt valahol kávét, kéremszépen?") a könyvtáros néni föltelefonál az emeletre ("Van még egy kávé a B...j...nak?"), és pár perc múlva maga teszi le mellém a jó sűrű levet a cukorral...? A tejet/fehérítő port az ajándék lóság mián nem hiányoltam, a termoszbögre víziója viszont egyre elevenebben lebeg előttem.
Hát így. Ha nem Szegeden szeretnék dolgozni, akkor valami ilyen helyen. Vagy lehetne esetleg a kettő egyszerre...? (könnyű sóhaj)* Na honnan? :-)
2009. február 26.
A 13 éves apa, aki nyolcnak látszik
A helyzet maga se semmi (link a cím alatt, figyeld a képeket!), de ez a kommentár különösen érdemes az elolvasásra. Meg az egész blog nagyon szimpatikus.
Pease Porridge Hot
A forró zabkása, az is jó reggeli.
Tegnap meg lement a megnyitó (ma jön a következő, de hála az égnek ma szabad vagyok), zártkörű volt és szigorúan ellenőrzött, így hát kevesebb ember és még kevesebb potyaleső jött össze. Nem is volt rossz különben, csak kicsit fárasztó, különösen hogy reggel a 9-es HÉV-vel mentem be (telefon-visszaszerzés végett; aztán még egy kompakt hamvazkodás is belefért), és 21:18-assal vissza.
A kiállításmegnyitó néven ismert műfajról nekem különben huszadennyi tapasztalatom sincs, ő(ke)t kell olvasni...
Tegnap meg lement a megnyitó (ma jön a következő, de hála az égnek ma szabad vagyok), zártkörű volt és szigorúan ellenőrzött, így hát kevesebb ember és még kevesebb potyaleső jött össze. Nem is volt rossz különben, csak kicsit fárasztó, különösen hogy reggel a 9-es HÉV-vel mentem be (telefon-visszaszerzés végett; aztán még egy kompakt hamvazkodás is belefért), és 21:18-assal vissza.
A kiállításmegnyitó néven ismert műfajról nekem különben huszadennyi tapasztalatom sincs, ő(ke)t kell olvasni...
2009. február 22.
Egy újabb lélegzetelállító szolgáltatás
Az elérhetőségét ki-ki kitalálhatja, most csak ezt a szemelvényt hadd idézzem.
Kedves Vasalófutár! Kérem, írja le hogyan kell normálisan kivasalni a férfi inget. Mire végzek a végével az eleje megint összegyűrődik. Milyen sorrendbe kell vasalni?
Nagyon fontos, hogy a szélek, hajtások és varrások simán feküdjenek a vasalódeszkán. Ügyeljen a varrásszélességek vasalására. Kezdje a gallérral és a mandzsettával, azután az ujjak, a vállrész, a háta felső részét, bőséghajtást vasalja le, majd az inget jobb elejétől körbe. Használjon ujjafát, hogy ne vasaljon élt és gyűrődést az ingujjakba.
A dupla részeket (gallért, mandzsettát, gomblyuksávot) mindig mindkét oldalról vasalja. Legjobb, ha puha alátéten dolgozik, így a gombok nem nyomódnak át, a vasalás szép lesz.
Vasalás után ne tegye az ingeket rögtön a szekrénybe, hanem vállfára akasztva szellőztesse. Amikor már teljesen kihűltek, berakhatja a helyükre. Tehát:
1, Gallér simítása mindkét oldalról. Haladjon a gallér csücskei felé, majd vissza a közepe felé.
2, Kézelő vasalása. Először a belsejét, azután a mandzsetta külső részét.
3, Az ujja ujjafán történő körbe vasalása, kezdje a varrásszélességnél.
4, Vállrész. Az egyik vállrészt helyezze a vasalódeszka keskenyebbik végére, feszítse ki, és a vállától a háta közepe felé haladjon a vasalóval. A háta varrás, bőséghajtás vasalása.
5, Az eleje gomboláspánt vasalása a fonák oldalról.
6, Az ing körbevasalása, jobb elejétől kezdve.
7, Amikor az egész ing kész, még egyszer menjen át a gallér felső részén.
Sok sikert!
Kedves Vasalófutár! Kérem, írja le hogyan kell normálisan kivasalni a férfi inget. Mire végzek a végével az eleje megint összegyűrődik. Milyen sorrendbe kell vasalni?
Nagyon fontos, hogy a szélek, hajtások és varrások simán feküdjenek a vasalódeszkán. Ügyeljen a varrásszélességek vasalására. Kezdje a gallérral és a mandzsettával, azután az ujjak, a vállrész, a háta felső részét, bőséghajtást vasalja le, majd az inget jobb elejétől körbe. Használjon ujjafát, hogy ne vasaljon élt és gyűrődést az ingujjakba.
A dupla részeket (gallért, mandzsettát, gomblyuksávot) mindig mindkét oldalról vasalja. Legjobb, ha puha alátéten dolgozik, így a gombok nem nyomódnak át, a vasalás szép lesz.
Vasalás után ne tegye az ingeket rögtön a szekrénybe, hanem vállfára akasztva szellőztesse. Amikor már teljesen kihűltek, berakhatja a helyükre. Tehát:
1, Gallér simítása mindkét oldalról. Haladjon a gallér csücskei felé, majd vissza a közepe felé.
2, Kézelő vasalása. Először a belsejét, azután a mandzsetta külső részét.
3, Az ujja ujjafán történő körbe vasalása, kezdje a varrásszélességnél.
4, Vállrész. Az egyik vállrészt helyezze a vasalódeszka keskenyebbik végére, feszítse ki, és a vállától a háta közepe felé haladjon a vasalóval. A háta varrás, bőséghajtás vasalása.
5, Az eleje gomboláspánt vasalása a fonák oldalról.
6, Az ing körbevasalása, jobb elejétől kezdve.
7, Amikor az egész ing kész, még egyszer menjen át a gallér felső részén.
Sok sikert!
Tegnap esti mese
(Nna, ebből talán lesz végre (?) egy hosszabb bejegyzés, bár ez sem az enyém lesz, hanem -- édesanyámé.)
Az történt ugyanis, hogy az előbb elmeséltem neki, amit (és ahogy) Héláról megtudtam ma (a hogyant nem írtam le az imént, annyira nem is izgi most), és aztán a mamám valahogy azt mondta, hogy de azért zsidózni ne kezdj senkinek, mert sose tudhatod, ki az (ezúttal a múzeumban). Mondtam, hogy soha nem éreztem késztetést erre (ahogy amúgy ő se), és annyira nem kavar érzelmeket bennem a dolog, hogy föl se ismertem még soha egyet sem. (Oké, ha kipa van a fején, az más. :-)) (Ha néha valaki deklarálja körülöttem a saját effajta származását, akkor arra hirtelen hatalmas tudományos érdeklődéssel tudok tekinteni, hogy hú, meg ha -- de hát ilyen csoportok vannak, Hélával például ma helyből közöltem, hogy ő az első eleven magyar metodista, akivel összehozott a jó sors. Pedig nem is; de őt ismerem a legjobban, az biztos.)
Na, és erre jött a mese arról, ahogy a mamám először találkozott a zsidó-zsidózás témakörével.
Történt pedig mindez 1976 körül Moszkvában, ahol édesanyám (akkor még csak B. K., végzős angol--orosz szakos hallgató) a kollégiumban egyszercsak a következő mondatot hallotta az ukrán szobatársa szájából: "Az összes zsidót a Csendes-óceánba kellene fojtani, mint a macskát." Ezen ő eléggé fölháborodott. Hogy mondott-e is valamit, azt nem tudom, de a másik sarokban megszólalt a tádzsik lány: "Ilyet ne mondjál, tudod, hogy zsidó vagyok." És tényleg tudták, bele volt írva az útlevelébe. Még hozzátette, hogy "de anyukám megmondta, hogy nehéz életem lesz", s azzal több szó nem esett erről.
Hanem a mamám elmesélte a dolgot ("Te, hogy miket beszélnek ezek a lányok...!") Ivánnak, a budapesti fiúnak, akivel szinte szükségképpen sok időt töltött együtt, mivel a magyar brancsból ők ketten preferálták az angolt. (Ivánnak ráadásul voltak kint újságíró ismerősei, akiktől angol újságokat tudott szerezni. Aztán meg már csak az ajtót kellett magukra zárniuk, lévén az efféle nyugati métely természetesen illegális...) Iván elsápadt, és közölte, hogy ő a lánykollégiumba többet nem megy. A mamám csodálkozott, de semmi több.
Aztán jött a karácsony, és a magyar csapat összeült ünnepelni. Kivéve Ivánt, aki azt mondta, ők nem szoktak karácsonyozni. A társaság csodálkozott, kicsit sajnálta (másért, családi okokból is); de semmi több.
A végén, talán már később, alighanem ő fedte föl magát, mikor látta a teljes értetlenséget.
Hát, így volt. Nekem tetszik; ez a fajta "perfect unawareness" rám is sokmindenben jellemző. Nem mondom, hogy mindig előny, de legtöbbször az, legalább a mentális épségem felől.
Akit pedig esetleg a Gugli vet ide valamelyik kulcsszóra, az így járt. :P
Az történt ugyanis, hogy az előbb elmeséltem neki, amit (és ahogy) Héláról megtudtam ma (a hogyant nem írtam le az imént, annyira nem is izgi most), és aztán a mamám valahogy azt mondta, hogy de azért zsidózni ne kezdj senkinek, mert sose tudhatod, ki az (ezúttal a múzeumban). Mondtam, hogy soha nem éreztem késztetést erre (ahogy amúgy ő se), és annyira nem kavar érzelmeket bennem a dolog, hogy föl se ismertem még soha egyet sem. (Oké, ha kipa van a fején, az más. :-)) (Ha néha valaki deklarálja körülöttem a saját effajta származását, akkor arra hirtelen hatalmas tudományos érdeklődéssel tudok tekinteni, hogy hú, meg ha -- de hát ilyen csoportok vannak, Hélával például ma helyből közöltem, hogy ő az első eleven magyar metodista, akivel összehozott a jó sors. Pedig nem is; de őt ismerem a legjobban, az biztos.)
Na, és erre jött a mese arról, ahogy a mamám először találkozott a zsidó-zsidózás témakörével.
Történt pedig mindez 1976 körül Moszkvában, ahol édesanyám (akkor még csak B. K., végzős angol--orosz szakos hallgató) a kollégiumban egyszercsak a következő mondatot hallotta az ukrán szobatársa szájából: "Az összes zsidót a Csendes-óceánba kellene fojtani, mint a macskát." Ezen ő eléggé fölháborodott. Hogy mondott-e is valamit, azt nem tudom, de a másik sarokban megszólalt a tádzsik lány: "Ilyet ne mondjál, tudod, hogy zsidó vagyok." És tényleg tudták, bele volt írva az útlevelébe. Még hozzátette, hogy "de anyukám megmondta, hogy nehéz életem lesz", s azzal több szó nem esett erről.
Hanem a mamám elmesélte a dolgot ("Te, hogy miket beszélnek ezek a lányok...!") Ivánnak, a budapesti fiúnak, akivel szinte szükségképpen sok időt töltött együtt, mivel a magyar brancsból ők ketten preferálták az angolt. (Ivánnak ráadásul voltak kint újságíró ismerősei, akiktől angol újságokat tudott szerezni. Aztán meg már csak az ajtót kellett magukra zárniuk, lévén az efféle nyugati métely természetesen illegális...) Iván elsápadt, és közölte, hogy ő a lánykollégiumba többet nem megy. A mamám csodálkozott, de semmi több.
Aztán jött a karácsony, és a magyar csapat összeült ünnepelni. Kivéve Ivánt, aki azt mondta, ők nem szoktak karácsonyozni. A társaság csodálkozott, kicsit sajnálta (másért, családi okokból is); de semmi több.
A végén, talán már később, alighanem ő fedte föl magát, mikor látta a teljes értetlenséget.
Hát, így volt. Nekem tetszik; ez a fajta "perfect unawareness" rám is sokmindenben jellemző. Nem mondom, hogy mindig előny, de legtöbbször az, legalább a mentális épségem felől.
Akit pedig esetleg a Gugli vet ide valamelyik kulcsszóra, az így járt. :P
2009. február 21.
Online lelkigyakorlat :-)
Nem csalás, nem ámítás, már ilyen is van! Jezsuita (jó, szentignáci), naná, az inkulturáció úttörői. :-)
Amúgy nem sok izgi van, tegnap délelőtt voltam a múzeumban, ma, holnap és holnapután pedig egész nap... fárasztó kilátások. A nap felismerése amúgy az, hogy amit Grácia annak idején megsúgott: „a múzeumban majdnem mindenki keresztény ám...”, az az ő távozása után se veszített érvényességéből, Héla ugyanis — metodista. És van rá esély, hogy Márk meg cserkész, ami a világnak ezen a csücskén szintén szokott feltételezni valamelyes kötődést.
Amúgy nem sok izgi van, tegnap délelőtt voltam a múzeumban, ma, holnap és holnapután pedig egész nap... fárasztó kilátások. A nap felismerése amúgy az, hogy amit Grácia annak idején megsúgott: „a múzeumban majdnem mindenki keresztény ám...”, az az ő távozása után se veszített érvényességéből, Héla ugyanis — metodista. És van rá esély, hogy Márk meg cserkész, ami a világnak ezen a csücskén szintén szokott feltételezni valamelyes kötődést.
2009. február 19.
Nem jön, hogy higgyem
Most éppen olyanok vannak napirenden, mint az adományok adóalap-csökkentő voltának az eltörlése. Nesze neked, civil szektor!
De nem csak azt nem jön, hogy higgyem, hogy ilyeneket fontolgatnak. Már azt sem, hogy ennyire buták. Ekkora hibákat csak szándékosan lehet elkövetni. Miért nem lövi le őket senki?!
De nem csak azt nem jön, hogy higgyem, hogy ilyeneket fontolgatnak. Már azt sem, hogy ennyire buták. Ekkora hibákat csak szándékosan lehet elkövetni. Miért nem lövi le őket senki?!
2009. február 18.
Művelődős napok
Tegnapelőtt éjjel a Halálos tavaszt néztem magánosan, és hát mi tagadás, Karády tényleg tudott, nagyon. Tegnap a mamámmal nekiültünk a Jane Eyre 2006-os BBC-feldolgozásának, és bár kivetítenem nem sikerült, a laptop is elégnek bizonyult arra, hogy végig is nézzük az egészet (202 perc).
Ó igen, itt kell megemlítenem, hogy a laptop neve Moss, immár egészen véglegesen. Bővebben majd máskor.
Szóval a Jane Eyre lenyűgözően sikeredett, a BBC ismét kitett magáért. A fordító ugyan meg-megtévedt olykor („Do you belive in redemption?” > „Hisz a megbocsátásban?” vagy az a rész, ahol arról beszél, igen, van egyetlen barátja, és hogy ne kelljen elárulnia a nemét, a themet használja, amit a magyar szöveg helyből többes számban ad vissza), de azért többnyire még a feliratok is egészen jók.
Ma meg a nyert jegyekkel néztük a One Set to Love-ot, ami jópofa szintén, bár a gay-témából mostanában kicsit sok kezd lenni, vagy csak én vagyok intoleráns? Sebaj, ez mindenesetre profi játék volt.
Papa holnap (publikálás szerint: ma) Beregszászba megy tiltakozni a magyar egyetem esetleges bezárása ellen. Egyetlen említést sem találok róla a weben, pedig mindenki ott van, aki számít.
Ó igen, itt kell megemlítenem, hogy a laptop neve Moss, immár egészen véglegesen. Bővebben majd máskor.
Szóval a Jane Eyre lenyűgözően sikeredett, a BBC ismét kitett magáért. A fordító ugyan meg-megtévedt olykor („Do you belive in redemption?” > „Hisz a megbocsátásban?” vagy az a rész, ahol arról beszél, igen, van egyetlen barátja, és hogy ne kelljen elárulnia a nemét, a themet használja, amit a magyar szöveg helyből többes számban ad vissza), de azért többnyire még a feliratok is egészen jók.
Ma meg a nyert jegyekkel néztük a One Set to Love-ot, ami jópofa szintén, bár a gay-témából mostanában kicsit sok kezd lenni, vagy csak én vagyok intoleráns? Sebaj, ez mindenesetre profi játék volt.
Papa holnap (publikálás szerint: ma) Beregszászba megy tiltakozni a magyar egyetem esetleges bezárása ellen. Egyetlen említést sem találok róla a weben, pedig mindenki ott van, aki számít.
2009. február 17.
Hull a hó, huhú! :-)
Gyönyörű, gyönyörű! :-) Ha megjönnek Timi DVD-i, rögvest megyek sétálni.
Addig is: Legyen Más a Politika!
Addig is: Legyen Más a Politika!
2009. február 11.
Szögede
Alapvetően nem tudom, miről írjak, csak Áron még nem ért ide, én meg már végigolvastam az e-mailjeim és az internet' (= a 114 feedem aktuális tartalmát a Readerben) és letöltögettem a meghallgatandókat (további 25 feedből). Esetleg nekiláthatnék a Darwin-kvíznek, de arra valószínűleg már nem lenne időm; viszont erről eszembe jut, és ajánlom mindenki szíves figyelmébe a Darwin-díj idei (posztumusz) kitüntetettjeit.
Különben ebéd lesz, véradás, aztán meg még nem tudom.
Különben ebéd lesz, véradás, aztán meg még nem tudom.
2009. február 9.
Az árfolyamok változandóságáról
Amúgy majd' 3000 forintot nyertem azon, hogy a Ryanair törölte a tervezett gépem. Mármint azon, hogy visszautalták a pénzt (de a manchesteri jegyem olcsóbb is lett végül). Kár, hogy időközben azért okozott néhány nehéz pillanatot a hiány.
Nincs a teremtésben vesztes....
Úgy tűnik, ellenem fordult a technika. A banxámlámon a web szerint -xx 000 Ft van. Épp annyi hiányzik, amennyit kiadtam tegnap repülőjegyre -- csakhogy azt abból a (+) y0 000-ből adtam ki, amely tegnap délután megjelent rajta. Igaz, gyanús volt, hogy nem tudtam kideríteni, honnan jött, a számla eseményei között nem is szerepelt, csak az egyenlegnél, de a rendszer szövege szerint az egyenleg (a) valós, a tranzakciók listája csak tájékoztató jellegű.
Valamint: ha nem lett volna rajta, ugyan hogy vettem volna meg a repjegyet? (Eddig még sose sikerült mínuszba zuhannom vele, mindig megállt 0-nál.)
A másik kevésbé húsbavágó, de hasonlóan megmagyarázhatatlan: Jess, a laptop nem játszik nekem zenét. Se mp3-at (igen, szereztem rá kodeket a napokban), se wavot, se oggot. Pedig még ma délután semmi baja nem volt. (Igen, ellenőriztem a hangerőt.)
Update1: újraindítottam. Bevált.
Update2: ma reggelre helyreállt a status quo a számlámon („visszatért” a Ryanair által visszautalt pénz, sőt, megérkezett a fizetésem is), úgyhogy minden rendben.
Valamint: ha nem lett volna rajta, ugyan hogy vettem volna meg a repjegyet? (Eddig még sose sikerült mínuszba zuhannom vele, mindig megállt 0-nál.)
A másik kevésbé húsbavágó, de hasonlóan megmagyarázhatatlan: Jess, a laptop nem játszik nekem zenét. Se mp3-at (igen, szereztem rá kodeket a napokban), se wavot, se oggot. Pedig még ma délután semmi baja nem volt. (Igen, ellenőriztem a hangerőt.)
Update1: újraindítottam. Bevált.
Update2: ma reggelre helyreállt a status quo a számlámon („visszatért” a Ryanair által visszautalt pénz, sőt, megérkezett a fizetésem is), úgyhogy minden rendben.
2009. február 7.
Ma megkísértett a gondolat a HÉV-en [szerintem simán lehetne kisbetűvel írni, mint az áfát, hol tulajdonnév az mai napság, hogy Helyi Érdekű Vasút?!], hogy fönn maradok Szentendréig, míg kiderül a (feltehetőleg) Boldog Végezet (ma vagy hatvan oldalt sikerült olvasnom a Northanger Abbey-ből, ez az előnye a sok látogatónak: > sok teremőrzés > sok olvasás), de aztán meggondoltam magam: épp megvettem a kalauztól a jegyem Pomázig, és ezután 10 forint maradt a tárcámban.
Ezen aztán eltűnődtem. Ott kezdődött a krízis, hogy a fizetésem nem érkezik, és tegnap megtudtam, hogy csak 10-éig kell neki, mert valami más besorolás alá esem; bár eddig 5-e táján a számlámon volt. Mindegy, ennyire akkor se illik leégni. És... miért érzem magam piszokul önállónak, ha magam veszem meg a repülőjegyeim, de közben tudom, hogy a fogorvost már a szüleim fogják fizetni? És miért sértődöm meg (szigorúan csak magamban), mikor néha meglegyint, hogy én lettem a szegény rokon, ha közben pofátlanul lejmolok, amikor csak van bőr a képemen?
Furcsa dolgok ezek.
Ezen aztán eltűnődtem. Ott kezdődött a krízis, hogy a fizetésem nem érkezik, és tegnap megtudtam, hogy csak 10-éig kell neki, mert valami más besorolás alá esem; bár eddig 5-e táján a számlámon volt. Mindegy, ennyire akkor se illik leégni. És... miért érzem magam piszokul önállónak, ha magam veszem meg a repülőjegyeim, de közben tudom, hogy a fogorvost már a szüleim fogják fizetni? És miért sértődöm meg (szigorúan csak magamban), mikor néha meglegyint, hogy én lettem a szegény rokon, ha közben pofátlanul lejmolok, amikor csak van bőr a képemen?
Furcsa dolgok ezek.
2009. február 6.
:-)
Mindenféle jó dolgok történtek ma velem. Megszereztem például a sorban a 11. (vagy a 12.?) olvasójegyem: három ország 7 városában látogatok/tam immár kb. 14 könyvtárat, lehet tippelni rájuk, meg hogy melyikbe nem kellett olvasójegy, meg ilyenek. Majd kitalálom, mit kap a legjobban találgató. :-)
Aztán (pont miután váratlanul eszembe jutott, hogy á, ezekkel se nyertem semmit se decemberben, se januárban) kiderült, hogy de igen: kaptam két színházjegyet a Britsh Counciltól.
És mindemellett még egész hatékony is voltam, értsd nyertem újabb egy-két oldalra való kérdést a könyvtári félnappal. Meg hullára élveztem is. Vissza-szerelmesedtem a Könyvtárba (Mint Olyan), éljen-éljen. :-)
Aztán (pont miután váratlanul eszembe jutott, hogy á, ezekkel se nyertem semmit se decemberben, se januárban) kiderült, hogy de igen: kaptam két színházjegyet a Britsh Counciltól.
És mindemellett még egész hatékony is voltam, értsd nyertem újabb egy-két oldalra való kérdést a könyvtári félnappal. Meg hullára élveztem is. Vissza-szerelmesedtem a Könyvtárba (Mint Olyan), éljen-éljen. :-)
2009. február 4.
Találkozásom a fogyasztói társadalommal
Úgy kezdődött, hogy kajajeggyel készültem fizetni a Fruccolában, ahol este 6 után féláron adják a (jobbnál jobb) bagetteket. A kajajegyből pedig ugye nem lehet visszaadni, így azt kérdeztem az eladóktól:
— Akkor adnátok nekem egyet teljes áron?
Az arcokon elképedés:
— Persze, de miért nem viszel inkább kettőt?
Hát, mert csak egyre van szükségem, gondoltam, de azért beadtam a derekam pillanatok alatt. A mamám örült a hazacipelt szendvicsnek, én pedig egy picit annak, hogy magamtól nem jutott eszembe.
— Akkor adnátok nekem egyet teljes áron?
Az arcokon elképedés:
— Persze, de miért nem viszel inkább kettőt?
Hát, mert csak egyre van szükségem, gondoltam, de azért beadtam a derekam pillanatok alatt. A mamám örült a hazacipelt szendvicsnek, én pedig egy picit annak, hogy magamtól nem jutott eszembe.
2009. február 3.
Újra Uganda
Írtam valamikor az ugandai Lord's Resistance Army pusztításáról. A BBC afrikai hírei rendszeresen beszámolnak a helyzet állásáról (nem sok történik), de karácsony előtt itthon is belefutottam újra, egy jótékonysági vásáron, az ő szórólapjuk alakjában. És most egy dokumentumfilmben is, az Afrika közel van ma még ingyen megnézhető a Filmkliken.
Érik, hogy valamit én is tegyek.
Érik, hogy valamit én is tegyek.
2009. február 2.
Életem legunalmasabb napja
A közoktatásban töltött éveim során aligha hittem volna, hogy ez a mondat majd' tíz évvel az érettségi után újra elhagyja majd a számat, de így lett: Ez volt életem legunalmasabb napja.
6 fő látogatót regisztráltunk, akik közül a félbolond néni az emleten fölborította az útjában levő bábut, amelynek letörött az egyik ujja -- még azt sem mondhatom, hogy eseménytelen lett volna. Mégis. Elolvastam a Metropolt meg a Readers Digestet (a Könyvmelléklet kivételével), megoldottam néhány rejtvényt, levágtam a körmöm, megmostam és -selymeztem a fogam, rendet raktam a recepciós pulton, elmosogattam többször, eltörölgettem és -pakoltam a poharakat, beszélgettem Írisszel, beszélgettem a kolléganőimmel, csokit ettem, ebédeltem, lemostam az üvegajtót, tájékoztattam vagy egy tucatnyi embert telefonon és személyesen, áttanulmányoztam a Tavaszi Fesztivál programját, rendet vágtam a kábeldzsungelben, kétszer beszéltem Áronnal telefonon... és mindemellett még volt (jócskán) időm kockára unatkoznom magam.
Ne menjetek teremőrnek.
6 fő látogatót regisztráltunk, akik közül a félbolond néni az emleten fölborította az útjában levő bábut, amelynek letörött az egyik ujja -- még azt sem mondhatom, hogy eseménytelen lett volna. Mégis. Elolvastam a Metropolt meg a Readers Digestet (a Könyvmelléklet kivételével), megoldottam néhány rejtvényt, levágtam a körmöm, megmostam és -selymeztem a fogam, rendet raktam a recepciós pulton, elmosogattam többször, eltörölgettem és -pakoltam a poharakat, beszélgettem Írisszel, beszélgettem a kolléganőimmel, csokit ettem, ebédeltem, lemostam az üvegajtót, tájékoztattam vagy egy tucatnyi embert telefonon és személyesen, áttanulmányoztam a Tavaszi Fesztivál programját, rendet vágtam a kábeldzsungelben, kétszer beszéltem Áronnal telefonon... és mindemellett még volt (jócskán) időm kockára unatkoznom magam.
Ne menjetek teremőrnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)