Pre-lelkigyakorlatos pánik vett erőt rajtam ma este, de olyan keményen, mint soha eddig. Furcsa; a 2003 télire ennél talán erősebb (< törlésjel) érzelmek között indultam — igaz, tökéletesen átlátott helyzetben. Most napok óta búcsúzom, olykor egészen esetlenül, utánam-az-özönvíz érzéssel: nem lesz két hét múva, az van, ami holnap délig van. És holnap vezetés, meg ülés, meg mise. Ma meg... ó, az nagyon sok volt. De például voltam ImaCoeurön, és lerajzoltam a mindennapjaim.
Amúgy először ökumenikus képzés, Andival, fölfelé stoppal; aztán vasárnaptól hallgatás. Böjttel, talán, valószínűleg. Megvan az Anselm Grün-könyv, már csak el kéne olvasni addig...
Ja, és egy legfeljebb harmincliteres zsákkal megyek. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése