Fura ez

Amióta ilyen dolgozó vagyok, vagy micsoda, nemigen blogolok. Ez persze nem ilyen egyszerű, de most így érzem. No mindegy.

Pedig történnek dolgok, pl. voltam Baján és megnéztem a Nagy Halászlébulit, a végén a még nagyobb tűzijátékkal (nem voltam nagyon nagy rajongó eddig, de ez lenyűgöző volt, tényleg), találkoztam néhány jobban ismert szegedi, vagy féltucat kevésbé ismert bajai és pár ismeretlen budapesti ismerőssel, teszteltem a református templom új (leendő) padját (igen, ehhez protestánsnak kell lenni, hogy elkészíttessük a prototípust, majd kipróbáltassuk a hívekkel), és nem győztem ámuldozni, hogy ott engem mennyire szeret mindenki.

A múzeumban olvadozunk, ma bevittünk egy hőmérőt, 38,5 fok volt a regisztrált maximum az emeleten, ne gyertek a háborús kiállításra mostanában (pedig szép...). A földszint és a pince rendben van viszont, így leginkább az utazgatás alatt pusztít a hőség.
Mossra Áron hegesztett wégre wifit, így tegnap óta már-már Kánaán uralkodik a recepción; és mindehhez ma (se szó, se beszéd) még a betett DVD is elindult, pedig eddig az se igen. Meg is néztük gyorsan az Értelem és érzelem első harmadát. :-)

Aztán: úszni járogatunk Papával, a szép új szentendrei uszodába, és állati jó. Igaz, nem úszom sokat, és nem is nagyon profin (a fejem azért belenyomom), de már így is nagyon jólesik. Egyszer még duatlont is kerekítettem belőle (biciklivel mentem), de az azért nyűgös, ha utána munkába megyek, így inkább fölkelek 6-kor (!) annak fejében, hogy Papa hoz-visz (és veszi a belépőm, persze).

Továbbá lelkigyakorlatra készülök a Sacre Coeurökhöz, mégpedig táncmeditációsra (én!). És rettenetesen kíváncsi vagyok, egyelőre ugyanis éppen ennyit tudok az egészről:

„A tánc, a mozgás a meditáció egy sajátos útja. Megtapasztaljuk, hogyan nyitja meg a tánc, a mozgás azokat a mélységeinket, melyekbe gondolatokon, szavakon keresztül nem tudunk behatolni. Engedjük, hogy ez a felfedezésre váró imamód hasson ránk, reflektálunk tapasztalatainkra, és a megtanult egyszerű mozdulatokkal később, a hétköznapokban is gazdagíthatjuk személyes imaéletünket.”