Az történt, hogy otthon hagytam a múzeumkulcsom, ami nem is lenne akkora baj (beengedtek a kaputelefonnal), de rajta van az öltözőszekrényem kulcsa, mivel hétfő este belezártam Mosst. Márpedig a terv az volt, hogy átteszem rá a tegnapi, pozsonyi-győri céges kirándulás képeit, és akkor az milyen remek lenne; utána pedig játszhatnék mindenféle logikai játékokat, ahogy szoktam, ha épp itt a gép.
No most mindez dugába dőlt.
Viszont látogatónak se híre, se hamva, úgyhogy itt pötyögök már mióta.
Pozsony-Győr különben remek volt, nagy nevetésekkel, nyugisan, hőségesen.
Utána viszont valami még sokkal fontosabb történt: három gimis osztálytársamhoz csatlakoztam egy millenáris' piknikre, amelyik minden várakozásomat felülmúlta. Halálos fáradtan érkeztem, éppen hogy arra éreztem magamban késztetést, hogy leüljek bólogatni. Aztán a rövid úton elfogyasztott édes bor és édes kex (chocolate chips cookies, yeah :-) jót tett, a társaság meg még jobbat: éjfélre értem haza, abban a biztos tudatban, hogy ezt még meg kell ismételni. Be jó, hogy mindig felbukkannak olyan emberek, akikhez valaha valami közöm volt, de sosem ismertem őket igazán; s aztán rendre kiderül róluk, hogy elég erősek a közös alapok, és elég a különbözőség ahhoz, hogy nagyon izgalmas dolgok süljenek ki a beszélgetésből.
1 megjegyzés:
Imi sokszor kulcstalan, bár a kassza nálam van, géphez pedig csak a Danival való Csillagkapu nézéskor kerülök közel munka alatt. Sóhaj...
Megjegyzés küldése