A közoktatásban töltött éveim során aligha hittem volna, hogy ez a mondat majd' tíz évvel az érettségi után újra elhagyja majd a számat, de így lett: Ez volt életem legunalmasabb napja.
6 fő látogatót regisztráltunk, akik közül a félbolond néni az emleten fölborította az útjában levő bábut, amelynek letörött az egyik ujja -- még azt sem mondhatom, hogy eseménytelen lett volna. Mégis. Elolvastam a Metropolt meg a Readers Digestet (a Könyvmelléklet kivételével), megoldottam néhány rejtvényt, levágtam a körmöm, megmostam és -selymeztem a fogam, rendet raktam a recepciós pulton, elmosogattam többször, eltörölgettem és -pakoltam a poharakat, beszélgettem Írisszel, beszélgettem a kolléganőimmel, csokit ettem, ebédeltem, lemostam az üvegajtót, tájékoztattam vagy egy tucatnyi embert telefonon és személyesen, áttanulmányoztam a Tavaszi Fesztivál programját, rendet vágtam a kábeldzsungelben, kétszer beszéltem Áronnal telefonon... és mindemellett még volt (jócskán) időm kockára unatkoznom magam.
Ne menjetek teremőrnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése