Hosszú ideje a leginspirálóbb-lelkesítőbb telefonbeszélgetést adatott lebonyolítanom [ööö] ma este, úgy félórája, még a HÉV-en.
Tamás hívott, ami magában is öröm, de ráadásul arról van szó, hogy meghallgatta Mustó Pétert valahol (talán itt), és közben-utána valami megpendült benne, hogy kellene valamit csinálni hajléktalan emberekkel, talán valami olyasmit, mint Szegeden. Elkezdett beszélgetni a koleszos lakótársaival, és talált párat, akit érdekelne a dolog, úgyhogy azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mesélgetni nekik egy kicsit minden/rről.
És hát hogyne volna. Én ugyanis éppen hétfőn fogalmaztam meg Judit-Anna-Szilvinek, hogy 13 éves korom óta valószínűleg az első tanévet nyomtam végig úgy, hogy közben semmiféle önkéntes munkát nem végeztem. (Ezek egy része mindig olyan kimondatlan, megszervezetlen dolog volt; de az idén semmit, se ilyet, se olyat!) S hát az aligha mentség, hogy tavaly adtam erre egy évet, most akkor a hátralevő időre ennyi.
Úgyhogy most mindenféle foszlányok cikáznak a fejemben, és van miért élnem szerdáig. :-) De jó, de jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése