Csak az a lovas! Az a Trieszt felé ügető lovas. Utolérte őt a hágón, és nehéz parancsot hozott. Egyetlen szóból állt: Élj!
Ahelyett, hogy még elkeseredettebben tudott volna sírni, egyszerre végképp kijózanodott. Letörülte maradék könnyeit, és visszafordult a hátára. Hiába, mindez színészkedés, maszlag. Szerepeket próbál, áltatja magát, komédiázik. Ravaszkodik, hogy megkönnyebbülést merítsen a sírásból. De nem megy. Megcsömörlött tőle.
Ottlik Géza: Iskola a határon
1 megjegyzés:
Drága Juli, remélem nem Te vagy itt a Medve-metafora(allegória?)...remélem, jól vagy és szép az élet a csodálatos múzeumban!
a berliner
Megjegyzés küldése