De valahogy mégis erősebben érzem most az elmúlt két éjszaka 3-4 órás „pihenőit”.
A buli nagyon, talán minden várakozásomnál jobban sikerült. Mi is beleadtunk apait-anyait, és a többiek is: Paffy a liturgiába (Stabat Mater latinul, magyarul és rossiniül), a többiek a játékba-beszélgetésbe. Laci hegedült is talán egy félórácskát.
A népek jöttek-mentek, úgy húsz körül lehetett a maximális létszám egyszerre. Sajnos elég homogén csapat, összesen ketten voltak a Lelkes körein kívülről (mindenki más lemondta), bár persze ennek is voltak előnyei (laza légkör).
És mert jó idő volt, a folyosón is éltünk, értsd beszélgettek páran, meg főleg: nyitva volt az ajtó.
És ez le(hete)tt a vesztünk, ui. egyszerre csak jött egy (naná, hogy távolabbi) szomszéd, és kiverte a balhét, hogy irgumburgum, kapcsoljuk le a zenét. Tapló volt (amellett, hogy nem is voltunk hagosak), mondta Juli, aki beszélt vele.
Éjjel még hazakísértük Cilit, és beszélgettünk Tamással, meg közben befutott Gábor, vele is. A reggel ennek megfelelően iszonyú volt ((a dőlt betű a Volt Szeretőm arckifejezését szeretné szimbolizálni: senkit nem láttam még, aki ennyi átérzéssel tudta volna kimondani, „iszonyú”)), de föl kellett tápászkodni, mert a főbérlő „8 utánra” ígérkezett Melitta ágyával.
Késő délelőtt fölhívtuk, hogy mi van, akkor közölte, hogy sajnos csak holnap délután tud jönni. No comment.
Gáborral megnéztük a Dalí-kiállítást, zsúfolt volt, de érdekes. Szegéyn a vizuális kultúrám, nagyon... :-( Utána megebédeltünk hármacskán Gabssyval, majd én haza.
Melitta azzal fogadott, hogy ott járt egy bácsi, aki teljesen tárgyilagosan tájékoztatott bennünket, hogy megbeszélte ám ő a főbérlőnkkel, hogy még egy ilyen ramazuri, és fel is út, le is út. Melitta saját érzése szerint elég rosszul reagálta le, de én se tudom, mit mondtam volna (ő „tudomásul vette”). A fazon meg nézegetett körbe, szemlátomást kereste az üvegeket, csikkeket és részeg rajcsúrozókat...
A széria folytatásaképpen pedig Juli bringájáról eltűnt a ráakasztott lakat, azaz nem biztos, hogy ott volt, de igen erősen így emlékszem. A gépet betoltam az előszobába, és Flóri nagyon-versenyével jöttem el, de