Valahogy félig-meddig véletlenül átrakattam a blogot a BloggerBétára, a változások egyelőre inkább jók, mint rosszak, de nyugtával dicsérd. (Ez volt az egyik jelmondatunk Miklóssal. A másik az, hogy elég a napnak/percnek a maga baja. Asszem, ezzel a két alapelvvel mindent ki lehet állni a Balkánon. :-))
Itthon nagy családi hepening, itt vannak a fél(?)évente látott nagybátyámék, és a szüleim is csak tegnap este estek haza Erdélyből. Ma a Mesterségek Ünnepén voltunk benn a várban, gyönyörűséges dolgok voltak, ott is hagytam egy fél vagyont (mentségemre: javarészt ajándékokra). Végre jólesett a böngészés (vö.).
Temesvárról meg kaptam tegnap egy szépséges nyakláncot. Olyan fajta, amit tudni kell hordani, és nem tudom, nekem hogy fog menni, de erőst kíváncsi vagyok rá. Itt a cég, természetesen az enyémet nem találtam meg képben.
És éljen a kicsi Kincső! (A szülei voltak évfolyam- és bringástársaim gimiben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése